Thierry Mugler – A*Men (1996) 9/10

Thierry Mugler a szélsőségek embere, és úgy tűnik, hogy Jacques Huclier parfümőr személyében megértő társra, hű követőre talált. Az 1992-es Angel hatalmas sikerén felbuzdulva, a két férfiú egy újabb gourmand fenevad megalkotásába vágta a fejszéjét – ezúttal a férfiaknak szánva munkájuk gyümölcsét - és 1996-ban meg is született az A*Men (Amerikában Angel Men néven ismert), amely egy új fejezetet nyitott a férfiparfümök történetében. Megszületésénél két fontos tényező játszott közre: egyrészt az Angel csokis, karamelles jegyeinek és brutális erejének hatalmas sikere, másrészt a 90’-es évek férfiillatain végigvonuló kisfiús, vizes divat, amely egy igazi lázadóból, mint amilyen Mugler, szinte kikényszerített egy vad válaszreakciót.

Az A*Men - ez a szellemes, provokatív nevű parfüm - ott folytatta, ahol az Angel abbahagyta, nevezetesen a csokinál és a karamellnél, csakhogy ez, a férfiasság érdekében egy nagy adag agresszív, sötét kávéillatot is kapott kísérőül. A kezünkre kifújva a parfümöt, rögtön orrbavág a pörkölt kávé kesernyés, kissé szúrós, de összességében melengető aromája, amelyet a parfümőr egy hajmeresztő ötlettől vezérelve, mentával ellensúlyozott és egy hatalmas adag sűrű, földes pacsulival tett mélyebbé és kerekebbé. Ha kukacoskodni szeretnék, akkor mondhatnám, hogy itt-ott szintetikusnak tűnik a dolog, meg, hogy durva és agresszív a kivitelezés, de az igazság az, hogy szeretem az A*Men-t. Jól esik ez a brutális, forró pacsuli-kávé kavalkád, és az is nagyon kellemes, ahogy az idő lassú csordogálása során bemelegedik a csokoládé, méz és a karamell, ínycsiklandó, édes felhőket eregetve, mintha csak a Willy Wonka csokigyárának kéményei füstölögnének a bőrömön. A nagyon kései végjátékra előkerül a benzoén is, ami egy kicsit krémessé, vaníliássá teszi az alapot, de erre tényleg nagyon sokat kell várni. Az A*Men ereje, akár egy megvadult gorilláé, és a hatósugara is tartja vele a lépést, úgyhogy óvatosan tessék pöfékelni. Gyanítom, hogy a halálos dózis valahol öt-hat fújás körül lehet, de én még kettőnél többet nem mertem magamra tenni, az is bőven elég ahhoz, hogy elárasszam vele a szobát…

Ez a parfüm egy tipikusan olyan illat, amit vagy imádnak, vagy gyűlölnek az emberek és szerintem épp ez teszi igazán naggyá. Szinte kiköveteli a vélemény-nyilvánítást és úgy gondolom, hogy mindig lesznek olyanok, akik vevők erre a nyiltsisakos, ragacsos tobzódásra, amit az A*Men kínál a viselőjének. Mintha csak, még a vérengző periódusa előtt álló Amerikai Psycho hősének találták volna ki, aki mindig mindenből a legnagyobbat, legfeltűnőbbet és a legmenőbbet szerette volna magáénak tudni, ennek tükrében pedig nyilvánvaló, hogy az A*Men vallásos kicsengése csak egy kis szurkálás a visszafogottság és böjt buzgó gyakorlóinak. Próbáljátok ki, igazán jó móka!

Illatjegyek: bergamott, levendula, menta, koriander, pacsuli, Atlasz-cédrus, pörkölt kávé, csokoládé, karamell, tonkabab, mósusz, aldehidek, benzoén (Styrax spp.)

Kreátor(r): Jacques Huclier