Parfumerie Generale – Cuir Venenum 03 (2004) 9/10

Az idény egyik legnagyobb felfedezése számomra a Parfumerie Generale, amelynek ugyan csak egy pár alkotásához volt szerencsém, de mindegyikük lenyűgözött különlegességével, szépségével. A parfümház megalapítója Pierre Guillaume, egy francia kémikus, aki 2002-ben döntött úgy, hogy felhagy eredeti szakmájáva, és átnyergel a parfümkészítésre. Szerintem jól tette... Jelenleg huszonnégy különböző illat fut a Parfumerie Generale név alatt és emellett még egy Private Collection is létezik, amely szintén jó néhány alkotással büszkélkedhet. Ez elsőre kicsit soknak tűnik, általában többre értékelem a minőséget a mennyiségnél, de ha mindegyik illat annyira jó, mint az eddig megismertek, akkor egy rossz szavam sem lehet.

A Cuir Venenum, vagy ha valakinek jobban tetszik, a 03-as parfüm egy rendhagyó bőrillat azoknak, akik egy modern, újszerű aspektusára kiváncsiak ennek a klasszikus jegynek. A kifújást követően egy majdhogynem friss, fanyar és szokatlan illat üti meg az orromat, amelyben egy leheletnyi citrus és gyümölcsösség keveredik a visszafogott, száraz bőrrel és a mirhával olyan aromát eredményezve, amelyhez hasonlót még nem éreztem parfümben: a frissen csapolt barna sör szagát. Nem tartozom a legnagyobb sörimádók közé, de ez az akkord lenyűgözött: karakteres, eredeti és élettel teli, szinte látom magam előtt az üvegből kibuggyanó sörhabot, a nyüzsgő buborékok ezreit. A citrusosság ugyan hamar elillan, de a mirha és egy halvány bőrjegy marad, így a sörhatás is hosszan kitart, mindössze annyi változással, hogy a mósusznak köszönhetően kissé megédesedik és kikerekedik. Narancsvirágot és kókuszt nem találok az illatban, viszont az alapjegyek között ott bújkál egy fás, enyhén vegyszeres hatású jegy, amely engem a pacsulira emlékeztet és amely szerintem végérvényesen a férfiillat kategória fele billenti el a mérleget. (Lehet, hogy ez a kókusz-polialkohol?) Az alapban már egyáltalán nem érzem a bőrt, sokkal inkább a mirhát, amely a kissé fanyar, mégis édeskés jellegével nagyon szépen harmonizál a pacsuli/kókusz vegyszerességével már-már tisztaságérzetet keltve. A teljes leszáradás rajtam öt-hat óra alatt végbemegy, de ez alatt mindvégig jól érezhetően körülleng az illata.

Ha valaki egy klasszikus, bőr dominálta illatot keres,mint amilyen a Cuir de Russie vagy Serge Lutens Cuir Mauresque-je, akkor az könnyen csalódhat a Cuir Venenum-ban, ugyanis itt a bőrnek alárendelt szerepe van, csak nyomokban érezhető, de egy nyitott orrú, kiváncsi és különlegességeket kereső személy számára igazi csemege lehet. Engem meggyőzött, most már csak a barátnőmmel kellene ugyanezt megtennie...

Illatjegyek: narancsvirág, citrusok, mirha, bőr, mósusz, kókusz-polialkoholok

Kreátor(r): Pierre Guillaume

Parfums de Nicolai – Sacrebleu (1993) 8.5/10

Ha valaki két évet áldoz az életéből egy parfüm megalkotására, akkor feltételezhetjük, hogy azt nagyon komolyan gondolja és nem csak az anyagi haszon reményében csinosítgatja az illatot. Márpedig Patricia Nicolai épp ennyi ideig dolgozott a Sacrebleu-n, mielőtt a nagyvilág orra elé bocsájtotta volna gyermekét. Célja az volt, hogy létrehozzon egy orientális, vaníliás illatot, amely azonban nem túlságosan testes és kifinomultabb elődeinél, a két év munka pedig meghozta a gyümölcsét: a végeredmény egy könnyed, mégis átható fűszeres virágcsokor, gourmandba hajló, orientális leszáradással.

Kezdetnek előrebocsájtanám, hogy a virágos illatok nem az én világom és eleinte a Sacrebleu sem nyűgözött le, azonban többszöri tesztelés után be kellet látnom, hogy itt bizony egy kiváló alkotással állok szemben. A fejiilatban absztrakt gyümölcsök szolgáltatják a frissességet, a kissé poros hatású barack és málna azonban csak ellenpontozza a szívjegy fűszereit és virágait, igazán meghatározó szerepük nincs. A szívillat számomra egy fahéjjal finoman meghintett virágcsokorról szól, amelyben képtelenség szétválasztani a jázmint, tubarózsát és szegfűszeget, de ha mindenképp ki szeretnék emelni közülök egyet, akkor az a púderes tubarózsa lenne. A leszáradás során nagyon hamar előkerülnek az alapillatok is amelyek szépen összejátszanak a szívillat virágaival, létrehozva Patricia álmát, egy kifinomult, virágos-orientális illatfelhőt. Nekem, ebben a stádiumban az egyszerre keserűmandulára, szegfűszegre és vaníliára is emlékeztető tonkabab tűnik az uralkodó jegynek, amely meleg tömjénnel, vaníliával és a szívillat fehér virágainak csokrával van kiegészítve. A végeredmény egy balzsamos, puha és meleg illat, amely sosem lesz otromba, tolakodó, vagy túlságosan édes, és minden cseppjéből súgárzik a minőség és az egyensúly. Tartóssága már az EDP-nek is kiváló, de ha valakinek ez nem lenne elég, akkor létezik egy Intense verzió is, amely garantáltan egész nap ontja magából az illatot. Hatósugara rajtam közepes: diszkrét, de mindig jelenlevő.

Bár nem tartom egy világot megrengető, forradalmian új és kreatív illatnak, de a kitűzött célt hiánytalanul megvalósította. Egy megbízható, szép és fantasztikus minőségű parfüm, amely bármelyik nőnek a díszére válhat. Patricia Nicolai újfent bebizonyította tehetségét és azt, hogy méltó a Guerlain rokonsághoz, szerintem a Sacrebleu megalkotására a legnagyobb Guerlain orrok is büszkék lennének.

Illatjegyek: barack, málna, mandarin, fahéj, szegfű, jázmin, tubarózsa, tonkabab, tömjén, szantálfa, pacsuli, perui balzsam

Kreátor(r): Patricia Nicolai

Top 10 Nyári Illat - 2010

Megérkezett az igazi nyár és vele együtt a fullasztó hőségek ideje, amikor is az ember legszívesebben levegőt sem venne. Lélegezni azonban mégiscsak muszáj, és ha már megtesszük, miért ne szívnánk be illatos, frissítő levegőt? Íme a kedvenc hőségűzőim:

Parfum d’Empire – Iskander: Jéghideg cédrátcitrom egy kevés tárkonnyal és narancsvirággal felékesítve. Engem a legnagyobb hőségben is lehűt, ráadásul egészen kiváló tartóssággal bír.

Parfums de Nicolai – Cologne Sologne: Mindenkinek szüksége van egy kölnire, amely, ha csak egy fél órára is, de felfrissíti a nyár poshadó levegőjét. Számomra a Cologne Sologne a tökéletes kölni, telve üdeséggel és vidámsággal.

Diptyque – Philosykos: A legjobb fügeillat, amit valaha éreztem. Igazi nyári csemege, anélkül, hogy túl édessé válna. Az alapillat meg egymagában is élménynek számít.

Hermés – Concentré d’Orange Verte : Fantasztikus, édes, mégis friss narancsillat egy kevés mentával és köménnyel megvadítva. Ilyent csak Jean-Claude Ellena tud.

Cartier – Déclaration: Nálam az utóbbi idők abszolút kedvence kardamommal, keserűnaranccsal és az ördögi római köménnyel. Bár nem egy tipikus nyári illat, én a hőségben is gyakran nyúlok érte.

Christian Dior – Eau Savage: Mindig jó az öreg a háznál, hát még ha ilyen virgonc és friss, mint amilyen Diorék klasszikusnak számító Vadvize.

The Different Company – Jasmin de Nuit : A nyári éjszakák sóhaját megidéző ánizsos, fahéjas jázminköltemény. Bár női illat, bármikor boldogan viselném.

Lorenzo Villoresi – Wild Lavender: Sokat tanakodtam, hogy ezt, vagy a L’Occitane levenduláját válasszam. Végül azért esett a Wild Lavenderre a választásom, mert könnyedebb és frissebb, igazi zöld, üdítő levendula.

Hermés – Terre d’Hermés: Savanyú grapefruit feketeborssal fűszerezve, egy ropogósan friss cédrus és vetiver alapon. Nem véletlen, hogy ennyire népszerű.

L’Artisan Parfumeur – L’Eau de L’Artisan: Citrom, menta, bazsalikom, verbéna. Engem a friss, száraz sarjú illatára emlékeztet. Egy igazán különleges és nosztalgikus illat.

Amint bizonyára rájöttetek, ez a lista elsősorban egy férfi nézőpontját tükrözi. Ha kiváncsiak vagytok, hogy mit szeretnek a hőségben a lányok, nézzétek meg az Illatoskert és a Parfümblog Top 10-ét is. Nektek van nyári kedvencetek?

Bvlgari – Aqva pour Homme (2005) 6/10

Mint minden magára valamit is adó modern parfümháznak, a Bvlgari-nak is szüksége volt egy napjainkban oly divatos vizes parfümre és ehhez a szakma egyik legnépszerűbb orrát, Jacques Cavalliert szerződtették le ő pedig természetesen mindent megtett azért, hogy üvegbe zárja az óceán “természetes frissességét és vitalitását”. Az eredmény hatalmas siker lett, napjainkban az Aqva az egyik legnépszerűbb vizes illat, ráadásul a parfümkritikusok is szép szavakkal illették. Mindezek ellenére én nem igazán szeretem és az alábbiakban megpróbálom megkeresni a választ a miértre is.

Jacques Cavallier az illat megalkotása után kijelentette, hogy a múzsái az óceán mélyén rejtőzködtek, pontosabban, hogy az ihletet a mélyvíz illatából merítette. A mélyvízben járva-kelve én általában nem használom a szaglószervemet, így ehhez a kijelentéshez sem tudok sok mindent hozzafűzni és az Aqva-t is csupán a tengerparton érezhető víz illatához hasonlíthatom. Ahhoz meg nem igazán hasonlít. A fejillat egy kellemesen szintetikus sárgadinnye akkorddal indít, amely mellett érezhető némi friss, kissé aromás zöld jegy is, talán a muskotályzsálya, de mindez néhány perc alatt el is illan. Bár a mandarin és a petitgrain is fel van sorakoztatva az illatjegyeknél, én semmiféle citrusosságot nem érzek, viszont annál erősebben tolakodik az orromba a szintetikus, ózonos vízjegy, amely egyrészt már unalmas, másrészt meg nem is kellemes. Szerintem durva és olcsó hatást kelt, amolyan “mindegy mi az, csak friss legyen és érződjön” hangulatot árasztva magából. Ami mégis kiemeli az Aqva-t a tömegből, az talán a cipruska és neptunfű (tengeri fű) által létrehozott akkord, amely kissé motoroljas, kesernyés és amely tényleg hordoz magában valamit az óceán hangulatából. Az utolsó néhány órában ez az illat dominál kiegészűlve némi fás jellegű, száraz ámbrával. Tartóssága rajtam négy-öt órára rúg, a hatósugara átlagos.

Ma, a nagy hőségben ezt az illatot viseltem és férfiasan be kell vallanom, hogy nem volt rám semmilyen frissítő hatással. Nyomokban ugyan tartalmaz kellemes elemeket, volt néhány jó momentuma a nap során, de szerintem ez messze nem elég ahhoz, hogy mesterműnek nevezhessük, a néhol fárasztó szintetikussága meg épp az ellenkezőjét mondatja velem. Összességében, úgy gondolom, hogy ez a parfüm soha nem lett volna képes meggyőzni arról, hogy érdemes alámerülni az illatok izgalmas világába, ez pedig sokat elmond róla.

Illatjegyek: mandarin, petitgrain, cipruska (Santolina spp.), neptunfű (Posidonia oceanica), ámbra, muskotályzsálya

Kreátor(r): Jacques Cavallier

Czech & Speake – No. 88 (1981) 9/10

A Czech & Speake egy angliai luxustermék-család, amelyet 1979-ben alapítottak meg és amely elsősorban fantasztikus minőségű fürdőszobai kiegészítőivel tört be a köztudatba és a módosabb angolok fürdőszobájába. Emellett azonban létrehoztak néhány klasszikus vonalvezetésű kölnit is és ezzel már az én érdeklődésemet is felkeltették. Leghíresebb és egyben legnagyobb számban elkelő illatuk a férfiaknak szánt No. 88, amelyet ráadásul egy sötét, gótikus rózsaként emlegettek a kritikusok, így azt hiszem érthető, hogy én is vele kezdtem az ismerkedést.

Számomra a fejillat egyáltalán nem tűnik sötétnek, viszont a klasszikus, kissé régimódi jellegéhez nem férhet kétség: a tiszta, élethű rózsa a bergamott frissességével elegyedve egy kissé szappanos hatást kelt és azonnal megteremti az „angol úriember” hangulatot. Néhány perc elteltével, ahogy a bergamott elillan, megjelenik a porondon a gerániumlevél, amely kissé poros, enyhén mentolos és egy kis kopottzöld színt ad az illatnak. A szívillatban ez a két elem képezi a parfüm gerincét (a rózsa dominanciájával) és a többi jegy csupán itt-ott csinosítgat egy kicsit az összhatáson. Ahogy megállíthatatlanul peregnek a percek, elérkezünk az alapillathoz, ahol felüti a fejét egy édeskés, mézre emlékeztető aroma, amely talán a szantálfának tulajdonítható és végre elhozza az előre beharangozott gótikus hangulatot. Ez a stádium talán a legszebb az egész alkotásban, mély, vérvörös és testes, akár egy tölgyfahordó mélyén lapuló óbor. Bár még mindig fel lehet benne ismerni a kezdeti szappanos, majdhogynem friss rózsát, az átváltozás meglepően nagy, de mindvégig szép és kiegyensúlyozott. Ahogy az édessége egyre erősebb lesz, egy kissé szúrós élet is kap az illat, de engem egyáltalán nem zavar, ettől csak karakteresebbnek, férfiasabbnak érzem. Tartóssága – Eau de Cologne töménysége ellenére – egészen jó, (én hajlamos lennék felterjeszteni az EdP címre is) és a hatósugara sem ad okot panaszra.

Szerintem ez az egyik legjobb férfiaknak szánt rózsaparfüm, amely akár Montale Black Aoud-jával is felveheti a versenyt, bár annál könnyedebb és elegánsabb és ennek megfelelően kevésbé vad is. Míg a Black Aoud egy barbár arábiai uralkodó illata, addig a No. 88 egy angol nemesé. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy ez egy nehezen viselhető parfüm, igényel egyfajta fellépést, megjelenést, amellyel nem mindenki rendelkezik. Egyelőre én sem érzem magamhoz illőnek, de nem feledkezem meg róla és talán majd idővel hozzánemesedem.

Illatjegyek: bergamott, geránium (muskátli), szantálfa, rózsaolaj, akácia virág, frangipáni (Hawaii rózsa), vetiver

Kreátor(r): John Stephen

Comptoir Sud Pacifique – Amour de Cacao (1993) 7.5/10

Megoszlanak a vélemények a gourmand parfümökről. Vannak akik nem értik, hogy miért kellene bármilyen desszert illatát is magunkra öltenünk, ha nem célunk, hogy megegyenek, másokat meg magával ragad az ínycsiklandozó illat és azt szeretnék, ha egész nap körülöttük lengedezne. Én – lévén egy édes szájú lény – jó viszonyban vagyok a gourmandokkal, mindig örömmel fogadom, ha valakin hasonló illatot fedezek fel, bár viselni nem szoktam őket. Talán a rám meredő éhes szemek zavarnak…

Az Amour de Cacao (Kakaómámor) egyike a legegyszerűbb gourmandoknak, de jelen esetben az egyszerűség nem szükségszerűen kedvezőtlen tulajdonság. Az első perc elteltével - ami az alkohol elillanásához szükséges - egy tökéletesre sikerült csokoládés piskóta illatával maradunk, olyanéval amilyent általában csak a nagymamák tudnak sütni (jelen esetben az anyuka is tud). Meleg, lisztes kakaóillat, amelyhez mindössze egy bögre forró tej kellene és már lehetne is az egészet magunkba dönteni. A narancshéjat nem érzem fontos szereplőnek, a vanília azonban végig jelen van és kellemesen fűszerezi, édesíti az illatot, de sosem lépi túl egy igazi brownie édességét. Legtöbb gourmand parfüm már-már ragacsosan édes, de az Amour de Cacao esetében szerencsére szó sincs ilyesmiről. Egyetlen pillanatra sem válik nyomasztóvá, nem lehet eltelni vele, sőt, szinte túlságosan is légies. Néha el-elveszítem az illatát és olyankor úgy érzem, hogy talán egy picivel nagyobb koncentrációban jobban működne, és bár újra meg újra megjelenik, egyre halványabb míg végül négy-öt óra elteltével végleg az enyészeté lesz. Légiessége ellenére a hatósugarát kiválónak találom, úgy tűnik, hogy ez az illat mindig feltűnést kelt maga körül.

Többször is olvastam már, hogy különböző tesztek a csokoládét találták a legerotikusabb illatnak, és bár a Csokimámort semmiképp nem nevezném erotikusnak, még nőiesnek sem nagyon, valami mégiscsak van a dologban, mert ehhez az illathoz mindig jól esik odabújni. Olyan igazán természetes, otthonos és kedves illat, amivel egy légynek sem lehetne ártani.

Végezetül egy érdekes tapasztalat: legutóbb, amikor az Amour de Cacao-t a bőrömre fújtam, az egész egy szintetikus, majdhogynem sportosan friss illattá változott, amelyben csak nyomokban volt fellelhető a kakaó. Talán az egyébként észrevehetetlen csillaggyümölcs és egy furcsa kémiai reakció volt a tettes, mindenesetre nem volt kellemes. Ti tapasztaltatok hasonló átváltozásokat?

Illatjegyek: narancshéj, csillaggyümölcs, kakaó, vanília

Kreátor(r): ismeretlen