Hermés - Concentré d’Orange Verte (2004) 10/10

Ma fejfájós napom volt és nem kívántam semmi nehézkes, bonyolult illatot, így esett a választásom a Concentré d’Orange Verte-re. Ez a parfüm a Francoise Caron alkotta Eau d’Orange Verte sűrített változata, de még így is lenyűgözően friss és üde tud lenni, és bár Eau de Toilette besorolást kapott, jellegét tekintve jobban hasonlít egy Eau de Cologne-ra. Az eredeti változatot sajnos nem ismerem kellőképpen, így most nem fogom összehasonlítani őket, csupán saját értékei alapján méltatom.

Ez az illat a narancs mennybemenetele. Szerintem minden gyümölcs leghőbb vágya , hogy valaki olyan gyönyörű formába öntse, mint amilyenbe Jean-Claude Ellena facsarta az áldozatát. A fejillat egy tökéletesen érett, lédús, zamatos narancsot fest a bőrömre, szinte kedvem lenne beszűrcsölni. Ez nem a narancs héjának az illata, hanem maga az édes, citrusos gyümölcshús, amelyhez épp csak egy leheletnyi bergamott van hozzáadva a frissebbség kedvéért. Az általam ismert fejillatok közül ez az egyik legtermészetesebb, semmi szintetikusat nem sikerül kiéreznem belőle. Persze, nem is nagyon erőltetem a dolgot…

Ahogy az illat fokozatosan leszárad, eltűnik a bergamott és felüti a fejét a menta, majd csendes burjánzásba kezd, azonban sosem veszi el a színteret a narancstól. Csupán annyi a szerepe, hogy megadja a parfümnek a nevében emlegetett zöld színt és megőrzi az illat üdeségét. Ez a legférfiasabb fejezete a leszáradásnak, de még ez is könnyedén megfér bármelyik nő bőrén. A továbbiakban megjelenik egy kevés neroli és kömény, ami megadja az érdeklődés fenntartásához szükséges csavart és egy pötty erotikát is csempész a vászonra. Megjegyzem, hogy az illatpiramis nem említi a köményt, így akár az is lehetséges, hogy a cédrus az, akinek ezt a hatást köszönhetjük. A továbbiakban már nem áll be nagy változás, az én bőrömön alig érzékelhető a tölgymoha, így háborítatlanul élvezhetem a mennybemenetel minden percét. Sajnos a minden perc csupán két-három órát jelent, de ez nem von le semmit az illat értékéből. Tökéletes.

Ha mindenképp szeretném valamihez hasonlítani, akkor az a Cologne Sologne lenne, ugyanúgy életvidám és friss, de valamivel lágyabb, nőiesebb és lényegesen narancsosabb. Ennek ellenére, szerintem férfin is simán megállja a helyét, köszönhetően a mentának.

Milyen illattal gyógyítjátok a fejfájást?

Illatjegyek: narancs, bergamott, citrom, menta, neroli, jázmin, cédrus, pacsuli, tölgymoha

Kreátor(r): Jean-Claude Ellena (más források szerint Jean Guichard)

Christian Dior - Fahrenheit (1988) 9/10

A Christian Dior divatház 1946-ban alapult és nem sokat habozott, már 1947-ben belevágott a parfüm-bizniszbe is, ahol azóta az egyik legjobban csengő névvé vált. Sikersorozatuk talán legfényesebb csillaga a Fahrenheit, amely 1988-as megjelenésekor minden rekordot megdöntött: három hónap alatt 1.4 millió üveggel adtak el belőle Európában és töretlen népszerűségét bizonyítja, hogy azóta is rendszeresen az eladási listák élmezőnyében végez.

Hogy miért? Ezen már igen sokat törtem a fejem, de még mindig nem sikerült egy kielégítő választ találnom. Ugyanis ez a parfüm a lehető legtávolabb áll attól, hogy olcsó népszerűségre törekedjen. Sem a reklámfilm, sem az illat nem akarja velünk elhitetni, hogy ez a világon a legjobb dolog és mindenképp a tulajdonosai kell legyünk egy üveg Fahrenheit-nak, valamiért mégis megvesszük. Az üvegből kigőzölgő fejillat elsőre egyenesen ijesztően hat: tömény motorolaj és frissen facsart mandarin keveréke. Megértem, ha most fintorogsz, de hidd el, zseniális párosítás. Második-harmadik illatolásra már valósággal vonzza az orromat és bár az agyam nem érti, hogy mi szeretnivaló van a motorolajas mandarinban, a szaglószervem mindkét hüvelykujját a magasba böki. Százévvel ezelőtti bőrkabátos, olajas tenyerű repülőgép pilóta jut eszembe, aki épp most száll alá a fellegekből. Ez a furcsa akkord egy niche parfümnek is a büszkeségére válhatna, egy designer illat esetében pedig egyenesen vakmerőség volt a piacra dobása. De bejött... Az eladási mutatókból kiindulva, úgy tűnik, hogy a társadalom igenis igényli és megbecsüli az eredetiséget és a kreativitást, ennek azonban ellentmondani látszik az unalmas tucatillatok burjánzása. Vajon, csak a Fahrenheit esetében tettünk kivételt? Ha mások is hasonlóan bátrak lennének, nem működne? Én merem remélni, hogy működne és hogy ezt időnként elhiszi egy-két nagyobb parfümház is.

Visszatérve a parfümhöz, a szürreális fejillat után a folytatás sem lesz egyszerűbb, továbbra is a motorolaj dominál zöld háttérjegyekkel megtűzdelve, ami akár az ibolya is lehet, de úgy gondolom, hogy itt el kell felejtenünk az illatpiramist. Ez az illat nem a különálló, szétszedhető jegyekről szól, hanem azoknak egy elképesztő összhatásáról, ami furcsa módon a domináló motorolaj ellenére frissnek és szépnek hat. A teljes leszáradás hat-hét órát tart és mindvégig gyönyörűséges. Egyetlen hibaként azt tudnám felhozni, hogy néha zárt helyiségben nyomasztóvá válhat.

Szükség van meghökkentő alkotásokra?

Illatjegyek: mandarin, lonc, galagonya, ibolya, cédrus, szantálfa, szerecsendió, tonkabab, pacsuli, bőr

Kreátor(r): Jean Louis Sieuzac

Parfums de Nicolai – Balle de Match (2002) 8/10

Régóta keresek egy igazán jó citrusillatot és bár még nem kaptam meg a nagy Őt, azért van már egy pár alkotás, amelyet szagolgatásra alkalmasnak találok. Ezek közé tartozik Patricia Nicolai Meccslabdája is, amely a citrusok közül a grapefruit-ot használja központi elemként. Ugyan a grapefruit nem tartozik a kedvenc gyümölcseim közé, az illata ellen sosem volt kifogásom és ebben a parfümben kifejezetten jól működik. De ami igazán megfogott az illatpiramist nézegetve, az a boróka és a tömjén volt, így nagy várakozással fogtam bele a tesztelésbe.

A fejillat, ahogy az várható is volt, nagy adag zamatos grapefruittal nyit, amely egyszerre kesernyés és friss és kellőképpen jellegzetes ahhoz, hogy a Meccslabdát megkülönböztesse a citrusillatok nyomasztó tömegétől. Ezt a grapefruitot támogatják hátulról a szívillat aromás jegyei: a boróka és a bors, akárcsak a csatárt a védőjátékosok biztonságot adó sorfala. A grapefruit is hamar elillanna, vagy szúróssá válna nélkülük, így azonban meglepően hosszan tart. Ebben a parfümben egyértelmüen a szívillat a kedvenc részem, amely tiszta, férfias, néhol babérleveles érzettel és a borókának köszönhetően kellőképpen érdekes is. Az idő megállíthatatlan kereke azonban fokozatosan előgörgeti az alapjegyeket, amelyekből számomra leginkább a tölgymoha vehető ki. És ez a baj. Ugyanis az évek során nem igazán sikerült megbarátkoznom a tölgymoha szúrós, karcos jellegével, ami túlságosan agresszívvá és szögletessé teszi számomra az illatokat. Gondolom, ezzel is úgy járok majd, mint a King Crimson hallgatásával: ha elég sokat próbálkozom előbb-utóbb megszeretem és lehet, hogy még jobban, mint azokat a jegyeket, amelyek könnyen adták meg magukat. Egyelőre azonban nem igazán szeretem és örvendek, hogy egy leheletnyi száraz tömjén kerekít az élein. Citrusparfümhöz képest meglehetősen tartós, az öt-hat óra is reális elvárás vele szemben, így a leghosszabb meccset is végigillatozhatjuk. Érdekességként megemlíteném, hogy ez a parfüm Eau de Sport besorolást kapott, ami a koncentrációját tekintve valahol az Eau de Cologne és az Eau de Toilette között lehet. Egyébként engem nem nagyon lelkesít ez az újabb kategória. Jól megvoltam az eddigiekkel is...

Összességében jó kis citrusillatnak tartom, amihez azonban úgy tűnik, hogy még érnem kell. Ha nincs problémád a tölgymohával, akkor mindenképp próbáld ki, igazi felüdülés lehet.

Citrusparfüm javaslatok?

Illatjegyek: citrom, grapefruit, boróka, rózsaszín bors, pacsuli, tölgymoha, tömjén

Kreátor(r): Patricia Nicolai

Serge Lutens - Á la Nuit (2000) 8/10

A Serge Lutens parfümház napjaink egyik legnagyobb rajongótáborral bíró niche parfümériája, 1992-es megalapítása óta valósággal kultikussá vált a neve az illatvadászok körében. Illataik egy része kizárólag a Párizsban lévő Salons du Palais Royal-ban található meg, egy másik részéhez azonban világszerte hozzaférhetünk. Ehhez a másik részhez tartozik az Á la Nuit is, ami egy aprócska, fehér virágról szól: a jázminról.

Ha egyetlen jelzővel szeretném jellemezni a Serge Lutens parfümöket, akkor az orientális szóra esne a választásom. Talán nincs is még egy olyan parfümház, melynek illatai ennyire jellegzetesen keletiek lennének, édesek, fűszeresek és az európai stílushoz mérten szokatlanul hangoskodóak. Jól beleillik ebbe a képbe az Á la Nuit is, amely bár egy ártatlannak tűnő virágon alapszik, hihetetlenül mély és erotikus. A modern, friss, tiszta illatokhoz viszonyítva ez egy valóságos virágbomba, amelyben nem próbálták meg elcsendesíteni a jázmin természetes, szinte fullasztó erejét és a jázminban megtalálható indolt is csak annyira hígították fel, amennyire muszáj volt. Hogy ezt jobban megértsük, tudnunk kell, hogy az indol nagy koncentrációban kellemetlen, fekália szagú, hígítva azonban kellemes virágillattá változik...

A fejillatban rögtön megjelenik a jázmin minden szépségével és csúfságával, kiséretében a fehér mézzel (bármi is legyen az) és a benzoénnel, amitől az illat édes lesz, talán túlságosan is az, de kétségkívül élethű. Jázminbokrunk jut eszembe, melynek illata a nyáreleji melegben szinte besűrűsödik és elkábítja az arrajárót. Az első félóra elteltével a tömény édesség szépen lecsendesedik és a jázmin egyeduralkodóvá válik. Ez az állapot jó pár órát tart a bőrömön, majd megjelenik egy leheletnyi mósusz és ezzel el is érkeztünk az alapillathoz, ami nagyon hasonlít az eddigiekhez, csupán egy kicsit lágyabb. A szegfűszeget sajnos sehol nem találom, pedig igazán keresem…

Szerintem ez az egyik legélethűbb jázminparfüm, ami kapható és ha szereted néha a jázminbokorba fúrni az orrodat, akkor ezt is ki kell próbálnod. Rendkívűl nőies és erotikus illat, férfiaknak csak csodálniuk szabad, viselését a női nemre kell bízni. Ha nem lenne néha szinte fullasztóan erős és megtalálnám benne a szegfűszeget, akkor akár nagy kedvencemmé is válhatna, így azonban csak egy szép illat marad, amit azért jó lenne néha megérezni a mellettem elsuhanókon.

Illatjegyek: egyiptomi, marokkói és indiai jázmin, fehér méz, benzoén, zöld rügyek, mósusz, szegfűszeg

Kreátor(r): Christopher Sheldrake

Lorenzo Villoresi - Sandalo (1995) 7/10

Lorenzo Villoresi pszichológiát és filozófiát végzett, majd egy meglepő fordulattal 1990-ben megalapította saját nevét viselő parfümházát, amely rövid idő alatt Olaszország egyik legelismertebb niche parfümériájává vált és Villoresi úr 2006-ban elnyerte a nemzetközi parfümkészítés Coty díját is. Illatvilágára az összetett, bonyolult alkotások a jellemzőek, melyeknek nem céljuk, hogy mindenki tetszését elnyerjék, ehelyett inkább egyediségre és karakterre törekednek, ha azonban igazán keressük, akkor biztosan találunk egy illatot, amelyről úgy érezzük, hogy pontosan nekünk készült. Szerintem ettől lesz igazán niche a niche.

A Sandalo Villoresi egyik kedvenc illatjegyén, a szantálfán alapszik, amely egy Indiában élő félparazita növény, illóolaja száraz, fás, púderes, hosszan tartó illatot áraszt. Ezt az igen értékes alapanyagot ékesítette fel Villoresi a tőle megszokott komplexitással, melyben a jegyek olyan finoman vannak összehangolva, hogy számomra szinte lehetetlen külön-külön kiszimatolni őket. A fejillatban egy kevés citromot és rózsafát érzek, de már a nyomukban gomolyog a sűrű, sötét szantálfa felleg, amely beborítja az illat égboltját és nem is távozik onnan a teljes leszáradásig, ami rajtam hat-hét órát tart. Ez egy fás, gyantás, kesernyés akkord, néhol mogyoróhoz és kókuszdióhoz hasonló aromákkal. Teljesen száraz illat, nincs benne semmi zöld, vagy gyümölcsös és sajnos az illatpiramis által beígért virágos jegyeket (rózsa, narancsvirág) is elnyomja, legalább is én nem találom őket. Az alapillatban megjelenik a vetiver, de ezt sem tesz hozza zöld hangulatot, sokkal inkább a száraz érzetet erősíti. A parfüm terjengősségével nincsenek gondok, határozott, magabiztos, férfias aurát kölcsönöz a viselőjének, ami már távolról is észrevehető.

Bár igazán eredeti alkotásnak tartom és valószínűleg nagy mennyiségben tartalmaz minőségi szantálfa illóolajat is, mégsem érzem a szívemhez (orromhoz) közelinek. Számomra túl szigorú, merev illat, hiányzik belőle a jókedv és a játékosság. Egy sötét szobát jelenít meg előttem, nehéz fabútorzattal, melyben egy idősödő, komor férfi poros filozófiakönyveibe temetkezve maga elé dünnyög. Persze ennek is megvan a varázsa és biztos vagyok benne, hogy bizonyos személyeknek épp erre a kiegyensúlyozott, komoly parfümre van szükségük, én azonban más szantálfa után nézek.

Szeretitek a filozófiát?

Illatjegyek: citrom, levendula, narancs, petitgrain, rózsafa, szantálfa, narancsvirág, labdanum, rózsa, mirha, ámbra, guajakfa, tölgymoha, vetiver

Kreátor(r): Lorenzo Villoresi