2009. dec. 30.

L’Artisan Parfumeur - Timbuktu (2004) 9/10

A Timbuktu L’Artisan világjáró sorozatának második darabja (a Bois Farine után) és amint azt a nevéből is kitalálhatjuk, Afrika illatvilágát és hangulatát hívatott megidézni. Bertrand Duchaufour, akinek a receptet köszönhetjük, Mali szigetén találta meg azt, amit keresett: a wusulan szertartást, az anyáról lányára szálló csábítás művészetét. Az itt összegyűjtött illatinformációk adtak neki ihletet ahhoz, hogy létrehozza a L’Artisan egyik legérdekesebb alkotását. Úgy tűnik, hogy az őslakók nem rendelkeznek kellőképpen figyelmes ügyvédekkel, ugyanis Duchaufour urat elkerülte a plagizálás vádja…

A legutóbb láttamozott Jaïpurhoz hasonlóan ez az illat is kedvenceim közé tartozik, azonban egy teljesen más úton hódította meg a szaglószervemet. Első illatolásra csak egy legyintés volt a jussa, egy ruhatúrkáló képe jelent meg előttem, ahol halomban állnak a rongyok és öblítőillat száll a levegőben. Sima tisztaságillatnak tűnt. Később azonban elő-elővettem a mintámat, és lassan rájöttem, hogy mit is szerethetek benne. Számomra ez az illat nem Afrikárol szól, és még kevésbé a csábításról, hanem egyszerűen a jó közérzetről. Nyugalom és kiegyensúlyozottság. De semmiképp nem ellankadás. Sokkal inkább egy napsütötte, havas táj, mint Afrika. De lehet, hogy csak azért van ez a képzavar, mert még nem voltam Afrikában... Leginkább akkor választom ezt a parfümöt, ha egy könnyed, de tevékeny nap áll előttem, és sok ember körülöttem. Ez az illat nem fog tolakodóvá, nyomasztóvá válni sem számomra, sem a környezetem számára, viszont kellemes gondolatokat ébreszt valahányszor meglegyint a szele.

És most kicsit szakszerűbben nézve: a fejillatban számomra a kardamom és a mangó a meghatározó, amely kellemesen hűvössé és enyhén fűszeressé teszi az illatot. Rövidesen előbukkan a papíruszfa száraz illata és egy könnyed tömjén (olyannyira könnyed, hogy néha nem is érzem). Ez a stádium egy-két órát tart, majd megjelenik a vetiver és a pacsuli, amitől ha lehet, még szárazabbá válik az illat. Azt hiszem, hogy a pacsuli okolható azért, hogy néha kissé szúrós lesz az alap, de szerencsére ez ritkán fordul elő. Általában száraz és fás marad, mindenféle édes jegyet nélkülözve, ami a nőies nőket elriaszthatja a viselésétől, bár szerintem rajtuk is megállná a helyét. Négy-öt óránál nem marad tovább a társaságunkban, és ez idő alatt is közel marad a bőrhöz, úgyhogy ne ezt az illatot válasszuk, ha a bókok begyűjtése az elsődleges célunk.

Illatjegyek: kardamom, rózsaszín bors, mangó, karo-karounde, papíruszfa, tömjén, benzoégyanta, mirha, vetiver, pacsuli

Kreátor(r): Bertrand Duchaufour

2009. nov. 30.

Boucheron - Jaïpur Homme (1997) 10/10

Hosszas tanakodás után úgy döntöttem, hogy az ünnepélyes megnyitót kedvenc parfümöm elemzésével kezdem. Megérdemli…

Ez az első üveg parfüm, amit igazán én vettem meg. Vagy inkább ő erőszakolta rám magát. Nem ajándékba kaptam, nem valaki javasolta, hanem ő hívta fel magára a figyelmet azzal, hogy egy héten keresztül illatozott a kabátujjamon, ahova véletlenül került. A hét lejárta után elmentem es megvettem. Nem volt helye vitának.
Később, a hosszas használat során volt időm kiismerni a természetét. Lehengerlően nyit egy nagy adag vaníliavirággal (Heliotropium arborescens), és leheletnyi bergamottal. Ahogy felmelegedik a bőrön (jó esetben), úgy fokozatosan megjelenik a szegfűszeg, fahéj, vanília és tonkabab alkotta alap, ami a gourmand és az elegáns határmezsgyéjén egyensúlyoz, méghozza oly tökéletesen mint a népmesében a leány, aki egyszerre hozott is meg nem is ajándékot (galamb-kaland, lásd: Mátyás királyos népmesék). A Jaïpur is egyszerre gourmand meg elegáns, és ugyanakkor egyik sem igazán. Szívem szerint az odabújós illatok családjába sorolnám be, már ha létezne ilyen, így azonban marad a semmitmondó orientális megnevezés, ami nem igazán képes érzékeltetni a parfüm megnyugtató, szinte simogató jellegét.

A bőrön nem mennek végbe nagy átalakulások, a kissé élénkebb fejillatok leszáradasa után egy meglehetősen stabil kompozícióval maradunk. Ez a fantasztikus, meleg, fűszeres illat körbelengi a viselőjét, anélkül hogy lényeges változáson menne keresztül, de hát a tökéletesen nem is érdemes változtatni. Tartósságát tekintve nincs okunk az aggodalomra. Még az EdT változata is gond nélkül elbírna egy 24h feliratot (szerencsére a parfümiparban még nem dívik ez a szellemes megjelölés).
Elsősorban azoknak ajánlom az ismerkedést, akik egy szofisztikált, romantikus és egyben a keleti kultúrákra jellemző nyugalmat és egészséges önbizalmat árasztó illatot keresnek, de a szagolgatása mindenkinek javallott (akár hölgyeknek is).

Illatjegyek: vaníliavirág, bergamott, ámbra, fahéj, szegfűszeg, szerecsendió, tonkabab

Kreátor(r): Annick Menardo