Lubin - Le Vetiver (2007) 7/10

A Lubin-nak már a régi szép időkben is volt egy Le Vetiver nevezetű illata, ami többé-kevésbé nyomtalanul eltűnt a parfümház második világháborút követő bukása során, így amikor 2005-ben új életre kapott a cég, a híres vetiveres parfümüket is szinte a semmiből kellett újraalkotniuk. A vetiver egy népszerű, könnyen viselhető alapanyag, ami minden parfümház kínálatában hasznos elem lehet. Erre a legjobb példa minden  bizonnyal a Guerlain hosszú évtízedek óta sikeres Vétiver-e, és Lucien Ferrero parfümőr nem is próbált meg a legjobbnál is jobbat alkotni - fogta a Guerlain remekművet, és szépen lemásolta. Az eredmény - mi más is lehetett volna - egy nagyszerű parfüm, amely mindenféle eredetiséget nélkülöz, viszont igen kellemes, karakteres viselet.

A kissé nehezen értelmezhető fülszöveg szerint a parfüm egy szokatlanul havas estén született a párizsi Notre Dame-ban. A hideg, huzatos dóm, a füstölgő tömjén, és a meleg után áhítozó emberek voltak az ihletői ennek a téli vetivernek. Később, a gyerekek, akik nem voltak tisztában a vetiver szó jelentésével, azt képzelték, hogy a Vetiver a kelta erdők mélyén élő titokzatos szörny, és ez a történet fokozatosan beivódott a helyiek mondavilágába. Ugye, hogy bonyolult story? Mindebből szerintem csak annyit érdemes megjegyezni, hogy a Le Vetiver egy hideg, tömjénes illat szeretne lenni, ami félig-meddig sikerül is neki.

A bőrre való kifújást követően a citrusokkal találkozunk először, közülük is grapefruit-tal, amelynek a vetiver egy furcsa, gyógyszeres hátteret ad. Néhány perc elteltével azonban tovatűnnek a citrusok, és marad a dohány, a fekete bors, meg a száraz, földes, fás vetiver, amely ugyanakkor édes is, meg torokcsiklintóan, mentolosan hideg. Ez a stádium szinte tökéletes utánzata a híres Guerlain illatnak, és így természetesen nagyon jó is. Érdekes, hogy Lucien Ferrero még a fűszereken is alig változtatott valamit: ugyanaz a szerecsendió dorombol a háttérben, mint a Jean-Paul Guerlain alkotásában, és a bónusz szegfűszeg sem hat idegenként - talán csak egy leheletnyit teszi sötétebbé, pikánsabbá a Le Vetiver-t, mint elődjét. Ez a gyönyörűen lemásolt szívillat rajtam két-három órát tart, aztán fokozatosan hanyatlani kezd, és egy tömjénes füstös, fás, és egyre hidegebb vetiveres alapban ér véget. Teljes élettartama rajtam öt-ha óra, hatósugara jó.

Összegezve a dolgokat a Le Vetiver egy jó kis parfüm, karakterrel, minőségi alapanyagokkal ellátva, amely mentolos hűvösségének köszönhetően tökéletes választás lehet nyáron, de fűszerezésének, és a vetiver édeskés, testes illatának köszönhetően szerintem télen is megállja a helyét. Mindezek ellenére senkinek nem ajánlom ezt a parfümöt, amíg a Guerlain Vétiver-e a jelenlegi minőségen megtalálható, viszont ha tovább folytatódik a Guerlain, és úgy általában a mainstream parfümházak hanyatlása, akkor elképzelhető, hogy idővel a Lubin-alternatívához kell folyamodnunk.

Illatjegyek: mandarin, grapefruit, guinea-i narancs, neroli, szegfűszeg, szerecsendió, jáva-i vetiver, virginia-i cédrus, mirha, tömjén, dohány, karib-i bors

Kreátor(r): Lucien Ferrero

Lubin – Idole (2005) 9/10

A legtöbb embernek a Lubin parfümház hallatára valószínűleg nem sok minden jut eszébe, pedig nem is olyan régen még a a Guerlain-nel és a Coty-val közösen emlegették, mint a parfümvilág legnagyobbjait. A Pierre-Francois Lubin által 1798-ban megalapított cég hatalmas sikereket ért el a tizenkilencedik század során, Lubin többek között Bonaparte Napóleon leghíresebb húgának, Pauline-nak is a személyes parfümőre volt, ugyanakkor ez volt az első parfümház, amely betette a lábát az Új Világba, és meghódította Amerikát a parfümöknek (1830). Az üzlet egészen az 1940-es évekig jól ment, akkor azonban fokozatos hanyatlásnak indult és az 1980-as évekre a Lubin teljesen eltűnt a színről, maga mögött hagyva 465 általuk kreált parfüm fakó emlékét. A felmentő sereg 2005-ben érkezett meg Gilles Thévenin formájában, aki új életet (és főként pénzt) lehelt a parfümház aszott csontvázába, felbérelte Olivia Giacobetti sztárparfümőrt és kiadta a márka 466-odik illatát, az Idole-t, amely rövid idő alatt újra jól csengő névvé tette a Lubin-t.

Ehhez a parfümhöz Olivia Giacobetti alkotásai után nyomozva jutottam el, és ha az egyik kedvenc parfümőröm személye nem lett volna önmagában is elég ahhoz, hogy kipróbáljam az Idole-t, a gyönyörű üvege, izgalmasan hangzó illatjegyei, és a honlapjának hangulatos zenéje akkor is felébresztette volna a bennem lakozó kíváncsiság-kisördögöt. Amint tudtam, megrendeltem egy illatmintát, amely két hét elteltével darabokra törve és illatos ígéretekkel kecsegtető foszlányaival érkezett meg hozzám. Megrendeltem a második mintát is, s azzal már nagyobb szerencsém volt: sértetlenül befutott, így megismerhettem ezt az izgalmas parfümöt.

Az Idole egy sötét, fűszeres, keleties parfüm, de mindez nem Serge Lutens vagy Montale sűrű, szirupos stílusában előadva, hanem egy fajta áttetsző, levegős struktúrával könnyedebbé téve. Olivia Giacobetti-re mindig is jellemző volt a laza, szellős szerkezet és a robosztus kompozíciók kerülése, és ez még egy olyan egzotikus, orientális alkotásában is kiütközik, mint amilyen az Idole. A parfüm fejillata meglepően komplex és fűszeres, de egyetlen pillanatra sem nyomasztó; számomra a sáfrány és a rum tűnik a legdominánsabbnak, de ki lehet érezni a kesernyés narancshéjat és valami sötét, keleties, fűszeres jegyet is (feketekömény?). Egzotikus és izgalmas, szerintem nagyon jól megidézi a keleti fűszerszállító utakat, amelyek állítólag a múzsa szerepét töltötték be az Idole történetében. A leszáradás során kissé alábbhagy az intenzitás és a fűszeresség, fokozatosan melegedni kezd a parfüm és ezzel párhuzamosan megjelennek a különleges, enyhén füstös fás jegyek (talán szantál), meg némi krémes, forró rizs illatát idéző valami is, de a sáfrány mindvégig jelen marad, és a száraz bőrrel karöltve gondoskodik a kissé kesernyés aroma megőrzéséről. A parfüm tartóssága nem kifejezetten az erőssége (rajtam öt-hat óra), viszont a hatósugara – főként az első néhány órában – teljesen jó.

Azt hiszem, hogy ezért az illatért érdemes volt újraéleszteni a Lubin-t. Izgalmas, modern, férfias és kifejezetten könnyen viselhető; bevethető elegáns illatként, de szerintem macsókon és természetbúvárokon is megállja a helyét. A Serge Mansau által tervezett üveget pedig öröm kézbe venni.

Megjegyzés: Azért reménykedem, hogy Lubin-ék nem akarnak újabb 465 illattal meglepni, mert a sok megillatolásra váró parfüm nagyon frusztrálttá tud tenni…

Illatjegyek: rum abszolút, sáfrány, keserűnarancs héja, feketekömény (Nigella sativa), dumpálma (Hyphaene thebaica), füstös ébenfa, cukornád, bőr, vörös szantálfa

Kreátor(r): Olivia Giacobetti