A Timbuktu L’Artisan világjáró sorozatának második darabja (a Bois Farine után) és amint azt a nevéből is kitalálhatjuk, Afrika illatvilágát és hangulatát hívatott megidézni. Bertrand Duchaufour, akinek a receptet köszönhetjük, Mali szigetén találta meg azt, amit keresett: a wusulan szertartást, az anyáról lányára szálló csábítás művészetét. Az itt összegyűjtött illatinformációk adtak neki ihletet ahhoz, hogy létrehozza a L’Artisan egyik legérdekesebb alkotását. Úgy tűnik, hogy az őslakók nem rendelkeznek kellőképpen figyelmes ügyvédekkel, ugyanis Duchaufour urat elkerülte a plagizálás vádja…A legutóbb láttamozott Jaïpurhoz hasonlóan ez az illat is kedvenceim közé tartozik, azonban egy teljesen más úton hódította meg a szaglószervemet. Első illatolásra csak egy legyintés volt a jussa, egy ruhatúrkáló képe jelent meg előttem, ahol halomban állnak a rongyok és öblítőillat száll a levegőben. Sima tisztaságillatnak tűnt. Később azonban elő-elővettem a mintámat, és lassan rájöttem, hogy mit is szerethetek benne. Számomra ez az illat nem Afrikárol szól, és még kevésbé a csábításról, hanem egyszerűen a jó közérzetről. Nyugalom és kiegyensúlyozottság. De semmiképp nem ellankadás. Sokkal inkább egy napsütötte, havas táj, mint Afrika. De lehet, hogy csak azért van ez a képzavar, mert még nem voltam Afrikában... Leginkább akkor választom ezt a parfümöt, ha egy könnyed, de tevékeny nap áll előttem, és sok ember körülöttem. Ez az illat nem fog tolakodóvá, nyomasztóvá válni sem számomra, sem a környezetem számára, viszont kellemes gondolatokat ébreszt valahányszor meglegyint a szele.
És most kicsit szakszerűbben nézve: a fejillatban számomra a kardamom és a mangó a meghatározó, amely kellemesen hűvössé és enyhén fűszeressé teszi az illatot. Rövidesen előbukkan a papíruszfa száraz illata és egy könnyed tömjén (olyannyira könnyed, hogy néha nem is érzem). Ez a stádium egy-két órát tart, majd megjelenik a vetiver és a pacsuli, amitől ha lehet, még szárazabbá válik az illat. Azt hiszem, hogy a pacsuli okolható azért, hogy néha kissé szúrós lesz az alap, de szerencsére ez ritkán fordul elő. Általában száraz és fás marad, mindenféle édes jegyet nélkülözve, ami a nőies nőket elriaszthatja a viselésétől, bár szerintem rajtuk is megállná a helyét. Négy-öt óránál nem marad tovább a társaságunkban, és ez idő alatt is közel marad a bőrhöz, úgyhogy ne ezt az illatot válasszuk, ha a bókok begyűjtése az elsődleges célunk.
Illatjegyek: kardamom, rózsaszín bors, mangó, karo-karounde, papíruszfa, tömjén, benzoégyanta, mirha, vetiver, pacsuli
Kreátor(r): Bertrand Duchaufour
Jé, ezt a bejegyzést csak most sikerült megtalálnom! Ezek után figyelni fogok rá, hogy csak 13 bejegyzés fér egy oldalra, és ha másról is írsz 14-et, vagy többet, rá kell klikkelni a "Régebbi bejegyzés"-re és előjön.
VálaszTörlésEgyébként kipróbáltam, nagyon tetszik, de valóban elég egyszerűnek tűnik így elsőre.
Örvendek, hogy megtaláltad :)
VálaszTörlésA cikk megírása óta eltelt két év, ami alatt elég sokat használtam a Timbuktu-t, és rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan egyszerű illat. Hőmérséklettől függően rengeteg arca van: egyszer tömjén, máskor vetiver, vagy épp a pacsuli áll a középpontjában, és ha egy-két hétig mellőzöm, utána mindig az újdonság erejével tud hatni.