Geo. F. Trumper – Ajaccio Violets (1995) 7/10

A korzikai ibolya (Viola corsica) messze földön híres törékeny szépségéről, kellemes illatáról, és szirmainak finom ízéről, amelyet nagy előszeretettel használ fel a csúcsgasztronómia is. Érthető hát, hogy az igényes Geo. F. Trumper parfümház is Ajaccio-ból, Korzika fővárosából szerzi be az ibolyás parfüméhez szükséges alapanyagot. Állítólag, igazi úriember nem létezhet ibolyaillat nélkül (ezek alapján felmerült bennem a gyanú, hogy én egyetlen úriembert sem ismerek), így nem kell meglepődni azon, hogy a klasszikus értékekre nagy hangsúlyt fektető Trumperéknek van ilyen illatuk, esetleg azon csodálkozhatunk, hogy1995-ig megvoltak nélküle. Vajon, azt megelőzően mit viseltek a cég kifinomult ügyfelei?

Kekeckedést félretéve, az Ajaccio Violets érdekes kölni, egy eleven színfolt a parfümvilág néha piszkosszürkének tűnő tengerében. Egy rendkívül egyszerű alkotás, mint ahogy azt az illatpiramis egyetlen eleme is jelzi, bár biztos vagyok benne, hogy ennél azért több összetevője van. A parfüm fejillata édes, zöld és friss, igazi, hamisítatlan ibolya, annak minden kecsességével és bájával. Ugyanakkor azt is el kell mondanom itt, hogy ez az alapanyag valamiért nagyon megrekedt a múlt század hajnalán, még abban az időben, amikor a férfiak virágot tűztek a gomblyukukba. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy napjainkban egy modern férfi komoly ábrázattal viselni tudná ezt az illatot. Talán valamiféle szerepjátékhoz, vagy egyéb figyelemfelkeltő magatartáshoz jó kiegészítő lehet, de ezt leszámítva nem tudok elképzelni egyetlen potenciális viselőt, vagy helyzetet sem, ahol jól működne. Azt hiszem, hogy a közel nyolcvan éves nagytatámon is furcsán hatna.

Persze, ha eltekintünk a negyedik dimenziótól, akkor azért nem rossz parfüm az Ajaccio Violets. A tökéletesen természetesnek ható, igazi ibolyaillatú kezdet után megérkezünk egy lágyan púderes, kesernyésen bőrös alaphoz, amely férfiasabbá teszi az egyébként kissé feminin, de legalábbis romantikus hangulatot. Ezek után nagy változásra már nem számíthatunk, maximum egy kis kumarin bukkan még elő az alapból, s mindössze három óra varázslat után búcsút is int a bőrünknek. EdC, nincs mit tenni…

Jó dolog volt kipróbálni ezt a parfümöt: egyrészt szinte tiszta, sértetlen formájában ismerhettem meg az ibolyát, másrészt meg tényleg egy egyedi, hangulatos, karakteres alkotással gazdagodott az illat-memóriám. Társaságban ugyan valószínűleg sosem fogom viselni, de az illatmintám biztosan előkerül még, ha egy kis illat-ínyencséghez támad kedvem.

Illatjegyek: korzikai ibolya

Kreátor(r): ismeretlen

Geo. F. Trumper – Eucris (1912) 8/10

Sosem tartottam magamat nagy James Bond rajongónak, de azt készségésen elismerem, hogy a mindenkori 007-es ügynök igazán férfias jelenség a vásznon, így amikor megtudtam, hogy Ian Flemming - James Bond figurájának megalkotója - az Eucris-t választotta hőse szignatúra-illataként, már sejtettem, hogy ez bizony nem egy modern, metroszexuális illatocska lesz, és nem is kellett csalódnom benne. Az Eucris egy régimódi, ízig-vérig tökös tesztoszteron-bomba, abból a típusból, amely napjainkban már teljességgel feledésbe merült (helyette vannak cukros-nyálas és „sportos” illatocskáink), és néhány öreg parfümház kínálatától eltekintve - mint amilyen a Caron és az ő Yatagan-ja - szinte fellelhetetlen.

Az Eucris fejillatában egy kevés szúrós citrusosság mellé egy hatalmas adag köménymagot rendeltek, ami a különleges és férfias illata mellett azért is nagyon izgalmas számomra, mert ez az egyetlen parfüm amelyből tisztán kiérzem ezt a jegyet, és szerintem nagyon jól működik. Sokáig nem értettem ezt az akkordot, mert a külföldi blogok leírásai alapján minduntalan a római köményt kerestem, amely az egyik kedvenc illatjegyem, mígnem beugrott, hogy itt bizony a másik köménnyel van dolgunk, és akkor egyszerre világosság gyúlt a fejemben. Ez a fűszeres, rendkívűl energikus aroma szerintem önmagában is megállná a helyét, de a parfümőr egy halvány feketeribizli akkordot is belekomponált a fejillatba, amely egyáltalán nem gyümölcsös, sokkal inkább sötét és alkoholos, mintha csak egy feketeribizli óbor lenne.

Ahogy remegő térddel átvágunk ezen a sötét, veszélyes kezdeten és behatolunk a szívillat felségterületére, megjelenik a szúrós tölgymoha és egy nem kevésbé kemény, markáns gyöngyvirág, amely egy cseppet sem teszi kedvesebbé, világosabbá a parfümöt, viszont megerősíti a klasszikus chypre jellegét. Ebben a stádiumban jól esne, ha érezném a jázmint és a krémes szantálfát is, hogy egy kis enyhülést hozzon a sok száraz szigorúságba, de ez nem az a parfüm. Itt nincs helye kegyelemnek, vagy puhaságnak, minden pillanat feszes eleganciát és vad férfiasságot hordoz magában, ami már nem is annyira a nőknek szól, mint inkább férfi ellenfeleinknek. Mindössze négy-öt óra elteltével, az illat utolsó fél órájában jelenik meg egy leheletnyi mósusz és szantálfa, hogy egy csepp édességet hozzon a leszáradásba, de kedvességről itt sem beszélhetünk.

Az Eucris szerintem egy nagyszerű, izgalmas és minőségi parfüm, s bár kissé elszállt fölötte az idő, különleges alkalmakra még mindig kitűnő választás lehet. Ha meg csak a parfümök iránti kiváncsiságból ismerkedünk meg vele, mint ahogy én is tettem, akkor azért rendkívül érdekes, mert egy egyedülálló, csodálatos köménymag jeggyel rendelkezik, amely a fejillat után a szívillatnak is igazi éke és büszkesége. Engem egy lépéssel közelebb vitt James Bond megszeretéséhez.

Illatjegyek: köménymag (Carum carvi), koriander, feketeribizli, jázmin, gyöngyvirág, szantálfa, mósusz, moha

Kreátor(r): Geo. F. Trumper

Geo. F. Trumper – Wild Fern (1877) 7/10

A Geo. F. Trumper elsősorban nem egy parfümház, hanem egy borotválkozásra szakosodott márkacsalád, annak viszont nem akármilyen. George F. Trumper 1875-ben nyitotta meg első szalonját London úri negyedében és olyan ügyesen tevékenykedett, hogy rövid idő elteltével kinevezték az angol királyi család hivatalos borbélyává. Ezt a pozíciót egyébként azóta is betölti a cég, öt egymást követő uralkodógenerációtól is megkapta a megbecsülésüket jelző Királyi Címert. Parfümeik között kizárólag férfiaknak szánt darabok találhatóak (ez persze nem jelenti azt, hogy hölgyek nem viselhetik őket), amelyeknek mindegyike Eau de Cologne koncentrációjú és erősen klasszikus stílusú.

A sorozat egyik legrégebbi darabja a Wild Fern (Vad Páfrány), egy igazi parfümmatuzsálem, 1877-es megjelenési idejével a legöregebb illat, amelyet volt szerencsém bemutatni az orromnak. Lévén egy fougére*, a fejillatban természetesen ott várakozik a levendula, azonban meglehetősen diszkréten, szépen elvegyül az egyéb zöld jegyekkel (bazsalikom, rozmaring) és egy fuvallatnyi bergamottal. Bár az illatpiramis nem említi a mentát, számomra a fejillatnak van egy hűvös, mentolos jellege is, amely jól illeszkedik az egyéb aromás füszernövényekhez. Az eddig leírt jegyek alapján akár egy igen élénk fejillatról is beszélhetnénk, de a kumarin keserédes, poros illata szappanossá, pasztellszínűvé alakítja az összképet. A szív- és alapillat során mindvégig megmarad a Wild Fern tiszta, zöld és mértéktartó jellege, mindössze a citrus és a levendula háttérbe húzódása és a kumarinos, mósuszos alap felerősödése érzékelhető. A pacsuli, tölgymoha és szegfű általában karakteres jegy, itt azonban egyáltalán nem érzem őket, de nem is bánom: ez egy egyszerű, természetes zöld illat, amelyből nem hiányoznak a nehéztüzérek. Tartóssága sajnos nem a legjobb (maximum 3-4 óra), de tulajdonképpen egy Eau de Cologne-tól már ez is szép teljesítmény.

A Wild Fern 1877-es keletkezési ideje ellenére nem egy elavult alkotás, nincs „öreg szaga”, friss és könnyed, viszont az tény, hogy nem akárkihez illik. Én egy korosodó, elegáns úriembert képzelek el hozzá, aki nem is igazán parfümöt visel, hanem éppen csak frissen borotválkozott és kellemes, zöld, szappanos illatot áraszt a bőre. Bár az előbb azt írtam, hogy nem egy elavult alkotás, mégis úgy érzem, hogy a Wild Fern-nek a borbélyműhelyek megszűntével meg vannak számlálva a napjai. Ennek ellenére az ismerkedést mindekinek ajánlom.

* - a Houbigant féle 1882-es Fougére Royale-ról elnevezett illatcsalád, amelynek tagjai kötelező módon tartalmaznak levendulát és kumarint. Az egyik legnépszerűbb és legnépesebb, klasszikus, férfias illatcsalád.

Illatjegyek: levendula, bazsalikom, bergamott, rozmaring, geránium, páfrány, szegfű, tölgymoha, mósusz, pacsuli

Kreátor(r): Geo. F. Trumper