Hermés – Les Jardins

Jean-Claude Ellena első munkái közé tartozott a Hermés-nél a Les Jardins Series útjára indítása, amely mostanra már négy tagot számlál, s szerintem napjaink messze legszínvonalasabb, legegységesebb sorozata született belőle. A négy illat nagy összhangban van, egy tőről fakadnak, s ugyanarra a friss, pezsgő, zöld, minerális-fás alapra épülnek, amely olyannyira jellemző az utóbbi idők Ellena munkáira, s amelyet úgy tűnik, rajta kívűl senki nem képes megalkotni. Ez a közös struktúra persze egy kicsit az egyediség és az izgalmak rovására megy, de köszönhetően a változatos és ötletes díszítőelemeknek, a négy parfüm azért jól elkülöníthető egymástól, s mindenki megtalálhatja köztük a személyiségéhez legjobban illeszkedőt. A következőkben egyenként veszem górcső alá ezt a négy illat-költeményt, s megpróbálom kiemelni a köztük lévő különbségeket.


Un Jardin en Méditerranée (2003) 8/10


A Mediterrán kert a sorozat első darabja, a Jardin-divat megteremtője, tehát ez tekinthető a legeredetibbnek a négy közül, Ellena itt hozta a legkreatívabb formáját, megtalálva azt a nagyszerű alapot, amely később a következő három darab gerincét is képezte. A parfüm – hűen a nevéhez – a mediterránon őshonos fügefa levelét használja központi elemként, amely itt száraz, aromás és kesernyés, inkább paradicsomleveles, szurokfüves, petrezselymes mellékzöngével, semmint az egyéb fügés parfümökben használt kókuszos, édes jegyekkel (pl: Premier Figuire). Ezeknek a fügeleveleknek az árnyékában rejtőzik a sorozat ismertetőjegye, a kissé citrusos, fanyar, cédrusos alap, amely egy üde, pezsgő, vidám légkört ad a parfümnek, s ezt az örömet az akkord egyértelműen szintetikus mivolta sem tudja lerombolni. Azt ugyan nem állíthatom, hogy bennem megidézi a mediterrán nyár hangulatát – ahhoz messze nem elég forró és fűszeres – de ettől még egy egész jó nyári illat és én is szívesen viselném, ha a rendelkezésemre állna. Köszönhetően a szárazabb, aromásabb jellegének, és a viszonylag visszafogott gyümölcsösségének, szerintem ez a sorozat legférfiasabb darabja, de még mindig simán belefér az uniszex kategóriába.

Illatjegyek: mandarin, bergamott, citrom, fügefa és levele, narancsvirág, vörös cédrus, fehér oleander, mósusz, boróka, ciprus, pisztácia


Un Jardin sur le Nil (2005) 8/10


A Kert a Níluson sokáig a kedvenc darabom volt a sorozatból, de az utóbbi időben mintha megváltozott volna egy kicsit, nehezebbé, édesebbé vált, így kénytelen osztozkodni a Mediterrán kerttel a fődíjon. Bár sejtelmem sincs, hogy mi köze a Nílusnak az Indiában őshonos mangóhoz, ebben a parfümben mégis a mangóé a főszerep, amely egy kellemes gyümölcsös jelleget ad a parfümnek, megspékelve a mangó héjából ismert különleges, kissé kaporra emlékeztető aromával. Ehhez csatlakozik a fanyar grapefruit és a már korábban is emlegetett friss, zöld, fás háttér, így összességében egy, a Mediterrán kerthez meglehetősen hasonlatos sziporkázó, zöld illatot kapunk. Szerencsére Ellena, kihagyta a parfümből a Nílust és vele együtt mindenféle vizes hatást keltő, ózonos jegyet, s csak a kertre koncentrált, annak minden életerejével és zöldellő, buja vidámságával együtt. Azt pedig jól visszaadta.

Illatjegyek: mangó, grapefruit, lótuszvirág, kálmos (Acorus calamus), tömjén, szikomorfa (Ficus sycomorus)


Un Jardin aprés la Mousson (2008) 6.5/10


A Monszun utáni kert kezdetben csalódásként ért és még mindig nem barátkoztam meg vele igazán, bár most már látom az értékeit. Az indiai esős évszak ihlette parfümben érdekes módon egy sárgadinnyés, tejes akkord kapta a főszerepet, amely szerintem nem igazán odaillő és nem is különösebben kellemes. A dolog akkor kezd érthetőbbé válni, amikor a sárgadinnye fokozatosan elveszíti a tejes jellegét és kap némi segítséget a feketeborstól meg a gyömbértől. Ennek köszönhetően átalakul egy hűvös, friss, szinte mentolos akkorddá, amely tényleg hasonlít az eső utáni hűvös, nedves, dohos levegő illatára. A négy közül ebben a parfümben érzem a legkevésbé a jellegzetes Jardin háttérillatot, s ez a legkevésbé zöld is, inkább a sárgadinnye és a feketebors uralkodik benne. Hatósugarát tekintve is ez a legvisszafogottabb, viszont a tartóssága egész jó (hat-hét óra), így bőkezű adagolással szép eredményeket lehet vele elérni. Ne hagyjátok, hogy elijesszelek tőle!

Illatjegyek: kardamom, koriander, feketebors, gyömbér, vetiver, himalájai gyömbérliliom (Hedychium gardnerianum)


Un Jardin sur le Toit (2011) 7/10


A Tetőtéri kert csak nemrég jelent meg, de már igen jó kritikákat kapott, van aki ezt tartja a sorozat legjobb darabjának. Én ugyan nem merészkednék idáig, de kétségtelenül ennek a parfümnek is helye van A Kertben. A Rue Faubourg Saint-Honoré-n található Hermés boutique ihlette parfümben az alma és a körte a sztár, így érthető, hogy miért ez a sorozat leggyümölcsösebb darabja. Az első három parfüm egzotikus gyümölcsei után nem is baj egy kis hazai aroma, mindössze az a kifogásom vele, hogy az itt is megjelenített lédús zöldalma-illat már annyira összekötődött az én fejemben a különböző samponok szagával, hogy most nehéz parfümként gondolni rá. Számomra túl tiszta, ártatlan és higiénikus ahhoz, hogy igazán szeretni tudjam, s ezt csak tovább fokozza a rengeteg zöld fű meg a leheletnyi üde rózsa. Talán ha a beígért komposzt jegy nem csak egy hangzatos dolog lenne, hanem tényleg érződne, akkor nekem is ez lenne a kedvencem, így azonban marad a harmadik hely. Mellesleg ez a sorozat leghangosabb, legtartósabb darabja, s a már említett illatjegyek mellet itt is erőteljesen jelen van a friss, pezsgő Jardin háttér.

Illatjegyek: alma, körte, rózsa, zöld fű, bazsalikom, magnólia, komposzt

Végezetül egy abnormális találós kérdés: Egy sorozat, négy világrész, négy parfüm. Melyik a kedvencetek?

Kreátor(r): Jean-Claude Ellena

Hermés – Terre d’Hermés (2006) 8.5/10

Jean-Claude Ellena mindig is nagy névnek számított a parfüm szakmában, és 1974 óta folyamatosan ontja magából a csodálatosnál csodálatosabb illatokat, az igazán hatalmas közönségsiker azonban csak 2006-ban érte utol, amikor is a Hermés hivatalos orrává válva megalkotta a Terre d’Hermés-t (Hermés földje). Ellena a The Different Company nevű magánvállalkozását hagyta ott a Hermés kedvéért, amivel nekem kisebb csalódást okozott, de úgy tűnik, hogy nem kötött rossz üzletet, ugyanis a Terre d’Hermés minden elképzelhető elismerést besöpört (FiFi Awards, Basenotes Awards stb.), ráadásul vették is, mint a cukrot, s a nagy sikerének köszönhetően az egész Hermés kínálat is újra a figyelem középpontjába került.

A Terre d’Hermés amellett, hogy tényleg nem rossz parfüm, még egy igen ügyes marketingfogást is kapott segítségül annak érdekében, hogy a csúcsra törhessen. Ez volt az első parfüm, amelyet úgy reklámoztak, hogy kizárólag csak növényi és ásványi elemekből építkezik és nélkülöz mindenféle állati eredetű mellékterméket (pézsma, civet, kasztóreum, ámbra), s ez valószínűleg nagy hatást gyakorolt a manapság gombaként szaporodó vegetáriánusokra, s más állatvédő beállítottságú emberekre. Egyébként valószínűleg rengeteg parfüm jár még hasonló cipőben, és még több olyan van, amely bár használ mósuszt, vagy ámbrát, az teljességgel szintetikus, és soha semmilyen kapcsolatban nem állt az állatokkal, de hát a Hermés-nek jutott eszébe először, hogy ezt reklámként kamatoztassa, így övék a dicsőség és az ebből származó anyagi haszon is.

Rátérve az igazán lényeges dologra – magára az illatra – a Terre d’Hermés egy jó kis parfüm, eleven, könnyed és sziporkázó, s ami számomra legalább annyira fontos, teljesen eredeti és kreatív, úgy, hogy ugyanakkor mégis felismerhető benne Jean-Claude Ellena egyedi stílusa. Fejillatában, amely a kedvenc részem, a lédús grapefruit dominál, egy kis feketeborssal megfűszerezve, s egy számomra ismeretlen anyag ad neki egy érdekes, vasas, ásványvizes jelleget is. Emellett van itt még egy könnyed kapor-érzet is, amely nagyon jól működik a grapefruit fanyar zamatával. A leszáradás során előkerül a zöldes vetiver, amely később az alap legmeghatározóbb jegyévé válik, de a hosszan kitartó grapefruit-nek köszönhetően egyetlen pillanatra sem válik szárazzá, földessé vagy fássá, amint az a legtöbb vetiver dominálta illat esetében történni szokott. A Terre d’Hermés mindvégig lédús, fanyar és friss marad, s ehhez igazodik a vetiver, valamint az Ellena stílusért felelős eleven, férfias cédrus is (Iso-E Super?). Tartóssága rajtam öt-hat óra körüli, hatósugara meg erős közepesnek mondható.

Összességében úgy gondolom, hogy jól sikerült parfüm a Terre d’Hermés, egy kitűnő nyári választás lehet, amelynek főleg az első egy-két órája kifejezetten vibráló, friss és izgalmas. Az alap ugyan kissé laposabb és monotonabb, de azért azt sem kell lemosnom magamról, meleg időben szépen megállja a helyét. Az én fejemben úgy él ez a parfüm, mint a Déclaration modernebb, fanyarabb és kömény mentes (értsd: tiszta) változata, amely ennek megfelelően kevésbé szexi és férfias, de ugyanakkor frissebb és üdébb. Megérdemli a népszerűséget.

Megjegyzés: Ha valaki úgy érzi, hogy hozzá csak a niche parfümök méltóak, annak ajánlom figyelmébe a Red Vetyver-t, Montale-nak szinte tökéletesen sikerült lemásolnia a Terre d’Hermés-t. Kis ügyes…

Illatjegyek: narancs, grapefruit, feketebors, geránium, rózsa, pacsuli, vetiver, benzoin, Atlasz-cédrus, kovakő

Kreátor(r): Jean-Claude Ellena

Hermés – Eau d’Hermés (1951) 10/10

Edmond Roudnitská-t nem véletlenül tartják minden idők egyik legtehetségesebb parfümőrének, olyan remekművek kerültek ki az orra alól, mint a Diorissimo, az Eau Sauvage, a Diorella, vagy épp Rochas Femme-ja és Moustache-a, de szerintem még ezek a nagy nevű, klasszikusnak számító parfümök is eltörpülnek a kissé kakukktojás Eau d’Hermés vad zsenialitása mellett. Ezzel az alkotással Roudnitska létrehozott egy niche parfümöt, még mielőtt maga a niche kifejezés megszületett volna és egy olyan illatot kotyvasztott össze a boszorkánykonyháján, amely csupán egy nagyon szűk rétegnek nyeri el a tetszését, azokat viszont teljes egészében leveszi a lábáról. Ebbe a szűk rétegbe tartozik napjaink egyik legjobb parfümőre, Jean-Claude Ellena is, aki eme csodálatos parfüm előtt tisztelegve és belőle ihletődve alkotta meg a szintén zseniális Déclaration-t, és aki – mint a Hermés hivatalos orra - nemrég újra is hangolta az idő által megkoptatott Eau d’Hermés illathúrjait.

Bár egy nagyon komplex parfümről van szó, az én fejemben alapvetően két illatjegy jelenik meg, ha az Eau d’Hermés-re gondolok, mégpedig a gyömbér és a római kömény; minden más ezeknek a háttérbe szorul és csak az ékesítésüket szolgálja. Tudom, hogy az illatpiramis nem említi a gyömbért, de számomra a lédús és savanyú citrusok fanyar illata, a római kömény fantasztikus aromájával társulva, mindig azt juttatja eszembe, amint curry-hez készülődve frissen reszelt gyömbért, hagymát és római köményt pirítgatok a serpenyőben. Imádom az illatát, és az Eau d’Hermés meglepően hasonlít rá, épp csak annyi különbséggel, hogy Edmond Roudnitska zsenialitásának és a finoman jelen lévő kísérő jegyeknek köszönhetően szinte elegánssá, de mindenesetre férfiassá és viselhetővé válik. A kisérő jegyek közül a levendulát érdemes megemlíteni, amely a fejillatban egészíti ki néhány percig a citrom/gyömbér-római kömény párost, a szívillatban egy nagyon halvány bőrös jegy és egy leheletny fahéj kapcsolódik hozzuk, végül pedig a leszáradást –amire öt-hat órát kell várni - egy kevés tölgymoha teszi szúrósabbá.

Egy másik dolog, amire az Eau d’Hermés emlékeztet, az nagytatám, amint estefelé hazatér a takarásból, fáradtan, izzadtságtól átnedvesedett inggel, szénaszálakkal a hajában és a reggeli arcszesz emlékét párologtatva magából. Természetesen a római kömény a felelős a rettegett izzadtságszagért, aminek az Eau d’Hermés a fekete ló státusát is köszönheti, ezért a kömény-fóbiások óvakodjanak tőle. Ez a parfüm egy tömény, erősen állatias és természetközeli illattal bír, amelyben vad szépség és izzó szenvedély lakozik, de amely biztosan nem lesz mindenki kedvence, egyszerűen azért, mert az átlagparfümökhöz szokott orr számára furcsa, és mert nincs „tisztaságillata”. Én erről úgy vélekedem, hogy ha tisztaságillatú akarok lenni, akkor nem parfümöt használok, hanem megmosdom.

Végezetül csak annyit mondanék, hogy az Eau d’Hermés egy örök klasszikus, amely a benne rejlő életenergiának köszönhetően sosem fog öregesnek, divatjamúltnak hatni – legfennebb szokatlannak - és minden parfümöt szerető embernek ki kellene próbálnia, még mielőtt valaki tévedésből be nem szünteti a gyártását.

Illatjegyek: citrusok (bergamott, petitgrain), geránium, levendula, fahéj, római kömény, moha, cédrus, szantálfa, vanília, nyírfa

Kreátor(r): Edmond Roudnitska/ Jean-Claude Ellena

Hermés – Voyage d’Hermés (2010) 8/10

Jean-Claude Ellena legújabb parfüme egy érdekes alkotás. A Voyage (Utazás) nevet kapta a keresztségben és azzal a céllal lett a világra hozva, hogy az utazás hangulatát idézze elénk, anélkül, hogy bármelyik konkrét világrészre is emlékeztetne (ellentétben az Un Jardin sorozattal). És csakugyan utazásról szól, szerintem azonban sokkal inkább Jean-Claude Ellena karrierjén keresztül vezet az út, mintsem bármelyik világrészen keresztül. Mintha csak a művészúr fogta volna a legsikeresebb alkotásait, kiemelte volna belőlük a legjobban sikerült elemeket, majd egy nagy dézsában összekeverte volna őket, létrehozva ezzel az első „önéletrajzi parfümöt”.

A Voyage-hoz a Hermés nem közölt egyetlen illatjegyet sem, mondván hogy ez a parfüm nem konkrét illatokat, helyeket idéz meg, hanem magát az Ismeretlent, ugyanakkor találtam egy cikket, amely felsorol egy pár illatjegyet és mivel nagyon találónak éreztem a listát, én is átvettem. A fejillat számomra a parfüm legjobb része, kissé tejes, citrusos, jó adag borókabogyóval megtoldva, amely fűszeressé és zölddé teszi a kezdetet, mindez Ellena minimalista, könnyed stílusában. Rövidesen megjelenik egy kevés füge és grapefruit és ennél a pontnál a Voyage több hasonlóságot is mutat az Un Jarden sur le Nil-el, amely JCE egyik régi sikerillata, csak valahogy halványabb, szelídebb az elődjénél. Ahogy az idő múlásával megérkezünk a szívillathoz, felüti a fejét a kardamom, egy leheletnyi mocskos zokni szag és az Iso-E Super képviselte cédrus is, amely a Déclaration-t juttathatja eszünkbe, de itt hiányzik belőle a férfiasság, ez egyértelműen egy uniszex illat. Nem sokkal ezután, a pezsgő grapefruit és a cédrus keveredéséből előtűnik a Terré d’Hermés emléke is, amely talán a legsikeresebb Ellena illatnak mondható, azonban nélkülözi a vetivert, amely az eredetinek a férfiasságát adta. Ezután a dolgok kedvezőtlen irányt vesznek fel: az alapillat nekem kissé szúrósnak, kidolgozatlannak tűnik és ebben a szúrósságban szerintem felismerhető az Eau Parfumée au Thé Vert teajegye is amellyel JCE tizenhét évvel ezelőtt valóságos divathullámot indított el. Ugyanakkor a főbűnösnek a mósuszt tartom, szerintem ugyanaz a mósusz van a Voyage-ban, amelyet már az Eau Parfumée au Thé Blanc-ban is nyomasztónak találtam és azóta sem szerettem meg. Tartóssága viszont épp ennek a mósusznak köszönhetően kiváló, és bár könnyed illat, azért jelentős projekcióval bír.

Több szempontból is nézhetünk erre a parfümre: egyrészt nézhetjük úgy, mint egy unalmas, közhelyekkel teli alkotást, amely nélkülöz mindenféle továbblépést vagy újítást, és megállapíthatjuk, hogy JCE-t elhagyták a múzsái. Másrészt viszont ez egy zseniális illat, egyedülálló ahogy Ellena elrejti egy parfümben a karrierje legfőbb állomásait. Én négyet említettem, de vajon hányat nem vettem észre, mert nem voltam elég figyelmes, vagy egyszerűen csak azért, mert nem is ismerem az eredetit? És végül, de nem utolsósorban ott van a hétköznapi viselő szempontja, amely szerint a Voyage egy nagyon kellemes, friss és igazán könnyed illat. Melyik szempontnak adtok igazat?

Illatjegyek: citrom, bergamott, borókabogyó, koriander, gyömbér, fehér üröm, kardamom, fekete bors, tea, nyírfa, fehér mósusz, cédrus, ámbra

Kreátor(r): Jean-Claude Ellena

Hermés - Concentré d’Orange Verte (2004) 10/10

Ma fejfájós napom volt és nem kívántam semmi nehézkes, bonyolult illatot, így esett a választásom a Concentré d’Orange Verte-re. Ez a parfüm a Francoise Caron alkotta Eau d’Orange Verte sűrített változata, de még így is lenyűgözően friss és üde tud lenni, és bár Eau de Toilette besorolást kapott, jellegét tekintve jobban hasonlít egy Eau de Cologne-ra. Az eredeti változatot sajnos nem ismerem kellőképpen, így most nem fogom összehasonlítani őket, csupán saját értékei alapján méltatom.

Ez az illat a narancs mennybemenetele. Szerintem minden gyümölcs leghőbb vágya , hogy valaki olyan gyönyörű formába öntse, mint amilyenbe Jean-Claude Ellena facsarta az áldozatát. A fejillat egy tökéletesen érett, lédús, zamatos narancsot fest a bőrömre, szinte kedvem lenne beszűrcsölni. Ez nem a narancs héjának az illata, hanem maga az édes, citrusos gyümölcshús, amelyhez épp csak egy leheletnyi bergamott van hozzáadva a frissebbség kedvéért. Az általam ismert fejillatok közül ez az egyik legtermészetesebb, semmi szintetikusat nem sikerül kiéreznem belőle. Persze, nem is nagyon erőltetem a dolgot…

Ahogy az illat fokozatosan leszárad, eltűnik a bergamott és felüti a fejét a menta, majd csendes burjánzásba kezd, azonban sosem veszi el a színteret a narancstól. Csupán annyi a szerepe, hogy megadja a parfümnek a nevében emlegetett zöld színt és megőrzi az illat üdeségét. Ez a legférfiasabb fejezete a leszáradásnak, de még ez is könnyedén megfér bármelyik nő bőrén. A továbbiakban megjelenik egy kevés neroli és kömény, ami megadja az érdeklődés fenntartásához szükséges csavart és egy pötty erotikát is csempész a vászonra. Megjegyzem, hogy az illatpiramis nem említi a köményt, így akár az is lehetséges, hogy a cédrus az, akinek ezt a hatást köszönhetjük. A továbbiakban már nem áll be nagy változás, az én bőrömön alig érzékelhető a tölgymoha, így háborítatlanul élvezhetem a mennybemenetel minden percét. Sajnos a minden perc csupán két-három órát jelent, de ez nem von le semmit az illat értékéből. Tökéletes.

Ha mindenképp szeretném valamihez hasonlítani, akkor az a Cologne Sologne lenne, ugyanúgy életvidám és friss, de valamivel lágyabb, nőiesebb és lényegesen narancsosabb. Ennek ellenére, szerintem férfin is simán megállja a helyét, köszönhetően a mentának.

Milyen illattal gyógyítjátok a fejfájást?

Illatjegyek: narancs, bergamott, citrom, menta, neroli, jázmin, cédrus, pacsuli, tölgymoha

Kreátor(r): Jean-Claude Ellena (más források szerint Jean Guichard)