Tauer Perfumes - Le Maroc pour Elle (2005) 8/10

Andy Tauer első kompozíciója, a híres L'Air du Desert Marocain feminin párja - egy parfüm, amely talán még nem mutatja teljes fényében a svájci mester zsenialitását, de már benne van a nagyszerűség ígérete, és alkotójának minőség iránti elkötelezettsége is sugárzik belőle. Egymagában valószínűleg nem lett volna elég, hogy Tauer-t a parfümvilág halhatatlanjai közé emelje, de mint egy életmű első darabja, teljesen tiszteletreméltó alkotás.

A Le Maroc Pour Elle (Marokkó hölgynek) egy erőteljes virágos, orientális (florientális) illat, amely a kifújást követően valósággal berobban az orrba. Bár Andy Tauer egy gazdag, levendulával megtűzdelt, mandarinos fejillatról beszél, ebből én alig érzékelek valamit - az édeskés mandarin pillanatok alatt beolvad a szívillat buja virágkavalkádjába, a levendulát pedig teljességgel képtelen vagyok detektálni. És hogy miből áll ez a buja szívillat? Jázminból, jázminból, és még egy kevés jázminból. Aztán, ha nagyon koncentrálunk, talán egy kevés púderes, zöldes rózsát is találhatunk a sűrűben. Időközben a jázmin pedig csak nő, növekedik, egyre terebélyesebbé válik, mígnem mindent beborít édes, átható, indolokban gazdag, fülledt illatával. És talán szentségtörésnek hangzik, de néha egészen tubarózsás jelleget ölt magára.  Bár rengeteg véleményt elolvastam erről a parfümről, de senkit sem találtam, akinek eszébe jutott volna a tubarózsa, én viszont nagyon határozottan érzem... Ti tapasztaltatok hasonlót?

A Le Maroc pour Elle egy igazi bombázó, és a szívillat lecsengése után sem lankad a tűzereje. Rajtam néhány óra után "elülnek" a virágok, és teret engednek a híres Tauerade alapnak, azaz a balzsamos, fás, ámbrás, tömjénes jegyekből komponált puha, édes gyönyörűségnek, amely aztán a nap hátralévő részében lankadatlanul  ki is tart mellettem. A hátramaradó virágos akkordnak köszönhetően ugyan egy kicsit femininebb ez az alap, mint ahogy azt megszokhattuk, de én úgy gondolom, hogy ha valaki szereti a Tauer parfümök leszáradását, akkor ezzel sem lesz gondja. Érdekesség, hogy néha egy propoliszos, fanyar, állatias aroma is felüti a fejét.

Bár a Le Maroc pour Elle határozottan ómódi hangulatot áraszt magából, és szerintem egy kicsit grosso modo lett felépítve, én mégis úgy gondolom, hogy egy igen jó parfüm. Tele van csodálatos minőségű alapanyagokkal (ez a színén is látszik), és karakterrel, amely a megfelelő személyen, a megfelelő alkalommal csodálatosan működhet. Én elsősorban a 20'-30'-as évek hangulatához társítom, de biztos vagyok benne, hogy napjainkban is meg lehet találni a helyét egy-két bájos nyakacskán.

Illatjegyek: mandarin, levendula, marokkói rózsa, jázmin, Atlasz cédrus, balzsamos jegyek

Kreátor(r): Andy Tauer

Tauer Perfumes – Orange Star (2010) 9.5/10

Odakint mocorogni kezdett a tavasz, s vele együtt feltámadt bennem a citrusos parfümök iránti vágy is. Persze, a hideg azért még nem adta meg magát, úgyhogy egy kis édes, ölelő melegséget is jó néven veszek az illataimtól, ezen jellemzők teljesítésére pedig keresve sem találnék jobbat Andy Tauer Orange Star-jánál. Ezen a blogon már kapott egy-két jó szót a Narancs Csillag, most azonban szeretném egy kicsit részletesebben is bemutatni tavaszi kedvencemet.

Számomra a narancsos parfümök etalonja a Hermés Concentrée d’Orange Verte-je, és meggyőződésem, hogy sokkal jobbat nem is lehet ezen területen alkotni, Andy Tauer azonban egy jó kísérletet tett rá, még ha nem egészen ugyanabból az irányból közelítette is meg a témát. Míg a Concentrée d’Orange Verte egy fotórealisztikus narancs, addig az Orange Star egy absztrakt, összetett alkotás, amely inkább csak egy narancs hatását kelti, mintsem konkrétan megteremti az illatát. A fejillata intenzíven citrusos, telítve sziporkázó, és vibráló aromákkal, melyek között felfedezhető az érett mandarin, a nyers hatású citromfű, meg a lédús, fanyar vérnarancs, de a clementin, és a grapefruit is itt hagyta a lábnyomát. Az összjátékuk egy szappanos,és érdekes módon kissé szintetikusnak ható, de rendkívül kellemes és felüdítő illatot eredményez, amelyben szerintem egyáltalán nem a narancsé a főszerep, de a bőrre fújva hasonló hatást kelt, mint amikor narancsbontás közben az arcunkba spriccelnek a gyümölcs héjában rejlő illóolajak. Röviden: színtiszta pezsgő élvezet.

Húsz-harminc perc elteltével kissé alábbhagy a citrusok intenzitása, és ennek köszönhetően teret kap egy tiszta, de visszafogott narancsvirág akkord, meg a híres Tauerade, Andy Tauer szignatúra-alapja, amelynek a meleg, gyantás-ámbrás-tonkababos jegyek állnak a középpontjában. Az Orange Star-ban persze közel sem játszik olyan fontos szerepet ez az alap, mint mondjuk a L’Air du Désert Marocain-ban, vagy a Lonestar Memories-ben, de azért itt is sikerül kellemesen elmélyíteniük, megédesíteniük a fanyar citrusokat. Ami szerintem újítás a Tauerade-ben az eddigiekhez képest, az a visszafogottabb gyantás, tömjénes jelleg, és a hangsúlyozottabb fás illat.

Az illatpiramist olvasgatva nehezen tudtam elképzelni, hogy miként fognak együttműködni a citrusos jegyek ezzel a nehéz, orientális alappal, de el kell ismernem, hogy Andy Tauer nagyon jól megoldotta a dolgot. A több mint tíz órán át tartó leszáradás alatt mindvégig a szappanos, narancsos frissességé a főszerep, de a sűrű, testes alap is szépen közreműködik, tartósabbá, melegebbé, és kifejezetten “taueressé” téve az illatot. A svájci mester újra bebizonyította a tehetségét, és egy eredeti, szellemes, és nagyon jól használható parfümmel ajándékozott meg minket.

Megjegyzés: Egyesek szerint az Orange Star csak egy tanulmány-parfümnek indult, és az igazi betetőződése a L’Eau d’Épices, amely egy férfiasabb, fűszeresebb variációja ugyanannak a témának. Nekem jobban tetszik az Orange Star citrus áradata, de egy próbát mindenképp megér az öcsike is.

Illatjegyek: clementin, vörös mandarin, narancs, citromfű, narancsvirág, ibolya, ámbra, puha fák, vanília, pacsuli, labdanum, Ambreine

Kreátor(r): Andy Tauer

Tauer Perfumes – L’Eau d’Épices (2010) 8.5/10

Andy Tauer napjaink egyik legtehetségesebb és főként legbátrabb parfümőre, akinek még nem hagyta el a kezét unalmasnak vagy átlagosnak mondható parfüm. Persze nem kell minden alkotását szeretni – én sem rajongok mindegyikért – de egy igazi niche parfüméria esetében nem is lehet ez a cél. Tauer – miután korai alkotásaival alaposan feltérképezte a nehézkes, orientális parfümök vidékét – 2010-ben egy új, friss és üde arculatát mutatta, s ez is nagyon jól áll neki. Az Orange Star-t már többször is dicsértem ezen az oldalon, most itt az ideje, hogy testvéréről, a L’Eau d’Épices-ről (Fűszeres víz) is ejtsek néhány jó szót.

Információim szerint a svájci parfümőr egy indiai fűszerekkel teli kosár képében talált rá a múzsájára, s utána négy évig bíbelődött azzal, hogy megkomponálja az általa sugallt Fűszeres vizet. Ennek a fényében, meg az illatpiramist látva tudtam, hogy ezt a parfümöt muszáj kipróbálnom, de a nagy várakozás kis híján csalódásba torkollt. Az a helyzet ugyanis, hogy a L’Eau d’Épices egyáltalán nem olyan, mint ahogy azt az illatpiramis alapján elképzeltem. A fejillat hatalmas, orientális fűszerkavalkádja helyett egy rendkívül hűvös, fás, mentolos kardamom akkorddal találjuk szemben magunkat, amelyet némi nyers, pinceszagú vetiver és egy kevés fanyar mandarin tesz még furcsábbá. A fahéj és a tömjén csak apránként jelentkezik és sokkal inkább fás, mint fűszeres-orientális hatást keltenek, a szegfűszeget pedig egyáltalán nem érzem. Nagyon érdekes, hideg és nedves ez a fejillat, eleinte egyáltalán nem értettem, nem szerettem, csóváltam is a fejemet eleget, de azért csak kipróbáltam másodszor, meg harmadszor is, s most már bátran kijelenthetem: tetszik a dolog. Persze ehhez az is kellet, hogy a szív- meg alapillat már az első tesztelés során éreztesse velem, hogy érdemes próbálkozni ezzel a parfümmel.

A kardamomos kezdet elillanása után (kb. egy óra), az illat egy váratlan virágos, lédús karaktert ölt magára, amely határozottan emlékeztet az Orange Star sziporkázó, energikus narancsvirág illatára. Itt is a narancsvirágé a főszerep, de a hűvös, fás környezetnek köszönhetően egyáltalán nem válik nőiessé, így az Orange Star-t kedvelő, de a nőiességétől félő férfiaknak nagyon jó alternatívát nyújthat. A parfümben egyáltalán nincsenek úgynevezett vizes, szintetikus jegyek, mint például a Calone, de a szellőjárta narancsvirág, a fanyar mandarin és citromfű, a csipetnyi fahéj meg a fás jegyek nagyon jól megteremtik a Fűszeres víz érzetét, szinte a jégkockák csilingelését is hallani lehet. Keresem a szívószálamat.

Mint minden Tauer parfümnek, a L’Eau d’Épices-nek is nagyon jó a tartóssága, rajtam legalább tizenkét órát elidőz, a hatósugara meg még annál is jobb: mindig érezhetően körbelengi a viselőjét, de könnyed, természetes jellegének köszönhetően a legkevésbé sem nyomasztó. A parfüm az utolsó néhány órára ugyan fokozatosan leszárad egy édesebb, gyantás jellegű, ámbrás, tonkababos alappá, ami most már kétségtelenűl Tauer védjegyének számít, de aki ismeri ezt az akkordot, az nem nyugtalankodik miatta; tudja, hogy ez a legjobb rész.

A L’Eau d’Épices szerintem nagyon jó példa arra, hogy milyen egy igazi niche parfüm: kissé szélsőséges, meghökkentő kezdet, kitűnő alapanyagok, egyedi hangulat és gyönyörű átváltozások. Nem ez a kedvenc Tauer parfümöm, de abban biztos vagyok, hogy méltó helye van a sorozatban, és Andy továbbra is a jó irányba halad. Csak így tovább!

Illatjegyek: fahéj, kardamom, szegfűszeg, koriander, mandarin, narancsvirág, jázmin, írisz, tömjén, labdanum, ámbra, tonkabab, vetiver

Kreátor(r): Andy Tauer

Tauer Perfumes – Lonestar Memories (2006) 8/10

Andy Tauer jó arc. Mostanig mindössze négy alkotását sikerült kipróbálnom a svájci parfümőrnek, de már ezek alapján is teljesen egyértelművé vált számomra, hogy ez a fickó nem szereti a kompromisszumokat. Nem próbál senkinek megfelelni, nem törekszik milliók szívének meghódítására, sem pedig hatalmas anyagi haszonra, viszont az elképzeléseit tűzön-vízen át véghezviszi. Kialakított magának egy egyéni stílust, melynek főbb jellemvonásai az izgalmas, robosztus, és a megszokottól nagyon távol eső fej- és szívjegyek, s a csodálatos, gyantás, ámbrás alap, melyhez foghatót sehol máshol nem éreztem, de úgy tűnik, hogy a Tauer parfümök nem létezhetnek nélküle. Emellett teljesen egyértelmű, hogy Andy kitűnő minőségű alapanyagokat használ, s még ha a Lonestar Memories-hoz hasonló olfaktív merénylet kerül is ki a keze alól, a belefektetett munkához, érzelmekhez és az alapanyagok minőségéhez nem férhet kétség.

Mielőtt belevágtam volna a parfüm tesztelésébe, elolvastam róla egy-két kritikát, így sejtettem, hogy nem lesz könnyű dolgom vele, de az elémbe táruló borzalmakra semmi nem készíthetett fel. A fejillat egy hatalmas, mindent elborító, keserű, füstölgő romból áll, melyben kátrány, égett gumi, méregerős feketekávé, kipufogógáz és olvadozó aszfalt szaga keveredik az égett húséval. Andy Tauer a füstölgő tűzhelyen kávét főző öreg, bőrkabátos cowboy illatából ihletődve hozta létre a Lonestar Memories-t, de a fejillat bennem sokkal inkább egy leégett traktorgyár motorolajas üszkeit idézi meg. Szerencsére ez a horror mindössze egy fél órát hepciáskodik a bőrömön, majd fokozatosan átalakul egy csodálatos, meleg és gyantás illattá, melyben a bőr-hatást megteremtő nyírfaszurok, a lapsang souchong-ra emlékeztető finom füstösség és valami ámbraszerű édes illat egy soha nem érzett, férfiasan érzéki összhangot alkot. Ebben a stádiumban egy kis fantáziával felvértezve, érezni lehet a tábortűz közelében legelésző lovak bőrének szagát, de még a párolgó lóürülék kigőzölgését is, mely teljes mértékben visszaállítja a fejillatból hiányolt természetközeli hangulatot. Bár az illatpiramis nem jelzi, szerintem némi szerecsendió is el lett rejtve a kompozícióban, számomra legalábbis nyilvánvaló kellemes fűszerességének jelenléte, mely jól harmonizál a sárgarépamag íriszre emlékeztető aromájával. Ez az állatias, füstös-fűszeres illatozás jó néhány óráig eltart a bőrömön, majd amikor végül is kialszik a tűz, és csak a parázs pislákol tovább, akkor megjelenik a már említett, Tauer féle gyantás, ámbrás, tonkababos alap, hogy méltóképpen érhessen véget az este.

Nehéz dolog helyesen megítélni a Lonestar Memories-t, mert egyrészt gyanítom, hogy nagyon kevés ember képes magán, vagy a közvetlen környezetében elviselni az illatát (főleg az első egy-két órában), másrészt viszont valami csodálatosan újat és eredetit hozott a parfümök világába, melynek bizonyos részei kifejezetten élvezetesek és inspirálóak. Viselhetetlensége miatt tőlem most csak nyolcast kap, de ennek ellenére melegen ajánlom mindenkinek, aki nyitott az újra és az izgalmas parfümökre.

Illatjegyek: geránium, muskotályzsálya, sárgarépamag, jázmin, nyírfaszurok, füstös bőr, cédrus, mirha, tonkabab, vetiver, szantálfa

Kreátor(r): Andy Tauer

Tauer Perfumes – L’Air du Desert Marocain (2005) 10/10

Andy Tauer kémikusnak indult, majd autodidakta módon parfümőrré képezte magát és 2005-ben, Zürich-ben Tauer Perfumes név alatt létrehozta saját kis niche parfümházát. Azóta az illatvilág egyik legelhivatottabb képviselője, aki mindent megtesz azért, hogy az emberek a parfümre, mint művészi alkotásra tekintsenek, és ennek érdekében elsősorban gyönyörűen megkomponált parfümeivel tesz, de emellett blogot is ír, ahol gyakran gondolatébresztő beszélgetéseket kezdeményez. Jelenleg tíz alkotásnál tart, ezek közül a L’air du Desert Marocain (Marokkói Sivatagi Szellő) a legnépszerűbb, amely egyben bevallottan a saját kedvence is.

Talán a szépséges nevének köszönhetően, már a parfümökkel való ismerkedésem kezdete óta nagyon csigázta a fantáziámat ez a parfüm, aztán amikor végre beleszippanthattam az illatmintámba, nagy volt a meglepetés. A várt könnyed, fűszeres fuvallat helyett egy tömény, füstösen goromba fergeteg süvített az orromba, nekem pedig ellenállhatatlanul mosolyognom kellett. Bár kétségtelenül egy jó illatra számítottam, azt álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ennyire egyedi és bátor alkotással fogok találkozni, amely annyira szokatlan, hogy szinte már nem is nevezhető parfümnek, ugyanakkor mégis olyan szép, hogy igazi éke lehet egy hozzá illő férfinak. Az illat hajnala, mint már említettem, kifejezetten marcona, kesernyés, tömjénes füsttel, gyantával és egy kevés római köménnyel, melyben nyomtalanul feloldódnak az illatpiramis által beígért citrusos jegyek, akár a faggyú a cserzőkádak savában. Ez a stádium nekem Montale Aoud Cuir d’Arabie-ját juttatja eszembe, hasonlóan szigorú és intenzív, de míg ott mindvégig kitart a szigor, addig a L’Air du Desert Marocain fokozatosan megszelidül. Ahogy felkel a nap, beragyogva a sivatagot, felszáll a pára, magával ragadva a füstöt, illatozni kezdenek a sivatagot övező jázminligetek, a távolból pedig a marokkói bőrcserző műhelyek illatát hozza a szél. Az egyaránt száraz tömjénhez, bőrhöz és cédrushoz gyönyörűen illik a jázmin eleganciát sugárzó, virágos könnyedsége és a balzsamos szuhar (vagy csak egyszerűen labdanum) gyantás melegsége és bár a fejillat is élményszámba megy, azt hiszem, mégis ez a kedvenc részem. Ezt a kavalkádot követően az alapillat egyszerűnek hat, hűvös, száraz cédrus és édes, meleg ámbra tökéletes keveréke. A L’Air du Desert Marocain - az első fél órát leszámítva - nem egy orkán erősségű illat, jobbára bőrközelben marad, de a tartóssága igen jó, rajtam tíz-tizenét órát is eltart.

Azt hiszem, hogy ez nem egy egyszerű alkotás és nem is ajánlom kezdő orroknak, de aki szereti a különlegességeket és egy karizmatikus, kemény de ugyanakkor érzéki szívillattal ellátott parfümöt keres, az föltétlenül próbálja ki Andy Tauer remekművét. Én mostantól erre gyűjtök.

Illatjegyek: koriander, római kömény, petitgrain, jázmin, balzsamos szuhar (Cistus ladanifer), cédrus, vetiver, ámbra

Kreátor(r): Andy Tauer