Parfum d’Empire – Wazamba (2009) 9.5/10

Marc-Antoine Corticchiato napjaink egyik legbátrabb parfümőre, a korzikai Andy Tauer (bár azt is írhatnám, hogy Andy Tauer a svájci Corticchiato), alkotásaival kapcsolatban mégis feltűnően gyakran elhangzik a plágium szócska. Több helyen is lehetett olvasni, hogy parfümeit Serge Lutens korábbi illataihoz hasonlították, de az esetek nagy többségében ezek a vádak nagyon hamar szétfoszlottak, mint a WC-papírra írt haikuk a vízben, és a cikkek átcsaptak a Corticchiato mű felmagasztalásába. Hogy miért? Talán azért, mert Corticchiato, ha ihletődik is, azt mindig a legjobbaktól teszi, és minden alkotásába bele tud szőni valami nagyon izgalmasat, eredetit, amitől az egy újabb remekmű lesz, egy felturbózott illatcsoda, és nem egy lelketlen, bádogarcú utánzat.

Ugyanez történt a Wazamba-val is, amelynek a korzikai mester állítása szerint egy nyugat-afrikai törzs rituáléihoz használt hangszer volt a múzsája, sokak azonban Serge Lutens fenyős-gyantás Fille en Aiguilles-ének és a Comme des Garcons Incens Series-ének jegyeit vélték felfedezni rajta. Persze, ebben az esetben is hamar belátták a kritikusok, hogy a végeredmény több mint a részeinek összege, és érdemes volt vele bíbelődni. Én sem tudom egy tökéletesen eredeti alkotásnak nevezni a Wazamba-t, hiszen a tömjén-divat már jóval 2009 előtt kirobbant, és engem a már fentebb említett művek mellett az Etro Messe de Minuit-jére is emlékeztet egy kicsit, de ettől még egy fantasztikus parfümnek találom, és szomorú lennék, ha a beszüntetéséről olvasnék. Fejillatában egy egész egyházközségnek elegendő, gyönyörűen füstös tömjén van, amelyet a hidegen, gyümölcsösen sziporkázó aldehidek tesznek frissebbé. Ez eddig egy igazi templom illat, az Avignon méltó párja, az első negyedórát követően azonban más útra tér a parfüm. Előbukkannak a szívillat melegebb jegyei melyek közül a gyantás illatú fenyőfa a legkarakteresebb, de az ámbrás jellegű labdanum és a túlérett, likőrös gyümölcsök is jól érződnek. Ezt az édes, már-már szirupos akkordot a száraz, kemény mirha ellenpontozza, és néha a ciprus zöldje is felcsillan a háttérben. Nagyon szeretem ezt a stádiumot: mintha egy sötét, de forró és szikkadt fenyőerdőben sétálnék, ahol sűrű, ragacsos gyanta csordogál a fák kérgén, a távolból pedig egy öreg gyümölcsös illatát hozza a lomha szellő. Ilyen illata lehetett Gaianak mielőtt a rációnk megölte, vagy a cigány mondavilág Buha-jának, aki Az Erdők Anyja volt. A bantu nyelvben a wazamba szó szülésznőt jelöl, és ez sem okoz képzavart: egy törzs öregasszonyához, vagy mágusához pontosan ilyen illat illik. A leszáradás végére kissé alábbhagy az édesség, és érdekes módon újult erővel tér vissza a tömjén, de ezúttal már nem érzem füstösnek, inkább száraz és fás, magasztos és kiegyensúlyozott. A parfüm tartóssága és hatósugara egyaránt nagyon jó.

Az én szememben a Wazamba nem egy igazi parfüm, inkább a régmúlt idők illatának felelevenítése, egy aroma, ami a sötét éjszakák tábortűzének édes, bódító füstjéből szállt fel a különböző gonosz és kevésbé gonosz istenek felé. Egy nyers szépségű illat, amelyet nem hiszem, hogy valaki is a hétköznapokon kellene használjon, viszont hangulatteremtésre, a szürke tömbházrengetegben a halkan mormogó fenyőerdők megidézésére nagyon jó választás. Örvendek, hogy elhozta a Neroli, most már jöhet az Aziyadé is.

Illatjegyek: aldehidek, alma, fenyőfa gyanta, szomáliai tömjén, kenyai mirha, indiai szantálfa, etióp opoponax, marokkói ciprus, labdanum

Kreátor(r): Marc-Antoine Corticchiato