Tauer Perfumes - Le Maroc pour Elle (2005) 8/10

Andy Tauer első kompozíciója, a híres L'Air du Desert Marocain feminin párja - egy parfüm, amely talán még nem mutatja teljes fényében a svájci mester zsenialitását, de már benne van a nagyszerűség ígérete, és alkotójának minőség iránti elkötelezettsége is sugárzik belőle. Egymagában valószínűleg nem lett volna elég, hogy Tauer-t a parfümvilág halhatatlanjai közé emelje, de mint egy életmű első darabja, teljesen tiszteletreméltó alkotás.

A Le Maroc Pour Elle (Marokkó hölgynek) egy erőteljes virágos, orientális (florientális) illat, amely a kifújást követően valósággal berobban az orrba. Bár Andy Tauer egy gazdag, levendulával megtűzdelt, mandarinos fejillatról beszél, ebből én alig érzékelek valamit - az édeskés mandarin pillanatok alatt beolvad a szívillat buja virágkavalkádjába, a levendulát pedig teljességgel képtelen vagyok detektálni. És hogy miből áll ez a buja szívillat? Jázminból, jázminból, és még egy kevés jázminból. Aztán, ha nagyon koncentrálunk, talán egy kevés púderes, zöldes rózsát is találhatunk a sűrűben. Időközben a jázmin pedig csak nő, növekedik, egyre terebélyesebbé válik, mígnem mindent beborít édes, átható, indolokban gazdag, fülledt illatával. És talán szentségtörésnek hangzik, de néha egészen tubarózsás jelleget ölt magára.  Bár rengeteg véleményt elolvastam erről a parfümről, de senkit sem találtam, akinek eszébe jutott volna a tubarózsa, én viszont nagyon határozottan érzem... Ti tapasztaltatok hasonlót?

A Le Maroc pour Elle egy igazi bombázó, és a szívillat lecsengése után sem lankad a tűzereje. Rajtam néhány óra után "elülnek" a virágok, és teret engednek a híres Tauerade alapnak, azaz a balzsamos, fás, ámbrás, tömjénes jegyekből komponált puha, édes gyönyörűségnek, amely aztán a nap hátralévő részében lankadatlanul  ki is tart mellettem. A hátramaradó virágos akkordnak köszönhetően ugyan egy kicsit femininebb ez az alap, mint ahogy azt megszokhattuk, de én úgy gondolom, hogy ha valaki szereti a Tauer parfümök leszáradását, akkor ezzel sem lesz gondja. Érdekesség, hogy néha egy propoliszos, fanyar, állatias aroma is felüti a fejét.

Bár a Le Maroc pour Elle határozottan ómódi hangulatot áraszt magából, és szerintem egy kicsit grosso modo lett felépítve, én mégis úgy gondolom, hogy egy igen jó parfüm. Tele van csodálatos minőségű alapanyagokkal (ez a színén is látszik), és karakterrel, amely a megfelelő személyen, a megfelelő alkalommal csodálatosan működhet. Én elsősorban a 20'-30'-as évek hangulatához társítom, de biztos vagyok benne, hogy napjainkban is meg lehet találni a helyét egy-két bájos nyakacskán.

Illatjegyek: mandarin, levendula, marokkói rózsa, jázmin, Atlasz cédrus, balzsamos jegyek

Kreátor(r): Andy Tauer

Serge Lutens - Chypre Rouge (2006) 7.5/10

Egy parfüm, amely nem csak a tömeget osztja meg, hanem az egyént is. Egészen pontosan, engem. Nagyon hosszú időn keresztül szemeztem vele, és végül egy kedves olvasómnak köszönhetően sikerült is hozzájutnom egy mintához, s azóta megy a huza-vona. Szeretem? Nem szeretem? Most, még e cikk írása közben is öt percenként változik a véleményem, de bízom benne, hogy mire a "mű" végére érek, okosabb leszek egy kicsit.

A Chypre Rouge (Vörös chypre) Lutens bácsi gyerekkori emlékeiből építkezik, amikor is az ifjú, és érzékeny lelkületű Serge egy nagy, sötétlő erdőbe jutott (mivel az igaz utat nem lelé), s ott egy öreg fa kérgén egy vöröslő foltot fedezett fel, amiből - természetesen - vérre, és halálra asszociált. Ennek megfelelően a Chypre Rouge sem egy egyszerű alkotás, de számomra nem annyira a halálról, mint inkább a skizofréniáról szól. Összeférhetetlen jegyek furcsa, zavaros keveréke ez a parfüm, amely egyszerre próbál orientális, meg chypre, szomorú, meg érzéki, természetes és absztrakt lenni, de valahogy egyik sem lesz igazán. Hiányoznak belőle a citrusok, meg túl kevés pacsulit tartalmaz ahhoz, hogy rendes chypre lehessen, és túl sok benne a fűszer, meg az édesség, hogy igazán szomorúnak hasson.

Fejillatában az Aomassai-ra emlékeztető kávés, karamellizált zöld dió jegyek keverednek, almával, meg egy bizarr, száraz aromával, amely nekem határozottan zellernek tűnik. Nem akármilyen fejillat ez, igazi élvezet a megfejtése, és meglepő módon ezek a jegyek egészen jól működnek együtt. Olyannyira, hogy kedvem támadt a konyhában is összehozni őket. Sajnos, a fejillat lecsengésével kicsit összeomlik a harmónia, a megmaradó zellerhez egy mézes, méhviaszos akkord, meg egy fás (talán cédrusos) jegy társul, ami kissé szintetikusnak hat, és inkább fárasztja az orromat, mintsem kényezteti. Mellettük még megjelenik egy immortellára emlékeztető édes-sós-fűszeres jegy is, amely akár szép is lehetne, de valahogy nem áll össze a dolog. A végeredmény olyan, mint egy depressziós szakács által főzött, alulfűszerezett, zöldséges curry, némi oda nem illő mézzel megédesítve. Megvan benne a nagyszerűség ígérete, de nem teljesedik be. Legalábbis az én bőrömön.

A túlságosan is hamar beköszöntő alapillat többnyire cédrusból és mósuszból áll, egy kevés mézzel, és vaníliával megtoldva, és ekkorra a Chypre Rouge teljesen középszerűvé válik. Mintha Sheldrake-éknek nem lett volna türelmük befejezni a parfümöt, vagy az alapanyagokon spóroltak volna. Kár érte, mert igazán ígéretesen indult. Így viszont, soha nem lesz belőle egész üveg. Viszont elképzelhetőnek tartom, hogy más bőrön esetleg jobban működik, és kivirul az alap is. Azt már magamon is észrevettem, hogy melegebb testfelületre fújva (könyökhajlat) sokkal jobban működik, mintha csak a kézfejemre tenném. Talán, ha folyton lázban égnék, akkor megismerhetném a Chypre Rouge igazi énjét, így azonban maradnak a felemás érzések.

Szerintetek?

Illatjegyek: kakukkfű, fenyő tűlevelek, méz, méhviasz, jázmin, pacsuli, tölgymoha, vanília, ámbra, mósusz

Kreátor(r): Christopher Sheldrake

Top 5 Őszi Parfüm – 2012

Kicsit megkésve, rettenetesen szűkszavúan, de annál nagyobb szeretettel, az őszi kedvenceim:

Parfumerie Generale – Corps et Ames:    Rózsa, tövisestől.  

La Via del Profumo – Gringo:     Fás, állatias párlat.

Mona di Orio – Cuir:    Balzsamos, puha bőr.

Parfums de Marly – Lippizan:    Sziporkázó, klasszikus elegancia.

Christian Dior – Fahrenheit :    Elmaradhatatlan, benzingőzös útitársam.

Nőiesebb őszi válogatásokat szokás szerint az Illatoskertben, és a Parfümblogon találhattok.
Várom a ti kedvenceiteket is!

L’Artisan Parfumeur – Al Oudh (2009) 8.5/10

Napjainkban már a csapon is aoud folyik, és egyre nehezebb eligazodni a hatalmas kínálatban, megtalálni az igazit, a minőséget. Montale-ról tudjuk/tudtuk, hogy van érzéke ehhez az alapanyaghoz, de ő a saját hitelességét játszotta el az újabbnál újabb, és egyre silányabb interpretációival. A sikerén felbuzdulva pedig majd’ minden parfümház kiadott egy-két aoudra alapozó illatot, teljesen elárasztva a piacot, és a potenciális vásárlók agyát. Én meg sem kíséreltem mindenkinek esélyt adni, viszont a megérzésemre hallgatva, ráakadtam egy egészen ütős darabra, amely szerintem jól összefoglalja az aoud lényegét, és egy izgalmas, élvezetes képet nyújt Közép-Ázsia illatvilágáról. Ma ezt a parfümöt osztanám meg veletek, hátha sikerül néhányatoknak leegyszerűsítenem a választást.

A címet olvasva természetesen rájöhettetek már, hogy az Al Oudh-ról lesz szó. A L’Artisan az egyik kedvenc parfümházam, de az utóbbi néhány évben nem kényeztetett el, azonban az Al Oudh esetében az alapanyagok listája, és Bertrand Duchaufour neve már sejttette, hogy végre valami jóval jelentkeznek. És nem is kellett csalódnom. Az Al Oudh épp azt nyújtja, amit egy ilyen névvel megáldott illattól elvárhatunk: rengeteg fűszert, keleties hangulatot, és persze tömény erotikát. Már a fejillatban szemben találjuk magunkat a sokak által rettegett római köménnyel, itt azonban még kordában tartja őt egy friss, rendkívül kellemes rózsa-akkord, a pikáns sáfrány, na meg a finoman tálalt, kesernyés, fás aoud. Tíz perc elteltével azonban búcsút inthetünk a rózsának – helyette jön az édes datolya, meg a kasztóreum-civet párosa, ami a római köménnyel szövetségre lépve, egy kifejezetten állatias, piszkosan szexi irányba mozdítja el az illatot. Én inkább férfiakon tudom elképzelni ezt a mosdatlan, barbár aromát, de azt hiszem, hogy a megfelelő nőkön is jól festene.

Egy-két óra elteltével, nagy bánatomra kicsit lecsendesednek a fűszerek, és nagyobb szerephez jutnak az édes aszalt gyümölcsök, meg a fás jegyek. Ennél a pontnál az Al Aoud erősen emlékeztet az Amouage Jubilation XXV nevű alkotására (szintén Bertrand Duchaufour), annyi különbséggel, hogy sokkal vadabb, mocskosabb, na meg, lényegesen olcsóbb. A perzsa herceg a börtönben, avagy a perzsa herceg a trónon. A választás a tietek. Egy másik alkotás, amire emlékeztet az Al Oudh, az a Lubin féle Idole. Ugyanaz a stílus, hasonló fűszerek, igazi különbséget csak az aoud, civet, kasztóreum triója jelent. A Parfum d’Empire Aziyadé-jának stílusa, illata szintén nem áll messze az Al Oudh-étól.

Azt hiszem, hogy a fenti példákból kitalálhattátok már, hogy az Al Oudh leszáradása nem kifejezetten eredeti, az első órája viszont zseniális, és a folytatás is minimum kellemesnek mondható, ezért összességében meg vagyok elégedve vele. Ha még egy kicsit tartósabb is lenne, mint az átlag L’Artisan-ok (kb. öt óra), akkor már a megvásárlásán is elgondolkodnék. Így marad egy kellemes illatélmény. Ugyanakkor, ha soknak találjátok Montale fogászatszagú, tömény aoudját, és egy finomabban kidolgozott, izgalmasan fűszeres, erotikus aoudra vágytok, akkor csak ajánlani tudom ezt az interpretációt.

Illatjegyek: római kömény, kardamom, datolya, sáfrány, rózsaszín bors, neroli, rózsa, kasztóreum, civet, bőr, mósusz, aoud, szantálfa, cédrus, pacsuli, mirha, tömjén, vanília, tonkabab

Kreátor(r): Bertrand Duchaufour