Serge Lutens - Chypre Rouge (2006) 7.5/10

Egy parfüm, amely nem csak a tömeget osztja meg, hanem az egyént is. Egészen pontosan, engem. Nagyon hosszú időn keresztül szemeztem vele, és végül egy kedves olvasómnak köszönhetően sikerült is hozzájutnom egy mintához, s azóta megy a huza-vona. Szeretem? Nem szeretem? Most, még e cikk írása közben is öt percenként változik a véleményem, de bízom benne, hogy mire a "mű" végére érek, okosabb leszek egy kicsit.

A Chypre Rouge (Vörös chypre) Lutens bácsi gyerekkori emlékeiből építkezik, amikor is az ifjú, és érzékeny lelkületű Serge egy nagy, sötétlő erdőbe jutott (mivel az igaz utat nem lelé), s ott egy öreg fa kérgén egy vöröslő foltot fedezett fel, amiből - természetesen - vérre, és halálra asszociált. Ennek megfelelően a Chypre Rouge sem egy egyszerű alkotás, de számomra nem annyira a halálról, mint inkább a skizofréniáról szól. Összeférhetetlen jegyek furcsa, zavaros keveréke ez a parfüm, amely egyszerre próbál orientális, meg chypre, szomorú, meg érzéki, természetes és absztrakt lenni, de valahogy egyik sem lesz igazán. Hiányoznak belőle a citrusok, meg túl kevés pacsulit tartalmaz ahhoz, hogy rendes chypre lehessen, és túl sok benne a fűszer, meg az édesség, hogy igazán szomorúnak hasson.

Fejillatában az Aomassai-ra emlékeztető kávés, karamellizált zöld dió jegyek keverednek, almával, meg egy bizarr, száraz aromával, amely nekem határozottan zellernek tűnik. Nem akármilyen fejillat ez, igazi élvezet a megfejtése, és meglepő módon ezek a jegyek egészen jól működnek együtt. Olyannyira, hogy kedvem támadt a konyhában is összehozni őket. Sajnos, a fejillat lecsengésével kicsit összeomlik a harmónia, a megmaradó zellerhez egy mézes, méhviaszos akkord, meg egy fás (talán cédrusos) jegy társul, ami kissé szintetikusnak hat, és inkább fárasztja az orromat, mintsem kényezteti. Mellettük még megjelenik egy immortellára emlékeztető édes-sós-fűszeres jegy is, amely akár szép is lehetne, de valahogy nem áll össze a dolog. A végeredmény olyan, mint egy depressziós szakács által főzött, alulfűszerezett, zöldséges curry, némi oda nem illő mézzel megédesítve. Megvan benne a nagyszerűség ígérete, de nem teljesedik be. Legalábbis az én bőrömön.

A túlságosan is hamar beköszöntő alapillat többnyire cédrusból és mósuszból áll, egy kevés mézzel, és vaníliával megtoldva, és ekkorra a Chypre Rouge teljesen középszerűvé válik. Mintha Sheldrake-éknek nem lett volna türelmük befejezni a parfümöt, vagy az alapanyagokon spóroltak volna. Kár érte, mert igazán ígéretesen indult. Így viszont, soha nem lesz belőle egész üveg. Viszont elképzelhetőnek tartom, hogy más bőrön esetleg jobban működik, és kivirul az alap is. Azt már magamon is észrevettem, hogy melegebb testfelületre fújva (könyökhajlat) sokkal jobban működik, mintha csak a kézfejemre tenném. Talán, ha folyton lázban égnék, akkor megismerhetném a Chypre Rouge igazi énjét, így azonban maradnak a felemás érzések.

Szerintetek?

Illatjegyek: kakukkfű, fenyő tűlevelek, méz, méhviasz, jázmin, pacsuli, tölgymoha, vanília, ámbra, mósusz

Kreátor(r): Christopher Sheldrake