Mazzolari – Mazzolari (19??) 9/10

Az elmúlt évek során többször is illettem már dicsérettel a Mazzolari parfümházat, néhány alkotásuk a Top 10-es válogatásaimba is bekerült, mégis úgy érzem, hogy nem kaptak/kapnak elég figyelmet. Az emberek nem beszélnek róluk, nem várják visszafojtott lélegzettel az újonnan megjelenő illataikat (igaz, nem is adnak ki túl gyakran új parfümöket), Luca Turin meg egyenesen „kifelejtette” őket a könyvéből, pedig ennél sokkal többet érdemelnének. Véleményem szerint a Mazzolari, Lorenzo Villoresi, Nasomatto, és talán az Etro mellett az olasz parfümök csúcsát képviseli; alkotásaik emlékezetes, egyedi, mégis kifejezetten jól viselhető, “gyakorlatias” parfümök, amelyeknek mindegyikében ott buzog az olaszok forró, fűszeres, kemény vérmérséklete.

Ma egy olyan illatukat választottam ki ismertetésre, amely talán a legjobban szemlélteti a parfümház stílusát. Az ismeretlenség homályába burkolózó parfümőrük bármihez is fog, azt lehengerlően erőteljesre csinálja, és úgy hoz létre soha nem érzett kompozíciókat, hogy  ugyanakkor nem is  rugaszkodik el igazán a megszokott keretektől. Az egyszerűség kedvéért Mazzolari névre keresztelt illatukban a fougére, azon belül is a zöld a központi téma, és ebből az alkotó egy egész dzsungelhez elegendőt kevert a parfümbe, ily módon egy felturbózott klasszikust hozva létre. Az első fuvallat ugyan még kissé citrusos-zöldalmás, talán még levendulás is, de néhány perc alatt kibontják a leveleiket a fűszeresebb, sötétebb zöld jegyek, úgymint a bazsalikom, paradicsomlevél, és galbánum, egy szúrós, keserédes, markáns, pacsulisan  földes és rendkívül férfias hatást eredményezve. Ennél a pontnál többen is a Yatagan-t emlegetik, és tényleg van bennük valami közös, annyi kikötéssel, hogy a Mazzolari lényegesen zöldebb, és kevésbé fás-fűszeres, mint a rettegett Caron fegyver. Persze, azért itt is vannak fűszerek – a koriander citrusos jellege jól kivehető, és a feketebors, meg talán egy kis szegfűszeg is fel-feltünedezik. Ugyanakkor nekem a viselése során  - talán a galbánum miatt - többször is a Papyrus de Ciane jutott eszembe róla, bár belátom, hogy annál lényegesen kevésbé púderes, és sokkal agresszívabb.

A hosszúra nyúló leszáradás során (nyolc-tíz óra) fokozatosan előkerül egy száraz tömjén akkord is, de nem veszi át a főszerepet, kizárólag a zöld jegyek tartósabbá, és szigorúbbá tételére korlátozódik a hatása; a vetiver, meg a szantálfa pedig szinte észrevehetetlen marad. A tartóssághoz hasonlóan a Mazzolari hatósugara kifejezetten jó, egyetlen pillanatra sem lehet megfeledkezni arról, hogy mit is viselünk, de jelen esetben ezt nem találom nyomasztónak. Az utóbbi időben ezt a parfümöt kívánom meg a leggyakrabban, ami – legalábbis nekem – sokat mond a viselhetőségéről. Ha szeretitek a kemény parfümöket, a paradicsomlevél, meg a galbánum illatát, akkor ki ne hagyjátok ezt a nagyszerű alkotást!

Illatjegyek: citrusok, zöld jegyek, fűszerek, szantálfa, vetiver, tömjén

Kreátor(r): ismeretlen