Parfums d’Orsay – Tilleul (1955) 8/10

A tollam hegyére ugyan alaposan rászáradt a tinta, de azért még nem adtam fel végérvényesen azon tervemet, hogy kiírjam magamból az illatos gondolataimat, és ezáltal valamiféle rendet teremtsek a parfümök folyton dagadó, hullámzó tengerében, és természetesen a saját kobakomban. Ezúttal a Parfums d’Orsay talán leghíresebb illatára, a különösen természetközeli, és evokatív Tilleul-re (Hársfa) esett a választásom, amely egy egyszerű, de annál szebben szóló nyelven beszél a virágzó hársfaerdők édes hangulatáról.

A d’Orsay parfümház 1908-ban jött létre, annak az Alfred d’Orsay grófnak (1801-1852) az emlékére, valamint parfüm receptjéből ihletődve, aki a világ akkori legdivatosabb városának – Londonnak - a legdivatosabb köreinek, a legdivatosabb figurája volt. Röviden, korának egyik legnagyobb piperkőce lehetett az uraság, egy igazi dandy, és ez a nyomába lépő parfümház stílusára is rányomta a bélyegét.

A Tilleul ugyan a természetből ihletődött, és szinte “szóról szóra” adja vissza a virágzó hársfák illatát, mégis van benne valami kifinomult, könnyed elegancia, amit csak az igazi, klasszikus francia parfümiparban lehet fellelni. A parfüm egy kissé száraz, zöldes, friss akkorddal nyit, amely főként citromfa levelekből és szénából tevődik össze, de már itt is teljesen egyértelmű, hogy ez a történet a hársfavirág mennybemeneteléről szól – minden más csak epizódszerephez jut. A hársfavirág pedig, mint azt bizonyára mindenki tapasztalta már, egy teljesen egyedi, azonnal felismerhető, mézes, pollenes, fás aromával rendelkezik, és ez a csodálatos aroma uralkodik el a szívillaton is. Talán az egyetlen jelentős különbség a természetes illat, meg a parfüm között, az a könnyed aldehidesség, aminek a Tilleul a franciás stílusát köszönheti, na meg talán a fokozottabb fásság. A leszáradás során egy kicsit előtérbe kerül a hárs mézes-pollenes jellege, ezáltal egy kicsit megédesítve, és nehézkesebbé téve a parfümöt, de alapvetően még mindig egy nyáresti hársfaerdő az első dolog, ami eszembe jut róla. Tartóssága rajtam öt-hat órában mérhető, jelentős hatósugárral és intenzitással kiegészítve.

Összesítve a dolgokat, a Tilleul nem egy világrengető újdonság, nem is egy elvont, Pollock-szerű műalkotás, viszont egy nagyon kellemes viselet, meg egy igazi evokatív erővel bíró parfüm, és ez az amiért én leginkább értékelem az illatokat. Ha szeretnétek egy virágos, mézes, mégis üdén fás illatot, amely tavasztól őszig mindennapos kísérőtök lehet, vagy csak egyszerűen jól esik néha felidézni a hársak romantikus illatát, akkor ne hagyjátok ki a Tilleul-t. Igazi öröm-parfüm.

Illatjegyek: citromfa levél, angyalgyökér, görögdinnye, hársfavirág, széna, ciklámen, akácfa, méhviasz

Kreátor(r): ismeretlen, reformulálta Olivia Giacobetti 2008-ban