David Jourquin – Cuir Tabac – Soir pour Homme (2011) 7.5/10

David Jourquin egy fiatal, és – ahogy ő fogalmaz – diszkrét divattervező, akiről szinte semmit sem lehet megtudni. Bevallása szerint nem szeretne híres, népszerű, jó modorú, vagy divatos lenni, egyszerűen csak a saját igazságát, érzéseit szeretné kifejezésre juttatni. Tavaly megjelent két parfümével (Cuir Mandarine és Cuir Tabac) sem tervezi mindenki igényeit kielégíteni, viszont reméli, hogy néhány embert majd szíven talál, és nélkülözhetetlen illatává válik.

Ilyent, és ehhez hasonlót már épp elégszer olvastam ahhoz, hogy ne vegyem túl komolyan, de mivel megtetszett a parfümház elegáns, bőrbe burkolt, fakupakos üvegcséje, és az illatjegyek is egész jól hangzottak, úgy döntöttem, hogy belevágok, és adok egy esélyt David Jourquin-nek, hogy a szívemhez szóljon. És hogy mi lett a randevú eredménye? Hát, love story, az nem lett belőle, de egy kellemes, jó alapanyagokból építkező, nyugodt parfümöt ismertem meg benne, amelyet hűvös őszi estéken szívesen magamra pöfékelnék. Az árát azonban nem érzem létjogosultnak, ezért a mintám elfogyasztása után minden bizonnyal véget is ér majd a kapcsolatunk.

A Cuir Tabac (Bőrös dohány) név szerintem egy kicsit megtévesztő – jobb képet adna az illatról a Patchouly Tabac elnevezés, ugyanis a parfüm gerincét az indiai pacsuli képezi, a bőr pedig az üveg külső felére korlátozódik. A fejillat friss, és földes, benne az aromás, igencsak jó minőségűnek tűnő levendulával, meg persze, egy jó adag pacsulival. Öt-tíz percre van szükség ahhoz, hogy a levendula leszáradjon egy meleg, koumarinos illattá, és teret adjon a lágy, barátságos dohányillatnak, na meg a további pacsuliáradatnak. Füstre ne számítsunk - ez nem égő dohány, mint mondjuk a Fumerie Turque esetében, hanem a száraz, érlelt, és kissé karamelles változata, amely nagyon jól illeszkedik a pacsuli földes, fás, édes illatához. Ebből adódik a parfümmel kapcsolatos legnagyobb problémám is: a szívillatban kialakuló pacsuli-dohány kettőse, koumarinnal, és egy kevés jellegtelen mósusszal kiegészítve - bár nagyon kellemes - hosszú távon kicsit monotonnak tűnik. Túlságosan összeillenek, és ezért el-elunom magamat mellette. A parfüm tartóssága egyébként egész jó (hat-nyolc óra), hatósugara pedig a mesteréhez hasonlóan diszkrét.

Mint már mondtam, nem lesz a kedvenc parfümöm a Cuir Tabac, de azért nem is szeretném nagyon megszidni. A mai, tucatillatokkal teli világban minden olyan alkotásnak örvendek, amelynek van egyénisége, hangulata, és jó alapanyagokból építkezik, még ha az eredetiségével nem is nyit új fejezetet a parfümök nagykönyvében. Én a Cuir Tabac-ot főként amolyan könyvtárban ücsörgő, magányosan borozgató estéken tudom elképzelni, de azt hiszem, hogy az odabújós pillanatokban sem lenne testidegen.

És még valami: David Jourquin elmondása szerint a Cuir Tabac egy “limited editions for unlimited personality” (korlátolt kiadás, korlátlan egyéniségeknek), úgyhogy, ha érdekel a dolog, akkor igyekezzetek!

Illatjegyek: levendula, dohány, mósusz, öt fajta indiai pacsuli

Kreátor(r): David Jourquin?

Mona di Orio – Lux (2006) 9/10

Luca Turin egy fél mondatra méltatta, és egyest adott neki. A parfümöt azóta - társaival együtt -beszüntették, megalkotója, Mona di Orio pedig elhunyt. Ez alapján nem csodálkoznék, ha a világ villámgyorsan megfeledkezne róla, pedig nagy hiba lenne, mert a Lux egy kifejezetten szép, kedves és boldog illat, egy igazi ünnepnapi alkotás.

A lux szócska latinul fényt jelent, a legtöbb embernek azonban a luxus fogalma jut eszébe elsőként róla. Persze, van kapcsolat a két dolog között, és ezt a parfüm is nagyon szépen szemlélteti. A Lux egy sziporkázó, fényárban úszó citrusos akkorddal nyit, amely engem leginkább a gyömbér és citromfű harsány illatára emlékeztet, de némi kutatómunka után rájöttem, hogy a nagy mennyiségű citrált, és limonént tartalmazó kubebaolaj a felelős ezért az aromáért. Luca Turin ezt a világ legolcsóbb citromos illatának nevezi, és elsőre nekem is nagyon furcsa volt; szintetikusnak, mosogatószeresnek tűnt - második, harmadik próbálkozásra azonban nagyon megszerettem. Alaposabban belegondolva a dologba, a gyömbér illata is kifejezetten mesterségesnek hat, de azért mégis túlzás lenne szintetikusnak nevezni, csak hát a sok limonénnel dúsított vegyszerünk ilyen buta asszociációkat szül.

Átlépve ezen a dolgon, és csak a parfümre koncentrálva, nem lehet panaszunk. A Lux nagyon szépen össze van rakva, a citromos-kubebaolajas fejillat nem szúr, nem nyomaszt, de tele van frissességgel, napfénnyel. És ahogy az első negyedórát követően elkezd átalakulni egy lágy, kényelmes, és előkelő púderes illattá, az egyenesen lenyűgöző. Amint azt a Nuit Noire esetében is tapasztalhattuk, a Lux is igen komoly átalakuláson megy át. A kezdeti friss, fanyar aromákat rövid idő alatt felváltják a benzoén, vanília, és mósusz melegebb, puhább akkordjai, épp csak annyi teret hagyva a citrusosságnak, hogy az megakadályozza az illat édessé válását. Ez az a pont, ahol a fény (lux), átalakul luxussá, egy diszkrét, kényelmes, de rendkívül elegáns aurát kölcsönözve viselőjének. Egy filmcsillagon tudom elképzelni ezt az illatot, aki inkognitóban a Riviérára utazott, és egy napsütötte teraszon rózsaszín koktélt szopogat. Természetesen hatalmas napszemüveg van rajta, szőke haját lobogtatja a szél, az ajkai pedig barackszínűre vannak kirúzsozva.

Mona di Orio mentorának, Edmond Roudnitska-nak ajánlotta ezt az illatot, és szerintem nagyon találóan választotta ki a mester előtti tisztelgésének tárgyát. Roudnitska zseniálisan, és nagy előszeretettel használta a citrusos-gyömbéres illatjegyeket, és ez az akkord fémjelzi a Lux-ot is. A folytatásban persze, már alaposan elkanyarodik a mester fűszeres-fás stílusától, és egy meglepően tartós, puha, púderes alapba torkollik, de épp ez az, amit egy tanítványtól elvárunk – új utak keresése.
Ha tehetitek, szerezzetek be egy illatmintát, vagy akár egy egész üveget belőle, mert szerintem egy nagyon szép alkotás a Lux, aminek nem szabadna nyomtalanul eltűnnie!

Illatjegyek: szicíliai citrom, faggyúfa illóolaj (kubebaolaj, Litsea cubeba), petitgrain, haitii vetiver, cédrus, mysore-i szantálfa, mósusz, ámbra, sziámi benzoén, Bourbon vanília, labdanum

Kreátor(r): Mona di Orio

Boadicea The Victorious – Complex (2008) 8.5/10

Boadicea The Victorious, avagy Boadicea, a Győzedelmes. Erre a hangzatos, történelmi névre hallgat az a 2008-ban megalapított brit vállalkozás, amely egy tipikus példája napjaink burjánzó niche parfümházainak. Egy hirtelen ötlet, megspékelve egy zavaros, de annál izgalmasabb kerettörténettel, mindenféle gyermekkori emlékekről, és alkotási kényszerről szóló mesékkel. Mellé egy gyönyörű üveg, a minőséget garantálandó az árak az egekben, és már áradhatnak is a parfümök a polcokra. Michael Boadi fodrász, és kreatív igazgató a kelták legendás királynőjében, Boadicea-ben lelte meg a múzsáját (vajon, miért épp benne?), aki időszámításunk után 60-61-ben több hadjáratot is vezetett az elnyomó Római Birodalom ellen, seregeivel porig égette Londiniumot, nem kevesebb, mint 70 000 - 80 000 ember halálát okozva ezzel. Majd a Watling Street-i csatában ő is odaveszett. Fodrászmesterünk, és ismeretlen parfümőre, fogták ezt a történetet, pontosabban a benne szereplő legendás nőalakot, és pikk-pakk, köré is “rajzoltak” néhány tucat illatot (nekem nem sikerült pontosan összeszámolni őket), mintegy tisztelegve az ősi erő, és bátorság előtt.

Az ilyen őrült tempóban szaporító parfümházak általában nem az illataik egyediségével és finom megmunkálásával szoktak kitűnni, és a Boadicea-ról is az a hír járja, hogy sok szemetet lehozott már, ezért én is óvatosan válogattam, megpróbálva rátalálni az igazgyöngyre a sok bizsu között. És azt hiszem, sikerrel jártam. Az általam kipróbált Complex ugyanis egy izgalmas, egyedi illat, amely valószínűleg nagyon sokaknak nem fog tetszeni, de azt senki nem vitathatja el tőle, hogy van karaktere, kisugárzása, és nem Copy-Paste-el hozták létre. S nekem még az illata is tetszik...

A neve ellenére én nem érzem a Complex-et egy nagyon összetett parfümnek, inkább egy modern bőr-szörnyeteg, amelyet csak igen finoman tűzdeltek meg egyéb illatjegyekkel. A kifújást követően, az első dolog, amit érzünk, egy nyers, malátás, füstös illat, némi zöld, mentolos jelleggel kiegészítve. Kis túlzással egy 10 éves Laphroaig whisky bukéja  köszön ránk a fejillatban. Alaposabban tanulmányozva a dolgokat, fel lehet fedezni a háttérben az ibolya édes, zöldes illatát is, de ahhoz édeskevés, hogy barátságossá, vagy akár elegánssá tegye a durva, hideg, kesernyés, állatias jegyeket. A folytatás pedig még inkább ellene dolgozik: néhány perc alatt elillannak a zöld jegyek (bazsalikom, zsálya), és uralomra tör minden idők legbrutálisabb bőrös jegye, amelyet csak tovább erősítenek verőlegényei, a komor tömjén, és a gyanta. A végeredmény pedig bizarr módon egyszerre emlékeztet egy felrobbant, motorolajat szállító teherautó szagára, nukleáris katasztrófára, meg egy sűrű, sötét fenyőerdő gyantás illatára. Nem akármilyen aroma, az biztos. És ahogy az már lenni szokott az ilyen erőszakos illatok esetén, a tartósság és a hatósugár is a felső határokat ostromolja, s mindössze a leszáradás utolsó néhány órájára jelenik meg egy kissé középszerű, labdanummal puhított alap, ami számomra a parfüm egyetlen komoly hiányosságát jelenti.

Az eddig leírtak alapján bárki megkérdezheti, hogy ez mind szép, és jó, de miért kellene nekünk ilyen illatunk legyen? És erre nem fogok tudni jól válaszolni. Ez az illat nem szép, nem természetes, nem  árasztja a gazdagság érzetét, és a legkevésbé sem előkelő. Az viszont tény, hogy nekem jól esik a viselése, keménynek, férfiasnak, és különlegesnek érzem magamat, ha a Complex van rajtam, ez pedig határozottan nem rossz dolog. Ha szeretitek a bizarr, meredek dolgokat, és a Cronenberg filmeket, bátran tegyetek egy próbát a Complex-szel. Unalmasnak biztos nem fogjátok találni.

Illatjegyek: bazsalikom, zsálya, ibolya, nyers bőr, állatias jegyek, tömjén, gyanták, mósusz, labdanum, civet

Kreátor(r): ismeretlen

The Different Company – Jasmin de Nuit (2005) 10/10

Egy nő nem minden nap megy férjhez, ezért, ha egyszer eljön az ideje, akkor azt általában komolyan veszi, és megpróbálja a legtöbbet, legszebbet kihozni az eseményből. Ilyenkor, a lázas készülődés során minden apró kis részlet számít, a melltartópánttól kezdve, a sminkárnyalatokon és a körömlakkon keresztül, a virágcsokor összetételéig, és természetesen egy parfümmániás jövendőbelijének esetében az illatválasztás is létfontosságú. A barátnőm/feleségem rövid töprengés után Celine Ellena Jasmin de Nuit-je (Éjjeli Jázmin) mellett döntött, és azt hiszem, jobban nem is választhatott volna.

Ez az érthetetlen módon feledésbe merült parfüm, már életem első mintarendelésekor ott lapult a dobozkában, és azóta is a rabja vagyok. Akkor ugyan még nem tudtam, hogy ki lehetne a méltó viselője, de most már, hogy erre a kérdésre is megkaptam a választ, ki merem jelenteni, hogy a Jasmin de Nuit a kedvenc női illatom. Hatására még jó néhány jázminos parfümöt kipróbáltam, de egyik sem érhetett a nyomába. Igaz, ez talán azért is van így, mert a Jasmin de Nuit, a neve ellenére nem egy sima soliflore illat, sokkal inkább egy édes,  fűszeres mélange, amelyben a jázmin csak az egyik szereplő a sok közül.

Számomra a parfüm egy csipetnyi friss, kesernyés bergamottal indít, amit egy tekintélyes mennyiségű őrölt kardamom, meg némi gyümölcsös illatú ribizli követ. Még barátnői minőségében, a feleségem (szoknom kell ezt a kifejezést) készített egyszer egy kardamomos rebarbara tortát, amiben alaposan túladagolta a kardamomt. Na, annak volt valami hasonlóan fenséges illata! Ezt követően persze, fokozatosan megjelenik az egyiptomi jázmin, a két koszorúslánya, a csillagánizs, meg a fahéj kíséretében, és egy nagyon pikáns, erotikus hangulatot kölcsönöz az illatnak. A sok fűszernek, és a különleges, gyümölcsös felhanggal bíró jázminnak az összjátékából egy érdekes, incselkedően piszkos aroma jön létre, amely egy csipetnyi, civetre emlékeztető édes állatiassággal is rendelkezik, és számomra rendkívül szexinek tűnik.

Ez a stádium képviseli a szívillatot, és egészen hosszasan elidőz a bőrön, mindössze annyi változással, hogy a kardamom fokozatosan a háttérbe húzódik, míg a csillagánizs egy kicsit nagyobb légtérhez jut. Az alapillat körülbelül négy-öt óra elteltével jelentkezik, és egy összebújásra buzdító, puha, meleg, ámbrás, lágyan fűszerezett virágillatból áll. A parfüm hatósugara főleg az első órában kiváló, de utána is jelen van, csakhogy akkorra már csak az arra feljogosultak érezhetik/élvezhetik az illatát.

Összességében a Jasmin de Nuit-t egy zseniálisan megkomponált parfümnek tartom, amely egyszerre elegáns és szexi, klasszikus és modern, fanyar és édes – tökéletesen visszaadja a szerelemittas nyári éjszakák fűszeres, virágillattól terhes levegőjének hangulatát. Az utóbbi években rebesgettek valamit a reformulálásáról, de én nemrég kipróbáltam az új változatot is, és nem tapasztaltam jelentős különbséget, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek. Próbáljátok ki, mert igazán gyönyörű alkotás!

Illatjegyek: bergamott, fekete ribizli, egyiptomi jázmin, csillagánizs, fahéj, kardamom, szantálfa, mósusz, ámbra

Kreátor(r): Celine Ellena