2012. szept. 25.

David Jourquin – Cuir Tabac – Soir pour Homme (2011) 7.5/10

David Jourquin egy fiatal, és – ahogy ő fogalmaz – diszkrét divattervező, akiről szinte semmit sem lehet megtudni. Bevallása szerint nem szeretne híres, népszerű, jó modorú, vagy divatos lenni, egyszerűen csak a saját igazságát, érzéseit szeretné kifejezésre juttatni. Tavaly megjelent két parfümével (Cuir Mandarine és Cuir Tabac) sem tervezi mindenki igényeit kielégíteni, viszont reméli, hogy néhány embert majd szíven talál, és nélkülözhetetlen illatává válik.

Ilyent, és ehhez hasonlót már épp elégszer olvastam ahhoz, hogy ne vegyem túl komolyan, de mivel megtetszett a parfümház elegáns, bőrbe burkolt, fakupakos üvegcséje, és az illatjegyek is egész jól hangzottak, úgy döntöttem, hogy belevágok, és adok egy esélyt David Jourquin-nek, hogy a szívemhez szóljon. És hogy mi lett a randevú eredménye? Hát, love story, az nem lett belőle, de egy kellemes, jó alapanyagokból építkező, nyugodt parfümöt ismertem meg benne, amelyet hűvös őszi estéken szívesen magamra pöfékelnék. Az árát azonban nem érzem létjogosultnak, ezért a mintám elfogyasztása után minden bizonnyal véget is ér majd a kapcsolatunk.

A Cuir Tabac (Bőrös dohány) név szerintem egy kicsit megtévesztő – jobb képet adna az illatról a Patchouly Tabac elnevezés, ugyanis a parfüm gerincét az indiai pacsuli képezi, a bőr pedig az üveg külső felére korlátozódik. A fejillat friss, és földes, benne az aromás, igencsak jó minőségűnek tűnő levendulával, meg persze, egy jó adag pacsulival. Öt-tíz percre van szükség ahhoz, hogy a levendula leszáradjon egy meleg, koumarinos illattá, és teret adjon a lágy, barátságos dohányillatnak, na meg a további pacsuliáradatnak. Füstre ne számítsunk - ez nem égő dohány, mint mondjuk a Fumerie Turque esetében, hanem a száraz, érlelt, és kissé karamelles változata, amely nagyon jól illeszkedik a pacsuli földes, fás, édes illatához. Ebből adódik a parfümmel kapcsolatos legnagyobb problémám is: a szívillatban kialakuló pacsuli-dohány kettőse, koumarinnal, és egy kevés jellegtelen mósusszal kiegészítve - bár nagyon kellemes - hosszú távon kicsit monotonnak tűnik. Túlságosan összeillenek, és ezért el-elunom magamat mellette. A parfüm tartóssága egyébként egész jó (hat-nyolc óra), hatósugara pedig a mesteréhez hasonlóan diszkrét.

Mint már mondtam, nem lesz a kedvenc parfümöm a Cuir Tabac, de azért nem is szeretném nagyon megszidni. A mai, tucatillatokkal teli világban minden olyan alkotásnak örvendek, amelynek van egyénisége, hangulata, és jó alapanyagokból építkezik, még ha az eredetiségével nem is nyit új fejezetet a parfümök nagykönyvében. Én a Cuir Tabac-ot főként amolyan könyvtárban ücsörgő, magányosan borozgató estéken tudom elképzelni, de azt hiszem, hogy az odabújós pillanatokban sem lenne testidegen.

És még valami: David Jourquin elmondása szerint a Cuir Tabac egy “limited editions for unlimited personality” (korlátolt kiadás, korlátlan egyéniségeknek), úgyhogy, ha érdekel a dolog, akkor igyekezzetek!

Illatjegyek: levendula, dohány, mósusz, öt fajta indiai pacsuli

Kreátor(r): David Jourquin?

2 megjegyzés: