Boadicea The Victorious – Complex (2008) 8.5/10

Boadicea The Victorious, avagy Boadicea, a Győzedelmes. Erre a hangzatos, történelmi névre hallgat az a 2008-ban megalapított brit vállalkozás, amely egy tipikus példája napjaink burjánzó niche parfümházainak. Egy hirtelen ötlet, megspékelve egy zavaros, de annál izgalmasabb kerettörténettel, mindenféle gyermekkori emlékekről, és alkotási kényszerről szóló mesékkel. Mellé egy gyönyörű üveg, a minőséget garantálandó az árak az egekben, és már áradhatnak is a parfümök a polcokra. Michael Boadi fodrász, és kreatív igazgató a kelták legendás királynőjében, Boadicea-ben lelte meg a múzsáját (vajon, miért épp benne?), aki időszámításunk után 60-61-ben több hadjáratot is vezetett az elnyomó Római Birodalom ellen, seregeivel porig égette Londiniumot, nem kevesebb, mint 70 000 - 80 000 ember halálát okozva ezzel. Majd a Watling Street-i csatában ő is odaveszett. Fodrászmesterünk, és ismeretlen parfümőre, fogták ezt a történetet, pontosabban a benne szereplő legendás nőalakot, és pikk-pakk, köré is “rajzoltak” néhány tucat illatot (nekem nem sikerült pontosan összeszámolni őket), mintegy tisztelegve az ősi erő, és bátorság előtt.

Az ilyen őrült tempóban szaporító parfümházak általában nem az illataik egyediségével és finom megmunkálásával szoktak kitűnni, és a Boadicea-ról is az a hír járja, hogy sok szemetet lehozott már, ezért én is óvatosan válogattam, megpróbálva rátalálni az igazgyöngyre a sok bizsu között. És azt hiszem, sikerrel jártam. Az általam kipróbált Complex ugyanis egy izgalmas, egyedi illat, amely valószínűleg nagyon sokaknak nem fog tetszeni, de azt senki nem vitathatja el tőle, hogy van karaktere, kisugárzása, és nem Copy-Paste-el hozták létre. S nekem még az illata is tetszik...

A neve ellenére én nem érzem a Complex-et egy nagyon összetett parfümnek, inkább egy modern bőr-szörnyeteg, amelyet csak igen finoman tűzdeltek meg egyéb illatjegyekkel. A kifújást követően, az első dolog, amit érzünk, egy nyers, malátás, füstös illat, némi zöld, mentolos jelleggel kiegészítve. Kis túlzással egy 10 éves Laphroaig whisky bukéja  köszön ránk a fejillatban. Alaposabban tanulmányozva a dolgokat, fel lehet fedezni a háttérben az ibolya édes, zöldes illatát is, de ahhoz édeskevés, hogy barátságossá, vagy akár elegánssá tegye a durva, hideg, kesernyés, állatias jegyeket. A folytatás pedig még inkább ellene dolgozik: néhány perc alatt elillannak a zöld jegyek (bazsalikom, zsálya), és uralomra tör minden idők legbrutálisabb bőrös jegye, amelyet csak tovább erősítenek verőlegényei, a komor tömjén, és a gyanta. A végeredmény pedig bizarr módon egyszerre emlékeztet egy felrobbant, motorolajat szállító teherautó szagára, nukleáris katasztrófára, meg egy sűrű, sötét fenyőerdő gyantás illatára. Nem akármilyen aroma, az biztos. És ahogy az már lenni szokott az ilyen erőszakos illatok esetén, a tartósság és a hatósugár is a felső határokat ostromolja, s mindössze a leszáradás utolsó néhány órájára jelenik meg egy kissé középszerű, labdanummal puhított alap, ami számomra a parfüm egyetlen komoly hiányosságát jelenti.

Az eddig leírtak alapján bárki megkérdezheti, hogy ez mind szép, és jó, de miért kellene nekünk ilyen illatunk legyen? És erre nem fogok tudni jól válaszolni. Ez az illat nem szép, nem természetes, nem  árasztja a gazdagság érzetét, és a legkevésbé sem előkelő. Az viszont tény, hogy nekem jól esik a viselése, keménynek, férfiasnak, és különlegesnek érzem magamat, ha a Complex van rajtam, ez pedig határozottan nem rossz dolog. Ha szeretitek a bizarr, meredek dolgokat, és a Cronenberg filmeket, bátran tegyetek egy próbát a Complex-szel. Unalmasnak biztos nem fogjátok találni.

Illatjegyek: bazsalikom, zsálya, ibolya, nyers bőr, állatias jegyek, tömjén, gyanták, mósusz, labdanum, civet

Kreátor(r): ismeretlen