A lux szócska latinul fényt jelent, a legtöbb embernek azonban a luxus fogalma jut eszébe elsőként róla. Persze, van kapcsolat a két dolog között, és ezt a parfüm is nagyon szépen szemlélteti. A Lux egy sziporkázó, fényárban úszó citrusos akkorddal nyit, amely engem leginkább a gyömbér és citromfű harsány illatára emlékeztet, de némi kutatómunka után rájöttem, hogy a nagy mennyiségű citrált, és limonént tartalmazó kubebaolaj a felelős ezért az aromáért. Luca Turin ezt a világ legolcsóbb citromos illatának nevezi, és elsőre nekem is nagyon furcsa volt; szintetikusnak, mosogatószeresnek tűnt - második, harmadik próbálkozásra azonban nagyon megszerettem. Alaposabban belegondolva a dologba, a gyömbér illata is kifejezetten mesterségesnek hat, de azért mégis túlzás lenne szintetikusnak nevezni, csak hát a sok limonénnel dúsított vegyszerünk ilyen buta asszociációkat szül.
Átlépve ezen a dolgon, és csak a parfümre koncentrálva, nem lehet panaszunk. A Lux nagyon szépen össze van rakva, a citromos-kubebaolajas fejillat nem szúr, nem nyomaszt, de tele van frissességgel, napfénnyel. És ahogy az első negyedórát követően elkezd átalakulni egy lágy, kényelmes, és előkelő púderes illattá, az egyenesen lenyűgöző. Amint azt a Nuit Noire esetében is tapasztalhattuk, a Lux is igen komoly átalakuláson megy át. A kezdeti friss, fanyar aromákat rövid idő alatt felváltják a benzoén, vanília, és mósusz melegebb, puhább akkordjai, épp csak annyi teret hagyva a citrusosságnak, hogy az megakadályozza az illat édessé válását. Ez az a pont, ahol a fény (lux), átalakul luxussá, egy diszkrét, kényelmes, de rendkívül elegáns aurát kölcsönözve viselőjének. Egy filmcsillagon tudom elképzelni ezt az illatot, aki inkognitóban a Riviérára utazott, és egy napsütötte teraszon rózsaszín koktélt szopogat. Természetesen hatalmas napszemüveg van rajta, szőke haját lobogtatja a szél, az ajkai pedig barackszínűre vannak kirúzsozva.
Mona di Orio mentorának, Edmond Roudnitska-nak ajánlotta ezt az illatot, és szerintem nagyon találóan választotta ki a mester előtti tisztelgésének tárgyát. Roudnitska zseniálisan, és nagy előszeretettel használta a citrusos-gyömbéres illatjegyeket, és ez az akkord fémjelzi a Lux-ot is. A folytatásban persze, már alaposan elkanyarodik a mester fűszeres-fás stílusától, és egy meglepően tartós, puha, púderes alapba torkollik, de épp ez az, amit egy tanítványtól elvárunk – új utak keresése.
Ha tehetitek, szerezzetek be egy illatmintát, vagy akár egy egész üveget belőle, mert szerintem egy nagyon szép alkotás a Lux, aminek nem szabadna nyomtalanul eltűnnie!
Illatjegyek: szicíliai citrom, faggyúfa illóolaj (kubebaolaj, Litsea cubeba), petitgrain, haitii vetiver, cédrus, mysore-i szantálfa, mósusz, ámbra, sziámi benzoén, Bourbon vanília, labdanum
Kreátor(r): Mona di Orio
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése