Le Labo - Oud 27 (2009) 9.5/10

Le Labo, avagy A labor. Ez a Fabrice Penot és Eddie Roschi által 2006-ban kiötlött, new york-i székhelyű niche parfümház minden bizonnyal egyike a szakma legkülönlegesebbjeinek. A cég eredetileg 10 alkotással lépett a piacra, amelyeknek mindegyike a legnagyobb mennyiségben felhasznált alapanyaga nevét viseli, a mögötte levő szám pedig a különböző felhasznált alapanyagok összlétszámát jelöli. Ennek az érdekes név választó politikának köszönhetően a parfümeiktől nem mindig azt kapjuk, amit a nevük előrejelezne, hiszen előfordulhat, hogy valamely illatanyag, bár számokban kifejezve kevesebb, mint a névadó jegy, de hatásában jóval nagyobb, így tulajdonképpen az ő aromája uralja az illatot.

Egy másik érdekesség az illatházzal kapcsolatosan, hogy mindig frissen, a megrendelést követően keverik ki az illatokat, és az üvegcsére feltüntetik a gyártás időpontját, és a megrendelő nevét is. (Jó kis ötlet, hiszen ki ne szeretne egy külön a számára elkészített illatot, amelyen még a neve is ott díszeleg?) Valószínűleg, ennek a helyben-kikeverésnek a szüleménye az az ötlet is, hogy a Le Labo piacra dobott úgynevezett City Exclusive-okat is, ami annyit tesz, hogy bizonyos illataikat világszerte csak egyetlen városban lehet megvásárolni: a Vanille 44-ért például Párizsba kellene utaznunk, míg ha a Gaiac 10-et szeretnénk a magunkénak tudni, akkor egészen Tokyo-ig kell repülnünk.

Az általam tesztel Oud 27 szerencsére világszerte megtalálható, és egy kedves olvasóm be is szerezte, majd küldött nekem egy mintát belőle. Mivel ez volt az első Le Labo illat, amelyre rátapaszthattam az orromat, rögtön bele is vágtam a tesztelésbe, és kellemes meglepetésben volt részem. A Le Labo-nál úgy tűnik, hogy nem csak a marketing-hez értenek, hanem a parfümökhöz is. Az Oud 27 ugyanis egy határozottan egyedi, izgalmas, már-már sokkoló és mégis kifejezetten jól viselhető alkotás. A fejillat egy furcsa, savanykás-gyümölcsös-műanyagos katyvasz, amelyben aldehidek, rózsaszirmok, és sáfrány kavarog, a fakanál pedig minden bizonnyal agarfából készült. Néhány perc elteltével száradni kezd a parfüm és egy tömjénes, bőrös, aoudos, tintás, ámbrás csodalevessé alakul át, amely egyszerre képes ridegen szintetikus, és buján, piszkosan állatias lenni. Mintha csak az Encre Noire-ra egy bőséges spriccnyi színtiszta, fekáliaszagú természetes ámbrát fújtam volna. És ha ez nem lenne elég komplexitásból, és bizarr jegyekből, akkor van itt még egy kevés tőzeges, kókuszos whiskyillat is. Az érdekes az, hogy ez a sok furcsa jegy nagyon szépen összeáll, és egy akár hétköznapokon is viselhető, modern bőrös-fás illatot alkot, amely hatalmas hangereje ellenére sem hiszem, hogy bárkiből is megbotránkozást váltana ki.

A teljes leszáradás rajtam legalább 12 órát tart, melynek a vége felé kissé megtisztul az illat, és felszínre kerül a tintás, guajakfás, vetiveres, és kissé cédrusos oldala, amely a parfüm kezdeti - Luca Turin szavaival élve - pornográf jellegéhez képest, szinte sportosan elegánsnak mondható. Megijedni persze nem kell, az Oud 27 egyetlen pillanatra sem válik átlagossá, vagy közönségessé, mindössze arról van szó, hogy a fekáliás jegyek helyébe a polírozottabb stílusú vetiveres-fás jegyek lépnek, de a kompozíció továbbra is teljesen egyedi, és azonnal felismerhető marad.

Ezt a parfümöt élmény volt tesztelni, és ami legalább ennyire fontos - viselni is. Ezek után igyekezni fogok további Le Labo illatokat is kipróbálni, és ezt nektek is csak javasolni tudom. Továbbá, ha már próbáltatok néhányat közülük, akkor nagyon örvendenék néhány élménybeszámolónak!

Illatjegyek: aoud, ámbra, civet, mósusz, bulgár rózsa, Atlasz-cédrus, pacsuli, vetiver, aldehidek, tömjén, fekete bors, sáfrány, guajakfa

Kreátor(r): Vincent Schaller