Montale - Patchouli Leaves (2005) 7.5/10

Montale bácsi az utóbbi időben elvesztette a megbecsülésemet, és az elmúlt egy-két évben már nem igazán követtem az új kreációit, de ma az illatmintás dobozomban turkálva ráakadtam egy aprócska üvegcsére, amely eszembe juttatta, hogy egykoron mennyire is rajongtam a szaúdi királyi család hajdani mesteréért. A Patchouli Leaves (Pacsuli Levelek) egyike volt az első pacsulis illataimnak, és akkoriban nagyon lenyűgözött természetessége, ereje, és sötét, földes illata. Lássuk, mai szemmel milyennek találom!

Az első gondolatom, amikor a bőrömre fújtam a sötét, olajos folyadékot, ma is az volt, hogy: Basszus, ez nagyon erős! A következő, pedig az, hogy: Hmm, nem igazán egyedi... Persze, ha alaposan belegondolok, akkor a legtöbb pacsuli témájú illat azért elég hasonló, meg ha még jobban belegondolok, akkor az az illat, amely a legjobban emlékeztet a Patchouli Leaves-re (Cuir Tabac) jóval utána jelent meg, úgyhogy tulajdonképpen ezt nem róhatom fel neki hibaként. A bivalyerős kezdet - ami főként nyers, zöldes és kissé erjedt pacsuliból áll - is csak az első öt percben tűnik soknak, aztán szépen elcsitul a vihar, és egy jól érezhető, de nem tolakodó, megnyugtató illattá alakul.
 
A Montale honlapja szerint a parfümben felhasznált pacsuli előzőleg két évig tölgyfa hordókban volt érlelve. Ezt a magam részéről csak egy hangzatos reklámszövegnek tartom, az viszont tény, hogy fél óra elteltével valóban kifejezetten fássá, vaníliássá válik a szívillat, akárcsak az egy-két évre barrique-olt merlot borok bouquet-ja. Tulajdonképpen ez az a pont, ahol a pacsuli szépen-lassan, mintegy titokban átalakul egy fás ámbrává. Ugyan marad még néhány csepp a kezdeti, csodálatos minőségű, piszkos, földes pacsuliból is, de az irányítás már az édes, meleg, és szinte gourmandba hajló ámbrás, vaníliás, labdanumos alap kezében van. A minőséggel persze itt sincs gond, minden puha, selymes, barátságos, és megnyugtató, az élek szépen le vannak kerekítve, az alapanyagok össze vannak simulva, de én azért egy kicsit bánom a pacsuli háttérbe szorulását. Elvégre mégiscsak ő a névadó, és az ő jelenléte szolgáltatta az izgalmat, pikantériát is. Na de, annak kell örvendeznünk, amink van, ez az alap pedig még jó sokáig van - rajtam legalább tíz-tizenkét órát elidőz, mielőtt búcsút intene a bőrömnek.

Összességében a Patchouli Leaves-t egy jó alapanyagokból építkező, korrektül összerakott, és nagyon jó ár-érték arányt felmutató parfümnek tartom, amely kezdő pacsulisoknak komoly élmény lehet, és kényelmi illatként is jó szolgálatot tud tenni, számomra azonban az  első fél órát követően kissé puhánynak tűnik, és az izgalmat, komplexitást is hiányolom belőle. Ha ti is így éreztek, akkor ajánlom figyelmetekbe az Etro, Les Néréides, Villoresi, és a Parfumerie Generale pacsulijait, amelyek csavarosabb módon tálalják ugyanezt a témát, ha viszont épp a Montale egyszerűségét kedvelitek, akkor talán nem ártana kipróbálnotok a Mazzolari pacsuliját is.

Illatjegyek: ámbra, labdanum, fehér mósusz, vanília, pacsuli

Kreátor(r): Pierre Montale