Diptyque – Oyedo (2000) 7.5/10

A citrusos parfümök soha nem tartoztak a kedvenceim közé és illatminta rendeléskor rendszerint alulmaradnak az orientális, bőrös, tömjénes és egyéb izgalmasan hangzó illatokkal szemben. Mindez főként azért, mert az eddigi tapasztalataim szerint a legtöbb parfümőr viszonylag kevés kreativitást és különlegességet tud belegyömöszölni a citrusos alkotásaiba, általában az ilyen parfüm - még ha kellemes is - unalmas és sokkal inkább funkcionális termék, mint művészi alkotás. A Diptyque Oyedo-ja is citrusos parfüm és a fentiekből semmi nem érvényes rá.

Ez az ismeretlen szerző orra alól kikerült illat a nevét Tokyo ősi megfelelőjéről kapta, amit Yedo-ként emlegetnek a történelemkönyvek, a jelentése pedig: Ajtó az öbölre. Szerintem az Oyedo semmiféle összefüggésben nem áll az ajtókkal, de még az öblökkel sem, azt viszont érteni vélem, hogy mi köze van Tokyo-hoz. Ez a parfüm egy futurisztikus, nyüzsgő, szokatlan és energiával teli alkotás, épp olyan, mint amilyennek a képernyőn keresztül Tokyo is tűnik, ráadásul pont olyan gyorsan nyomasztóvá válhat, mint a nagyvárosok szmogja és zsúfoltsága az edzetlen tüdő számára. Ha úgy tetszik, ez egy parfüm utópia arról, hogy milyen lesz majd az illatunk néhány évszázad múlva. Nehéz eldöntenem, hogy tetszik-e vagy sem ez a jövőkép, ugyanis az Oyedo a legkülönlegesebb citrusos parfüm, amit valaha éreztem, a tesztelése igazi élmény volt, de hosszú távon át viselni nagyon nem szeretném.

Lévén egy Diptyque, meglehetősen lineáris illat, így már az első akkordok alapján jó rálátásunk nyílik az egész parfümre. Egyszerre robban ki az üvegből az összes citrusos jegy, melyek közül kis szimatolással jól kivehető a citrom, a mandarin és a narancs is, s talán még a yuzu-t is megtalálnám, ha tudnám, hogy mit kell keresnem. Ehhez a citrus kavalkádhoz csatlakozik az a szokatlan akkord, amely az egész Oyedo lélegzetelállító különlegességét adja, mégpedig egy édeskés, poros és kissé zöldes keverék, amely engem a szintetikus úton előállított málnaaromára emlékeztet, de határozottan jelen van az igazi málna poloskás illata is, meg a zöld levelei is. Ez a zöld hideg valószínűleg a menta és a kakukkfű hozománya és a citrusokkal közösen a frissességet és a pörgést erősíti, míg a málnás-poloskás rész inkább a futurisztikus hatásért felelős. Tamarinduszt ugyan még nem szagoltam (a leírások alapján fanyar és zamatos), mégis arra gyanakszom, hogy ennek a gyümölcsnek a fás jegyekkel való elegyedéséből származik a “málna”.

A végeredmény egy átkozottul kreatív, izgalmas citrusparfüm, amely kiváló tartóssággal és Tokyo-nyi hatósugárral bír, de számomra néha (el)viselhetetlenül nyomasztó. Az a bizonyos szintetikus málna-akkord, a mindent beborító illatfelhő és a monotonitása nagyon fárasztó tud lenni, egy-két óra után már kevésbé lelkesedem, ha meglegyint az illata, de azt hiszem, hogy kora tavasszal, a hűvös napsütésben, azért mégiscsak örömmel eltöltenék vele néhány órát.

Ismertek még hasonlóan szokatlan citrusos parfümöket?

Illatjegyek: citrom, zöld mandarin, narancs, yuzu, kömény, menta, kakukkfű, tamarindusz (Tamarindus indica), fás jegyek

Kreátor(r): ismeretlen