Serge Lutens – Douce Amére (2000) 7/10

Minekután a minap a fehér ürmön és ánizson alapuló Fou d’Absinthe-ról írtam, és nem találtam benne a zöld tündért, szükségesnek éreztem, hogy egy másik szerző orrából is megvizsgáljam ezt a klasszikus párost. Így esett ma a választásom a Douce Amére-re (Keserédes), amely Serge Lutens és állandó parfümőre, Christopher Sheldrake véleményét tükrözi arról, hogy milyennek kell lennie egy igazi ánizsos, ürmös parfümnek.

Az orientális parfümök nagymesterei a megszokottnál egy kicsit áttetszőbbre, szellősebbre vették a figurát a Douce Amére megalkotása során és ezúttal nem egy sziruptól és aszalt gyümölcsöktől ragacsos, kalóriadús illatot tettek le az asztalra, hanem egy könnyed, lágy és kifinomult parfümöt, amely épp csak, hogy befér a „friss orientális” kategóriába. A kifújást követően rögtön nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ebben a parfümben még annyi zöld tündérrel sem fogok találkozni, amennyi a Fou d’Absinthe-ban volt, ugyanis mindjárt a fejillatban egy nagy adag, lágy szélben kavargó porcukorra emlékeztető édességgel találkoztam, amelyet átjárta az ánizs fűszeressége, de a keserű zöldért felelős fehér üröm sehol nem mutatkozott és az egész parfüm inkább hasonlított egy mennybéli babacukrászdára, mint abszintra. A folytatásban aztán még szelídebbé váltak a dolgok, az ánizsos porcukor mellé egy tejes jegy csatlakozott, amelyért én az illatpiramisban szereplő fehér virágokat tettem felelőssé (liliom, jázmin és tiaré), majd a vanília-mósusz páros is megjelent, hogy még krémesebbé, puhábbá és ártatlanabbá tegye a parfümöt. Az összhatás engem egy monokróm, puffadt pudingra emlékeztetett, amely bár ízletes, a fogyasztása során semmilyen új íz, vagy textúra nem jelenik meg és rövid idő után unalmassá, rutinmunkává válik a nyeldeklés.

A Douce Amére egy kellemes, kiegyensúlyozott parfüm, amely ha nem is kifejezetten keserédes, de ügyesen elkerüli a túlzott édesség nyomasztó csapdáit, mindössze egy baj van vele: kifelejtették belőle a sót, nincs ellenpontozása a bájos, porcukros kedvességének, és ezáltal nagyon kétdimenzióssá válik az illat. Akár egy lassan hömpölygő, idegesítő nagynéni, aki mást sem csinál csak a gondolatainkat lesi, és folyton a kedvünkben akar járni. A tartóssága és a hatósugara egyébként rendben van és ha valaki meglepne egy egész üveggel, akkor valószínűleg képes lennék elhasználni otthoni, kényelmi parfümként, de ha mégsem így alakulna, azt hiszem, nélküle is jól elleszek.

U.I: Mende-mondák keringenek arról, hogy a Douce Amére-t utolérte a Végzet és többé nem lesz kapható, ugyanakkor azt is lehet hallani, hogy csak áthelyezik az Export sorozatból az Exclusiv sorozatba, és ezentúl kizárólag a Les Salon du Palais Royal-ban lesz kapható. Szerintem, ha szeretitek mihamarabb vegyetek egy üveggel és akkor fittyet hányhattok mindenféle pletykára.

Illatjegyek: fahéj, ánizs, fehér üröm (Artemisia absinthium), liliom, jázmin, tiaré, büdöske avagy körömvirág (Tagetes spp.), cédrus, mósusz, vanília

Kreátor(r): Christopher Sheldrake