Penhaligon’s – Sartorial (2010) 7.5/10

Úgy tűnik, hogy Bertrand Duchaufour az utóbbi egy-két évben mindenhol ott volt: ontotta a parfümöket a L’Artisan-nál (Nuit de Tubéreuse, Traversée du Bosphore, Mon Numéro Collection), átvette Celine Ellena-tól a The Different Company irányítását (Oud Shamash), dolgozott az Eau d’Italie-nak (Jardin du Poete), kontárkodott a Frapin-nál (1697), főzicskélt a Parfums MDCI-nél (La Belle Helene), Marc Atlan-nak elkészítette a Petite Mort nevű csodaillatot, s mindemellett a Penhaligon’s háza táján is egyre nagyobb szerepet tölt be. A 2009-es, jól sikerült Amaranthine után rábízták az Anthology Collection felélesztését, s a rövid idő alatt nagyon népszerűvé vált Sartorial (Szabóság) is az ő orra alól került ki.

A Sartorial-t a Penhaligon’s elmondása szerint a londoni Saville Row 16. alatt található Norton & Sons arisztokrata szabóság illata inspirált, így nem meglepő, hogy Duchaufour a komponálás során egy olyan klasszikus férfi eleganciát hordozó témakörhöz nyúlt vissza, mint amilyen a fougére. Az viszont már annál meglepőbb, hogy a Sartorial erősen emlékeztet minden idők egyik legelcsépeltebb, legvulgárisabb aromás fougére-jére, a Fabergé féle Brut-ra, amely minden, csak nem a londoni arisztokrácia illata. Talán egy kis ironikus játék ez Duchaufour-tól, vagy talán az olcsó népszerűség keresése, de az is lehet, hogy a sznobok orrának megvezetése.

Persze nem állnak azért olyan nagyon rosszul a dolgok, Duchaufour vigyázott arra, hogy a Sartorial-ban minden a helyén legyen. Kissé lenyesegette a Brut durva széleit, kivasalta a ráncait, hozzávarrt egy remekbe szabott tölgymohás (k)alapot, hímzett mellé egy elegáns kesztyűt, a végeredmény pedig egy kellemes, jól viselhető, s nyomokban régimódi eleganciát is hordozó illat lett. A parfüm kifejezetten aromásan indít, a szokásos citrusok mellett egy púderes, zöld és édeskés ibolyalevél terebélyesedik, melyet némi fémes-ózonos jelleg tesz egy kicsit modernebbé. Eddig inkább borbélyműhely, mint szabóság. A szívillathoz érkezve, csatlakozik az ibolyához egy karamellizált hatású levendula, egy édes-púderes, kumarinos tonkabab (mindkettő nélkülözhetetlen fougére elem), meg némi poros hatású bőr is. A Sartorial ennél a pontnál szerintem túlságosan is közel kerül a Brut émelyítően édes, sűrű, vasalógőzös jellegéhez; nekem mindenesetre soknak tűnik a hintőpor. Szerencsére az alapillathoz érve megint helyrebillen a mérleg, az aromás-púderes édesség mögött megjelenik a hűvösebb, kissé szúrós tölgymoha, meg talán némi pacsuli, s így a parfüm megint élvezetessé válik. A Sartorial tartóssága egész jó, hatósugara meg talán túlzottan is az (néhány csepp simán betöltötte a szobámat).

Összességében egy profi módon megalkotott parfümnek tartom a Sartorial-t, amely nem fog Duchaufour szégyenére válni. Kreativitás, eredetiség ugyan nem sok rejlik benne, de mégsem érzem egy fölöslegesen kiadott parfümnek: megérdemli a Brut, hogy a sznobok és az arisztokraták is megismerkedjenek az illatával.

Illatjegyek: aldehidek, ózon hatás, fémes jegyek, ibolyalevél, kardamom, neroli, feketebors, friss gyömbér, méhviasz, ciklámen, hársfa virágja, levendula, bőr, pacsuli, mirha, cédrus, tonkabab, tölgymoha, fehér mósusz, méz, öreg fa, vanília, ámbra, gurjun fa balzsama (Dipterocarpus spp.)

Kreátor(r): Bertrand Duchaufour