Diptyque – Eau Lente (1986) 9.5/10

A Diptyque korai alkotásai, úgymint a L’Eau (1968), a L’Autre (1973) vagy a L’Eau Trois (1975) egy igen szélsőséges irányzatot képviselnek, amely még niche mértékkel mérve is erősen különcködőnek számít, és nehéz róluk eldönteni, hogy tényleges parfümök-e, vagy inkább valami modern köntösbe bújtatott ókori palotaillatosítók. Jól illeszkedik ebbe a vonulatba a némileg megkésett Eau Lente (Lassú Víz) is, amely állítólag egy Nagy Sándor korából fennmaradt recept alapján készült, s amelyről szintén nehéz eldönteni, hogy szobaillatosítóként működne-e jobban vagy az emberi bőrön, egy meleg ágy ölén. (Ezt a kérdést egyébként a Diptyque nagyon egyszerűen eldöntötte azzal, hogy a piacra dobta az Opoponax névre hallgató illatos gyertyát, meg szobaillatosító spray-t, amelyek az Eau Lente háziasított változatának felelnek meg.)

Az Eau Lente elsősorban opopanax parfümként él a köztudatban, az én fejemben azonban egyértelműen a szegfűszeg az, ami elsőként beugrik róla. Talán azért van egy így, mert a parfüm fejjegyében van egy igen prominens szegfűszeges-fahéjas akkord, amely már első teszteléskor levett a lábamról, s annyira magával ragadott, hogy meg is feledkeztem a folytatásról. A szegfűszeg nem egy egyszerű jegy – talán az egyik legkarakteresebb, legtolakodóbb fűszerünk – sokan nem is szeretik, én azonban imádom, és nagy előszeretettel használom a gasztró-kalandjaim során is. Valamikor régen kísérletet tettem egy aszalt szilvás puding megalkotására, amelybe rengeteg szegfűszeget, kevés fahéjat és némi julienre vágott narancshéjat is belecsempésztem. A végeredmény nem lett sem szép, sem különösebben finom, a főzés során égbe törő illatok azonban mennyeiek voltak, s nekem ugyanezt a csodálatos aromát nyújtja az Eau Lente fejillata is: sűrű, édes szegfűszeg, pikáns fahéj, a kesernyés narancshéjjal a háttérben. Rajtam kb. fél órát tart ez a stádium, aztán fokozatosan elhalványodik a szegfűszeg és betölti a teret az opopanax, avagy édes mirha megnyugtató, meleg, ámbrára, mézre, tömjénes illatosítókra és vaníliára emlékeztető mély illata. Annyira kellemes ez az alap, hogy valószínűleg az izgalmas szegfűszeges fejillat nélkül is simán a kedvenceim közé kerülne az Eau Lente, így azonban még egyértelműbb a dolog. A Philosykos mellett a kedvenc Diptyque illatom, s egyben az egyik legszebb orientális parfüm, amelyhez valaha szerencsém volt.

Amint az már eddig is kitűnhetett, az Eau Lente nem egy bonyolult alkotás, nem rendelkezik Opium-i komplexitással, és az első fél óra után szinte teljesen lineáris, de talán épp ebben rejlik a varázsa. Szerintem tökéletes az otthoni lazításra és a borús napok okozta melankólia kikúrálására, amelyhez a diszkrét hatósugara és közepes tartóssága is tökéletesen megfelel. Ajánlom mindenkinek, de főként azoknak, akik szeretik a szegfűszeget, és azoknak, akik nem szeretik a szegfűszeget, de szeretnék megszeretni.

Illatjegyek: fahéj, szegfűszeg, indiai fűszerek, opopanax (Opopanax chironium)

Kreátor(r): Desmond Knox-Leet és Serge Kalouguine