Histoires de Parfums - 1740 Marquis de Sade (2000) 9/10

A Histoires de Parfums névre hallgató niche parfümházat Gérald Ghislain hozta létre 2000-ben, egy igencsak eredeti ötlettől vezérelve: alkotásaiban történelmi figurák, nevezetességek emlékképét próbálta megidézni és üvegbe zárni. 2003-ban ugyan egy nagyon hasonló témával jelentkezett a Parfum d'Empire is, de ez semmit nem von le az ötlet értékéből, és szerencsére a történelem gígászaiból jut is, marad is; még hosszú évekig lesz miből ihletődnie mindkét parfümőrnek. Mellesleg, szerintetek milyen illat/parfüm adná vissza a legjobban Hitler alakját?

Ezidáig mindössze egy illatot próbáltam ki ettől a parfümháztól, mégpedig az 1740-et, amely évszám Donatien Alphonse Francois, avagy ismertebb nevén de Sade márki születésének dátuma, a parfüm pedig a világhírű perverzből, a szadizmus szó névadójából ihletődött. Ezek után mi másra számíthatnánk, mint vizelet, nyál, széklet, sperma és egyéb értékes testnedvek gyomorforgatóan "érzéki" kavalkádjára, azonban úgy tűnik, hogy Gérald Ghislain nagyra tartotta a márkit, meg az anarchista filozófiáját, és tisztelettel nyúlt a témához. A parfüm sokkal előkelőbb, kifinomultabb és művészibb, mint azt szerintem elvárhatnánk, inkább egy igazi párizsi uraságnak lehetett ilyen illata, mintsem egy közel harminc évig börtönben senyvedő erotomán-pszihopatának (és ez most erős eufemizmus volt). Az 1740 fejillatában a gyümölcsös, erjedő szilvára emlékeztető davana a leghangosabb, mellette meg némi citrusos-fás koriander illatozik, kissé felpörgetve a nyitányt. Mindjárt az első percet követően megjelenik a labdanum is, amely sűrű és meleg, igazi ámbrás hatást kelt. Erősen emlékeztet ez a rész az Ambre Sultan fejjegyére, csak amíg ott zöld, aromás növények vonaglanak az ámbra előtt, addig itt a davana áll a tűzvonalban. Izgalmas akkord ez, és bár sötét és érzéki, van benne valami antik elegancia, gazdagság, ami távol tartja a vulgaritástól.

A szívjegyekhez érkezve elcsendesedik a szilvás jelleg, pontosabban kissé füstössé, aszalttá válik, s ugyanakkor némi immortella, pacsuli és száraz bőr kapcsolódik az ámbrához, tovább sötétítve a hangulatot. Ezt a stádiumot kissé szigorúnak érzem, a mérleg itt méginkább a filozófia fele billen, a szexualitás róvására, bár azért még mindig ott bújkál egy kis fülledtség a háttérben. Nehéz eldönteni, hogy az ámbra, a pacsuli, a bőr, vagy esetleg az immortella áll-e a parfüm középpontjában, de ez így is van rendjén. Az 1740 egy összetett, sokoldalú illat, amely mindig más oldalát mutatja: távolról szimatolva kellemesen édes, szinte púderesen ámbrás, közelről viszont benzingőzös, pacsulis, és sűrű. A nagyon hosszú leszáradás végére többnyire csak egy kellemes, meleg, kissé gyantás immortella marad, amely aztán még elüldögél egy ideig a bőrömön, mint az őszi legyek a napon.

Összességében nagyszerűen megkomponált, kreatív parfümnek tartom az 1740-et. Nem egészen azt nyújtotta, amit vártam, de talán nem is baj. Ugyanakkor ha tehetném, biztos kipróbálnám, hogy milyen lenne egy kis izzadt római köménnyel és állatias civettel megbolondítva; azt hiszem, úgy közelebb állna a köztudatban élő de Sade márki képéhez.

Ja, és még valami: az 1740 elsősorban férfiaknak készült, de szerintem simán uniszex, meg amúgy is: a márki sem csinált volna ebből problémát.

Illatjegyek: bergamott, davana, pacsuli, koriander, immortella, kardamom, cédrus, kanárifa gyanta, tömjén, bőr, labdanum

Kreátor(r): Gérald Ghislain