L'Artisan Parfumeur - Mure et Musc (1978) 7/10

A Mure et Musc (Szeder és Mósusz) egyike a legelső L'Artisan parfümöknek, azoknak a csodálatos és kreatív illatoknak, amelyekkel Jean Laporte elindította világhódító útjára az akkori cégét, és egyben az egész niche szegmenst is. Azóta jó néhány év eltelt, megközelítőleg tízezer új parfüm született szerte a világban, és apránként a legtöbb korai L'Artisan alkotás lemorzsolódott, eltűnt, köddé vált (lásd: Vanilia, Tubereuse, Patchouli, Santal, Vetiver, mind-mind megszűntek létezni), azonban a Mure et Musc még mindig délcegen állja a viharokat, sőt, több utódot is nemzett a Mure et Musc Extreme, Mure et Musc Extrait de Parfum és a Cologne Mure et Musc képében.

Ez a parfüm elsősorban újító erejének köszönhette a sikerét - a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején a nehéz, fűszeres, orientális vagy chypre jellegű behemótok voltak a divatosak, és egy olyan törékeny, tiszta, ártatlan illatocska, mint amilyen a Mure et Musc, igazi revelációként hathatott a sűrű illatfelhőktől fuldokló orrok számára. A parfüm fejillata egy csodálatosan eleven, friss, könnyed, kölni jellegű akkordból áll, amelyben lédús citrom és narancs keveredik egy kevés bazsalikommal, meg némi lepkeszárnyú narancsvirággal. Ha egy egyszerű kölniról lenne szó, akkor itt meg is állhatnánk, és én nem is bánnám, azonban a Mure et Musc esetében csak itt kezdődik a lényeg. Tíz perc üdülés után apránként édesedni, gyümölcsösödni kezd az illat, megjelenik egy diszkrét erdei gyümölcs aroma (legyen szeder, ha úgy jobban tetszik), meg egy tiszta, kissé szappanos, áttetsző mósusz, amely Luca Turin szerint nem lehet más, mint az ethylene brassilate - ez az anyag már önmagában is hordoz egy kis málnás felhangot. Ettől a ponttól kezdve nagyon halkszavúvá válik a parfüm, és szerintem bárki elhinné nekem, ha azt állítanám, hogy amit érez, az csak a ruhámból szivárgó öblítőillat. Kellemes, de semmi több, és bár hosszan megmarad a bőrön, szinte teljesen az észrevehetetlenségbe burkolózik.

Azt hiszem, meg tudom érteni, hogy a nyolcvanas években, amikor a parfüm még nem a tisztaságillatokról és az egy-két órás tartósságról szólt, akkor nagy sikere lehetett a Mure et Musc természetes, illanékony könnyedségének, azonban napjainkban, amikor az új alkotások jobban hasonlítanak egy samponra, vagy egy öblítőre, mint bármi másra, nem érzem hiányát egyetlen lenge mósuszocskának sem. Ettől függetlenúl persze el tudom képzelni, hogy napsütötte tavaszi reggeleken jól esne egy szippantás a barátnőm nyakán illatozó Mure et Musc-ból, de ez is inkább a csodálatos fejjegyek és a barátnőm, semmint a kissé banális alap érdeme.

Megjegyzés: Parfümös veteránok szerint hajdan még a kő is lágy volt, a Mure et Musc pedig sokkal gyümölcsösebb és finomabb. Van tapasztalatotok e téren?

Illatjegyek: bazsalikom, citrom, narancs, szeder, mósusz, tölgymoha

Kreátor(r): Jean Laporte