Lubin – Idole (2005) 9/10

A legtöbb embernek a Lubin parfümház hallatára valószínűleg nem sok minden jut eszébe, pedig nem is olyan régen még a a Guerlain-nel és a Coty-val közösen emlegették, mint a parfümvilág legnagyobbjait. A Pierre-Francois Lubin által 1798-ban megalapított cég hatalmas sikereket ért el a tizenkilencedik század során, Lubin többek között Bonaparte Napóleon leghíresebb húgának, Pauline-nak is a személyes parfümőre volt, ugyanakkor ez volt az első parfümház, amely betette a lábát az Új Világba, és meghódította Amerikát a parfümöknek (1830). Az üzlet egészen az 1940-es évekig jól ment, akkor azonban fokozatos hanyatlásnak indult és az 1980-as évekre a Lubin teljesen eltűnt a színről, maga mögött hagyva 465 általuk kreált parfüm fakó emlékét. A felmentő sereg 2005-ben érkezett meg Gilles Thévenin formájában, aki új életet (és főként pénzt) lehelt a parfümház aszott csontvázába, felbérelte Olivia Giacobetti sztárparfümőrt és kiadta a márka 466-odik illatát, az Idole-t, amely rövid idő alatt újra jól csengő névvé tette a Lubin-t.

Ehhez a parfümhöz Olivia Giacobetti alkotásai után nyomozva jutottam el, és ha az egyik kedvenc parfümőröm személye nem lett volna önmagában is elég ahhoz, hogy kipróbáljam az Idole-t, a gyönyörű üvege, izgalmasan hangzó illatjegyei, és a honlapjának hangulatos zenéje akkor is felébresztette volna a bennem lakozó kíváncsiság-kisördögöt. Amint tudtam, megrendeltem egy illatmintát, amely két hét elteltével darabokra törve és illatos ígéretekkel kecsegtető foszlányaival érkezett meg hozzám. Megrendeltem a második mintát is, s azzal már nagyobb szerencsém volt: sértetlenül befutott, így megismerhettem ezt az izgalmas parfümöt.

Az Idole egy sötét, fűszeres, keleties parfüm, de mindez nem Serge Lutens vagy Montale sűrű, szirupos stílusában előadva, hanem egy fajta áttetsző, levegős struktúrával könnyedebbé téve. Olivia Giacobetti-re mindig is jellemző volt a laza, szellős szerkezet és a robosztus kompozíciók kerülése, és ez még egy olyan egzotikus, orientális alkotásában is kiütközik, mint amilyen az Idole. A parfüm fejillata meglepően komplex és fűszeres, de egyetlen pillanatra sem nyomasztó; számomra a sáfrány és a rum tűnik a legdominánsabbnak, de ki lehet érezni a kesernyés narancshéjat és valami sötét, keleties, fűszeres jegyet is (feketekömény?). Egzotikus és izgalmas, szerintem nagyon jól megidézi a keleti fűszerszállító utakat, amelyek állítólag a múzsa szerepét töltötték be az Idole történetében. A leszáradás során kissé alábbhagy az intenzitás és a fűszeresség, fokozatosan melegedni kezd a parfüm és ezzel párhuzamosan megjelennek a különleges, enyhén füstös fás jegyek (talán szantál), meg némi krémes, forró rizs illatát idéző valami is, de a sáfrány mindvégig jelen marad, és a száraz bőrrel karöltve gondoskodik a kissé kesernyés aroma megőrzéséről. A parfüm tartóssága nem kifejezetten az erőssége (rajtam öt-hat óra), viszont a hatósugara – főként az első néhány órában – teljesen jó.

Azt hiszem, hogy ezért az illatért érdemes volt újraéleszteni a Lubin-t. Izgalmas, modern, férfias és kifejezetten könnyen viselhető; bevethető elegáns illatként, de szerintem macsókon és természetbúvárokon is megállja a helyét. A Serge Mansau által tervezett üveget pedig öröm kézbe venni.

Megjegyzés: Azért reménykedem, hogy Lubin-ék nem akarnak újabb 465 illattal meglepni, mert a sok megillatolásra váró parfüm nagyon frusztrálttá tud tenni…

Illatjegyek: rum abszolút, sáfrány, keserűnarancs héja, feketekömény (Nigella sativa), dumpálma (Hyphaene thebaica), füstös ébenfa, cukornád, bőr, vörös szantálfa

Kreátor(r): Olivia Giacobetti