Escada – Magnetism for Men (2004) 8/10

Az Escada divatházat - melynek jelentése nemes egyszerűséggel csak Lépcső - Margaretha és férje, Wolfgang Ley alapította meg 1978-ban, Münchenben. A kezdeti aprócska vállalkozás, köszönhetően a szokatlan és izgalmas színkombinációinak, a merész mintázatoknak és a különleges hímzéseinek, rövid idő alatt híressé vált és a cég napjainkban már több mint hatvan országban megtalálható. Mint parfümház, Escada-ék 1990-ben tették meg első bizonytalan lépéseiket az illatok világában, és azóta is folyamatosan próbálkoznak, de mindez idáig nem sikerült kifejezetten maradandót alkotniuk. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy személyes Escada kedvencem, a Magnetism for Men megérdemel egy rövid kis bejegyzést.

Ezzel az alkotással még parfümmániám kezdetén ismerkedtem meg, és bár akkoriban még úgy tudtam, hogy én nem szeretem az „édes” illatokat, a Magnetism for Men mégis azonnal megfogott a meleg, érzéki, balzsamosan édes aromájával. Azóta eltelt néhány év, kicsit kiokosodtam a parfümök terén, rájöttem, hogy a kedvenc illatcsaládom pontosan az orientális, így most már nem csodálkozom annyira, hogy tetszik a Magnetism. Fejillata kissé fanyar és pikáns, amiért szerintem a piros bors a felelős, de az egész nem éli túl az első öt percet, elborítja a szívjegyek sűrű, püspöklila, érzéki áradata. Ez a stádium engem egy kissé a vaníliás kóla illatára emlékeztet, amelyben a pezsgő, fűszeres részt a sáfrány adja, a sötét, karamellizált részért pedig a tolu balzsam és a gyantás ámbra a felelős. Szuper jó. Nem egy komoly parfüm, sőt kissé bohókásnak is mondható, de kétségtelenül hű a nevéhez, és férfire, nőre egyaránt nagy vonzerővel bír. Tudom: azt írtam, hogy a Magnetism for Men vonzza a férfiakat, de ezzel nem a homoszexualitásnak akartam reklámot csinálni, csak azt próbáltam érzékeltetni, hogy ez a férfiaknak szánt parfüm annyira hajlik az uniszex felé, hogy az már szinte teljesen nőies. Ez a nagyon kellemes feminin, kólás-balzsamos állapot rajtam több mint négy órát tart és csak utána alakul át egy meleg, homályos, mósuszos-fás alappá, amely már csak közvetlenül a bőrre hajolva érezhető. Egyébként, ezt megelőzően a hatósugara kifejezetten terjedelmes, igazi figyelemfelkeltő illat.

Érdekes, hogy a Magnetism nem lett sikeres. Számomra annyira eredetinek, karakteresnek, és főként könnyen szerethetőnek tűnik, hogy arra számítottam, megtölti majd a Top 10-eket és a bestseller listákat. Ehhez képest alig lehet róla kritikákat találni (Luca Turin sem méltatta figyelemre), amennyire meg tudom állapítani, egyetlen parfümház sem próbálta plagizálni, ráadásul egyre ritkábban találkozom vele a parfümériák polcain is. Szerintem próbáljátok ki mielőtt végleg elborítja a feltartóztathatatlanul áramló parfüm-dagály, igazán jópofa illat, egy született buli-parfüm.

Illatjegyek: piros borsfa (Schinus terebinthifolius), sáfrány, cédrus, szantálfa, bőr, ámbra, tolu balzsam, mósusz

Kreátor(r): Michel Almairac