A Guerlain az utóbbi idők kisebb-nagyobb ballépései ellenére is még mindig a világ legjobb parfümházaként van számon tartva - Chanel rajongók, nem grimaszkodni! - korai alkotásaik pedig a parfümkészítés csúcsát jelképezik. A L'Heure Bleue (A kék óra), a mindenki által ismert Mitsouko-t és Shalimar-t követően, talán a legnépszerűbb illata ennek a dícső korszaknak - annak ellenére, hogy egyre nehezebb hozzájutni - így én sem hagyhattam ki az ismerkedést.A fáma szerint, Jacques Guerlain-t az a bűvös pillanat ihlette meg a parfüm megalkotására, amikor a nap már lement, de a csillagok még nem jelentek meg, és az égbolt bársonyos kékben tündököl. Ennek megfelelően a L'Heure Bleue is valahol félúton van a nappali és az esti viselet között, de tekintettel az igen erős romantikus kisugárzására, talán mégis inkább a kései órákhoz illik jobban. A parfüm némi bergamottal és egy kis klasszikus hangulatú, sziporkázó aldehiddel nyit, de aztán nagyon hamar előkerülnek az édeskés, orientálisba hajló jegyek is. Ezek közül a legnyilvánvalóbb a puha, meleg, púderes vaníliavirág, de a krémes, vaníliás benzoé, és az írisz is felfedezhető a képletben. Ne képzeljük azonban, hogy a L'Heure Bleue csak egy pihe-puha vattacukor illat, Jacques Guerlain az édesség ellenpontozására ánizst, szegfűt, és egy állatias, érzéki bőr akkordot használt. Ez ugyanaz a kissé avas illatú bőr, ami számomra tönkreteszi a Mitsouko-t, itt azonban sokkal jobban kordában van tartva, épp csak egy kicsit bolondítja meg a hangulatot. A L'Heure Bleue szívjegye annyira összetett, hogy csak úgy kapkodom a fejem, de mivel minden nagyon jó minőségűnek tűnik, és az illatjegyek is gyönyörűen össze vannak hangolva, nem érzem fölöslegesen túlcicomázottnak. Az orromat hosszasan a bőrömhöz szorítva, csak szívom magamba ezt a szépséges illatot, anélkül, hogy egyszer is soknak, vagy nyomasztónak találnám.
Öt-hat óra elteltével érdekes fordulat áll be az illat életében: a szinte kizárólag fej- vagy szívillatokból ismert neroli itt most az alapban vár rám, és igazán jó formában van. Csodálatosan illeszkedik a vaníliás, púderes jegyekhez, és egy friss, virágos fuvallatot ad a kissé nehézkes, meleg szívjegyeknek. Ezek után még további négy öt órát marad a bőrömön az illata, a hatósugár pedig mindvégig kiváló.
A L'Heure Bleue lenyűgöző. Tényleg érződik benne az alapanyagok kitűnő minősége, a parfümőr hozzáértése és szenvedélye, meg hogy nem két-három hónap alatt dobták össze, hanem hosszú évek állhatatos munkájának és tesztelésének gyümölcse. Az egyetlen probléma vele az, hogy igen régen készült, és ez bizony érződik rajta: napjainkra jelentősen megváltoztak a parfümök, és az emberek nagy többségének erről az illatról a nagymamája, vagy rosszabb esetben egyszerűen a templomban kuporgó vénasszonyok jutnak eszébe. Kár, mert ez az illat sokkal több annál. Mint ahogy régen elporladt, híres festők, zeneszerzők műveit is oktatják, előadják, kiállításokon mutogatják, úgy a L'Heure Bleue-vel is meg kellene ismertetni a világot, be kellene kerüljön a köztudatba. Ez kulturális örökségünk, nem szabadna elfelejtsük.
Megjegyzés: Mint az utóbbi időben oly sokszor, itt is le kell írnom, hogy a parfüm nemrég egy IFRA féle ráncfelvarráson esett át, és a műtét sikerességét illetően erősen megoszlanak a vélemények. Vannak, akik azt állítják, hogy a L'Heure Bleue még mindig egy nagyszerű parfüm, de például Tania Sanchez szerint az IFRA szabályok szó szerint megölték a parfüm szépségét. Én egy öt évvel ezelőtti EdP-t teszteltem, az új változatot nem ismerem.
Illatjegyek: bergamott, aldehid (C12), koriander, neroli, szegfűszeg, jázmin, vaníliavirág, bulgár rózsa, tubarózsa, ánizsmag, szegfű, írisz, vanília, mósusz, benzoé, szantálfa, vetiver
Kreátor(r): Jacques Guerlain
Már évtizedekkel ezelőtt kíváncsi voltam erre az illatra, a neve miatt, ami annyira megtetszett. Megszagolni két hónapja sikerült először, néhány másik százéves társaságában. Sajnos nagy a hangsúly az életkorán, mert hiába vannak jó pillanatai, hiába vélek néha felismerni benne valami ismerőset, igazából csak az aldahides öregasszonyillatot érzem ki belőle.
VálaszTörlésNyilván a reformulált változat jutott el hozzám, de nem fogom erre azt, hogy nem igazán tetszik.
Pozitívuma - bár inkább a Guerlainé -, hogy széles körben kapható, legalábbis külföldön több áruházban és reptereken is láttam.
Szimat!
VálaszTörlésÍrsz majd by Kilian alkotásokról is?
Kíváncsi vagyok a te véleményedre velük kapcsolatban. :)
Szimat! Sohasem értettem, hogy mit jelent az, hogy régies illat. Illatok vannak... és ennyi az egész. Én azt tapasztaltam, hogy a régi kreációk sokkal igényesebbek és különlegesebbek. Főleg a konzum társadalom előtti idők illataira igaz. Szóval a "régies" illat nálam egy pozitív dolog. Olyan embereknek készülnek, akik nincsenek elbutítva a tömegtermékek kínálta sablonossággal. Szóval, a régi lehet akár új és meglepő is. magor (névtelen I.)
VálaszTörlésCsí: Ne add fel a reményt :) Én is nagyon nehezen barátkoztam össze vele, még az utolsó tesztelés előtt is csak nyolcasra tartottam, aztán egyszerre megfogott benne valami.
VálaszTörlésKérdés: Ha külföldön széles körben kapható, akkor felénk miért számít kihalt fajnak? Még egyetlen parfümériában sem láttam.
Métisz: Tervezek egy összefoglalót írni a Kilian illatokról, de előbb még tesztelgetem egy kicsit őket. Egy-két hónapon belül szerintem meglesz.
VálaszTörlésMagor: A régies illatok az én definícióm szerint azok, amelyek régi emlékekhez, idős személyekhez, más korszakokhoz kötődnek. Természetesen ez egyáltalán nem negatívum, sőt...
VálaszTörlésÉs ha egy ilyen régi illat újra az áramlatba kerül, s az emberek rendszeresen használni kezdik, akkor új asszociációk teremtődnek, és megszűnik réginek lenni. Szóval én abszolút támogatom őket, de kötelességem megemlíteni a cikkben a parfümnek ezt az oldalát is, mert hozzájárul az összképhez.
Szimat, mert te nem külföldön laksz. :)
VálaszTörlésAmúgy tőlünk nyugatabbra találkoztam vele többször.
:( rettentően vonzódom a "vintage" vagy régies parfümökhöz, melyeknek egy hátulütője, hogy napjainkban öregasszonyosnak gondolják...joggal..bár ha belegondolunk 50 év múlva az édes szirupos parfümök lesznek "nyanyásak" nem?
VálaszTörlésEzt a Guerlaint még nem próbáltam, ahogy olvastam a posztot végig az járt a fejemben, hogy ez kell nekem, aztán az "öregasszonyos" elvette a kedvemet tőle...:)
Szerintem napjaink édes, szirupos parfümei nem érik meg, hogy nyanyásak legyenek. Hamarabb eltűnnek a Föld színéről :)
VálaszTörlésA L'Heure Bleue nyanyásságától meg ne ijedj meg. Szuper parfüm, csak el kell vonatkoztatni egy kicsit a jelentől :)
Szimat, nagyon jólesik hogy hiányoltál. Kissé most alábbhagyott az érdeklődésem a parfümök iránt, no meg jól megvagyok azzal a pár százzal, amit eddig összegyűjtöttem :)
VálaszTörlésMindig elolvasom amit írsz, és általában elégedett is vagyok a véleményeddel, de a L'Heure Bleue kapcsán nagy csalódás volt, hogy beleszőtted az írásodba ezt az "öregasszonyos" inkompetens megbélyegzést. Mármint azt, hogy egyeseknek ez a véleménye. Aki ilyen szofisztikáltan ír véleményt az illatokról, annak szerintem még a szókincsébe sem tartozhatnak olyan szavak, mint "nyanyás", vagy akár a "szexi", mert az ilyen kifejezések a legkevésbé sem jellemeznek egy illatot.
Egy százéves, vagy akár egy pár évtizedes aldehides parfümhöz nagyon nehéz megtalálni az utat egy Coco Mlle-en szocializálódott orrnak, és nem is fontos, de a tisztelet jár neki.
Ezt csak azért mondom, mert csodálkozom, hogy egy ilyen blogban, magukat parfümrajongónak tartó embereknek ez nem evidens.
Azalea! Tökéletesen igazad van. Szimat a korrekt tájékoztatás miatt írhatta, amit írt. Én megbocsátom neki. Nehéz tisztán látni a mai zűrzavaros világban. Az embereket leszoktatták a gondolkodásról. A nyájszellemet tapasztalom minden vonalon. Az emberek már észre sem veszik, hogy mennyire a reklámok szlogenjeit ismételgetik. Nem tetszhetünk mindenkinek, ezért úgy élni, hogy mindenki elégedett legyen velünk, akár az illatainkkal is, butaság. Legyünk önmagunk. Hordjuk azt, ami nekünk tetszik. A magánéletemben 10-15 ember véleménye számít. Többieké nem fontos számomra. És ez így van jól. De ettől még én egy megértő, toleráns ember vagyok másokkal, annak tartom magam. Igyekszem az alkalmakhoz megfelelően öltözködni, viselkedni. Másokkal szemben, főleg ismeretlenekkel szemben elnéző vagyok. Felszínesen, egy-egy apróságból nem ítélkezem... Remélem ilyen vagyok. magor (I. névtelen)
VálaszTörlésN_azalea és Magor: Amint látjátok, tízest adtam a L'Heure Bleue-nek, tehát nem befolyásolt negatívan a parfüm kora, és az, hogy már nem divatos. Ugyanakkor, ha valaki először szagolja meg ezt a parfümöt, akkor annak garantáltan az lesz az első gondolata, hogy ez bizony régimódi. Egyszerűen kötelességemnek éreztem, hogy ezt megemlítsem, mert ez is része az illatnak, az összképhez tartozik. Volt már rá példa, hogy valaki egy cikkem elovasása alapján vett meg egy egész üveg parfümöt, és erre is gondolnom kell - ha nem említem meg a parfüm ezen aspektusát, akkor talán valakinek, aki nem szereti a régi illatokat, csalódást okozok.
VálaszTörlésEzen kívül, szerintem az írásomból kitűnik, hogy én sajnálom, hogy ez az emberek első reakciója, ha megszagolják a L'Heure Bleue-t, de nincs mit tennem ellene.