Christopher Brosius nem egy akármilyen figurája a parfümvilágnak. Miután elsajátította az alapokat a Kiehl-nél, megalapította saját parfümházát, a Demeter-t, ahol nagyon egyszerű struktúrájú, a természetből ihletődő, evokatív illatocskákat hozott létre, mint például a Dirt (Piszok), Rain (Eső), Snow (Hó), vagy épp a Salt Air (Sós levegő). Miután számára is meglepő módon sikerre vitte ezt a vállalkozást, gondolt egy nagyot, és újabb fába vágta a fejszéjét. Az elképzelés hasonló volt, mint a Demeter esetében, de ezúttal kissé összetettebb, víz-, vagy olaj alapú, több akkordból álló illatokat hozott létre, amelyek a gyermekkori emlékeiből ihletődtek, a parfümházát pedig némiképp provokatív módon a CB I Hate Perfume (CB Gyűlölöm a parfümöket) névre keresztelte. Az újdonsült parfümházát olyan illatokkal látta el mint például az In The Library (A könyvtárban), In the Summer Kitchen (A nyárikonyhában), Gathering Apples (Almaszedés), vagy épp az általam is kipróbált Burning Leaves (Égő falevelek).
A parfümház furcsa neve egyébként nem teljesen a polgárpukkasztásról szól, Brosius tényleg utálja a legtöbb parfümöt, amelyeket kellemetlenül erős, szintetikus katyvaszként érzékel - fiatal korában csak a Guerlain Vétiver-ét, és a Chanel pour Monsieur-t viselte el magán - s ez meglátszik az általa készített illatokon is. A Burning Leaves visszafogott, lágy, halkszavu és szinte egyáltalán nem tűnik parfümnek - csak egy nagyon kellemes, természetes illat, amely akár az udvaron is rám ragadhatott volna. Ha egy napsütötte őszi délután a kertben összeseperném és elégetném az faleveleket, utána pedig kezet mosnék egy diszkréten virágos illatú szappannal - na, akkor megközelítőleg olyan illatom lenne, mint a Burning Leaves-nek. A gond csak az, hogy ezt a szertartást a legtöbb ember egy évben egyszer végzi el, rosszabb esetben pedig csak gyerekkorában látott ilyent, ezért Brosius a nosztalgiázni vágyókra gondolva üvegbe zárta ezt a békés, kissé mélabús, de mégis nagyon megnyugtató illatot.
Olvastam néhány kritikát arról, hogy a Burning Leaves nem azt nyújtja, amit a neve ígér. Abból a szempontból igazuk van a kekeckedőknek, hogy a "parfüm" tényleg nem adja vissza tökéletesen élethűen az égő avar sűrű, kesernyés, fanyar illatát, de szerintem nem is ez volt a cél. Brosius ennek az őszi eseménynek a szépségét, a kellemes oldalát akarta megidézni, az pedig a szorgoskodással eltöltött nap után jól megérdemelt pihenő, amikor már a meleg szobában majszoljuk a sütit, s csak a ruhánk, meg a bőrünk áraszt magából kellemes, enyhe füstszagot. Nekem teljesen átjön ez a hangulat, épp csak a sütit hiányolom egy kicsit...
Összességében a Burning Leaves-t nem tartom egy rendszeres viselésre alkalmas illatnak, viszont nosztalgiázásra, hangulatteremtésre, s szerintem szobaillatosításra is tökéletes. Ti melyik gyerekkori emléketek illatát elevenítenétek fel, ha lehetséges lenne?
Megjegyzés: Én a víz alapú változatot teszteltem, amelynek a tartóssága rajtam három-négy óra, hatósugara pedig visszafogott. Az olaj alapú abszolút minden bizonnyal tartósabb, és talán erőteljesebb is.
Illatjegyek: égő juharfa levelek
Kreátor(r): Christopher Brosius
Érdekes lehet, remélem lesz mjd lehetőségem kipróbálni :) Én személy szerint az eső utáni őszi földillatot "látnám" viszont eg parfüm formájában...
VálaszTörlésHmmm, az tényleg nem lenne rossz. A Demeter parfümökből ugyan egyet sem ismerek, de a hatalmas kínálatukban szerintem kell legyen olyasmi, ami megfelel az elképzelésednek. Vagy ha nincs is meg egyetlen üvegben ez az illat, akkor megpróbálhatod létrehozni. Mondjuk a Dirt és a Rain keverésével... :)
VálaszTörlésA Burning Leaves tipikusan a "le a kalappal" illatok közé tartozik számomra. Azt hiszem, nekem az olajos változata van meg, mert ronda foltot hagyott a ruhámon, mikor egy barátnőmmel szétöntöttük a kisfújósomat :D Ami rajtam kifejezetten a tűz és füst illata, az a barátnőm tinédzser leányán csodálatos füstös virágillat lett, élmény volt megszagolni. mIndenesetre nem gondolom, hogy valaha viselném ezt a parfümöt, de hangulata, természetessége egészen fantasztikus.
VálaszTörlésBiztos, hogy az olaj alapú mintád volt. Az én mintácskám, attól eltekintve, hogy rázkódásra egy kicsit habzik, pontosan úgy néz ki, mintha színtiszta víz lenne. Szerencsére az illata nem olyan :)
VálaszTörlésÉn eddig a CB I hate November-t próbáltam, amelyről annak idején írtam is. Azóta úgy gondolom, hogy ez az ember egy zseni, aki valóban képes megidézni az emlékeket.
VálaszTörlésNa és a minap érdekes dolog történt velem: épp munkába tartottam, a nedves járda lehullott, ázott falevelektől volt nyálkás, na és ahogy elhaladtam a közeli kistemplom kertje előtte, egyszer csak megütötte az orromat CB I hate November-je. Pont ugyanaz az élmény ott állt előttem pőrén, természetesen.
Kedvet hoztál, hogy ezt a parfümöt is kipróbáljam. Itt az idén egy csepp eső sem volt, úgyhogy kimaradtunk ebből az illatból.
VálaszTörlésSzerintem is hangulatfestő illat, de annak kiváló. Rajtam idővel amolyan 'nesze semmi, fogd meg jól' típusú vágott vegyes alappá alakul, csak ezért nem viselem gyakrabban önmagában. Többnyire más parfümökre küldöm egy kis plusz füstösség reményében (ahogy a Demeter Pipe Tobaccoval ""dohányosítok más illatokat).
VálaszTörlésSajnos az alap tényleg üres egy kicsit, s a tartóssága sem túl jó. De nekem elég is két-három óra nosztalgia egy napra :)
VálaszTörlésSzimat,
VálaszTörlésszeretném kérdezni, hogy az elmúlt időben ismerkedtél e esetleg újabb CB I hate p. illatokkal? Szeretném megismerni őket, de nem tudom a 40egynéhány illat közül melyikekkel kezdjem. Tudnál ajánlani néhányat?
Köszönöm!
Katus a vidéki --------
Bocs a késésért. Sajnos én csak ezt az egy illatukat próbáltam, ezért nem tudok semmi konkrétat mondani, de ha most rendelnék, akkor a Black March, az In the Library, és a Gathering Apples biztos benne lenne. Meg talán a Memory of Kidness...
TörlésNagyon köszönöm, hasonlóra eredményre jutottam magam is!
TörlésKatus voltam
Számolj majd be róluk, ha rendeltél! ;)
Törlés