Pierre Montale tehetségéhez, kreativitásához, és bátor megoldásaihoz nem férhet kétség, de olykor (az utóbbi időben egyre gyakrabban) butácska, olcsó tucattermékek is becsúsznak az alkotásai közé. A Greyland (Szürkeföld) - Magyarországon az egyik legnépszerűbb Montale alkotás - valahol félúton van a zseniális és a közönséges szemét között, s elég hosszú időbe telt, míg sikerült egy kiforrott álláspontra jutnom vele kapcsolatosan.
Kezdjük mindjárt a legelején: a fejjegy maga a tökély. Egy csodálatosan kevert fűszeres, fás, markáns férfiillat kezdi bontogatni a szárnyait a bőrömön, amelyben egyszerre fedezhető fel a száraz feketebors, a pikáns gyömbér, és a diszkrét keleties hangulatot árasztó, ínycsiklandó kardamom-római kömény páros. Ehhez csatlakozik még egy leheletnyi füstösség, és kész is van az akkord, amely akár a Déclaration-t is pótolhatná az életemben. Sajnos azonban a metamorfózis során valami teljességgel balul üt ki, s a gyönyörű pillangó helyett egy szürke, kopott molylepke terem a bőrömön. A szívillat - amelyhez körülbelül harminc perc alatt jutunk el - nem más, mint egy unalmas, egysíkú, szintetikus cédrus, itt-ott egy parányi fűszerrel, meg némi bágyadt, édeskés alappal alátámasztva. Elméletileg ez az alap szantálfa, bőr, guajakfa, labdanum, vetiver és rózsa elegyéből kellene álljon, és ha valóban így lenne, akkor most talán egy remekműről beszélnénk. Azt hiszem, azzal is megelégednék, ha mondjuk csak a szantálfa, és némi igazi Montale féle rózsa dolgozna az alapban, esetleg egy erőteljes bőr jegy, egy kevés labdanummal megédesítve - de tulajdonképpen bármi a fentiekből jobb lenne ennél a sápadt, üres, kidolgozatlan cédrusfánál. Persze nem vagyok parfümőr, lehet, hogy ezek a csodálatos fejjegyek egyszerűen nem jöhetnének létre egy karakteresebb alap mellett, így nem fogom nagyon megszidni Montale-t, de sajnos dicséretet sem érdemel. Pedig mennyire szerettem volna... A parfüm tartóssága rajtam három-négy óra, közepes hatósugárral, amit nem is igen bánok, mivel az első harminc percet követően nem sok örömemet lelem a szürke, fás illatában.
Miután eléggé kitomboltam magam az alap okozta csalódás miatt, egy másik problémát is megemlítenék. A Greyland feltűnően sok hasonlóságot mutat a mostanra letűnt Gucci pour Homme-al, és a Commes des Garcons 2 Man-nel is igencsak sok a közös pontja. A fejillata ugyan mindkettőénél szebb, jobban kidolgozott és természetesebbnek hat, de a leszáradásról már nem mondhatjuk el ugyanezt, s az sem vet különösebben jó fényt a parfümőrre, hogy mindkét alkotás a Greyland előtt jött létre. Összességében azt gondolom, hogy a Greyland nem egy újító, eredeti alkotás, de egy jobban sikerült alappal igazi ékköve lehetett volna ennek a marcona, férfias, fás műfajnak. Kár érte...
Illatjegyek: bőr, bors, cédrus, gyömbér, mósusz, rózsa, szantálfa, vetiver, guajakfa, labdanum
Kreátor(r): Pierre Montale
Csak blotteren szagtam meg és átsiklottam felette és vmi olyasmit mondtam, hogy ez tényleg szürke. Nem hagyott mély nyomot. Azért elképesztő visszetekinteni, mennyi mindenről írtál már! Bravó!
VálaszTörlésKöszi :) Engem inkább frusztrál, hogy mennyi mindenről nem írtam még :)
VálaszTörlésIsmerem a Greylandot, szerintem mindennapi használatra alkalmatlan. Túl tolakodó és tömény. Valahogy a legtöbb Montale nekem átverésnek tűnik, nagyon kevés olyan parfümjük van, melyet hosszabb távon viselni lehet anélkül, hogy az ember ne sokalljon be tőle. A Black Oud is olyan, hogy egyszer-egyszer megszaglásom mint különlegesség, de alapjáraton hordhatatlan.
VálaszTörlésBence
Csak részben tudok egyetérteni veled. Ugyan tényleg van néhány Montale alkotás, amelyikkel óvatosan kell bánni, mert nagy mennyiségben nyomasztóvá válhat, de szerintem a Greyland egyáltalán nem ilyen. Nekem épp az a gondom vele, hogy fél óra után unalmassá, és nagyon csendessé, visszafogottá válik.
VálaszTörlésA Black Aoud már más kategória, az tényleg egy masszív parfüm, nem mindig, és nem mindenki számára tolerálható, nekem azonban vele sincs problémám.
Zseniális, a nap mondata:"Engem inkább frusztrál, hogy mennyi mindenről nem írtam még :)"!!!:)
VálaszTörlésJöhetnek a kövek, de én is több olyan Montale-t próbáltam, melyek inkább olcsóbb hatást keltettek..ezekért pedig nem adnék ki ennyi pénzt, hiába Montale. PL a nagy kedvenc Mukhallat sem az a krémes mandula, mint amire számítottam...
A Mukhallat-ot én ki sem próbáltam, nem hangzott túl biztatóan, és a Sweet Oriental Dream személyében már ismerek egy Montale gourmandot. Az jó, és elég.
VálaszTörlésMár én is megbántam, hogy a Mukhallat helyett miért nem Sweet O.D. mintát vettem..no, mindegy, majd legközelebb!
VálaszTörlésParfümblog: miért bántad meg? nem tetszik a Mukhallat? Én még nem mertem megpróbálni, mert bár szeretem az édes illatokat,de sem a Mukhallat, sema S.O.D. nem keltette fel az érdeklődésem, viszont szívesen olvasnám a Te véleményedet, hogy miért nem tetszett. Előre is köszönöm!
VálaszTörlésAzóta rájöttem a válaszra, ugyanis kipróbáltam mindkettőt. A Mukhallat nagyon nagy csalódás, egy az egyben a egy régi epres Gabi fogrém illatára emlékeztet (kis elefánt volt rajta), nem tudom, mostanában is kapható-e, de gondolom nem, én már gyerekkoromban is utáltam, lehet, hogy ezért érzem ennyire szörnyűnek ezt az illatot.
VálaszTörlésA Neroli "bestseller" illatai egyébként is meglepőek, ennyire kommerszek vagyunk?
A Sweet Oriental Dream óvatosan adagolva elviselhető, bár nekem már túl sok benne a méz.
Igen, pontosan ennyire kommerszek vagyunk :D Engem a toplistás Creed-ek borítanak ki a legjobban. Azoknál a kommersz mellé jó adag sznobság is társul.
VálaszTörlés