Annick Goutal - Ambre Fétiche (2007) 9/10

Ámbrából igazán rosszat még senki nem tudott nekem mutatni, így nem lepődtem meg azon sem, hogy az Annick Goutal féle interpretáció is fekszik az orromnak, az viszont annál jobban meglepett, hogy Isabelle Doyen-ék mennyire egyedi, izgalmas módon tálalták fel ezt a klasszikus illatjegyet. A Les Orientalistes sorozat prominens tagjának ugyan sokat sejtető a neve, és az illatjegyei is jól hangzanak, de ettől a parfümháztól - talán a Sables-t leszámítva - egyetlen merész, kísérletező illattal sem találkoztam, így az Ambre Fétiche esetében is egy jó minőségű, de óvatos, kissé nőies ámbrára számítottam.

Ehhez képest, rögtön a fejillattól hasra estem. Annyira egyedi, semmihez sem fogható ez az aroma, amilyent már rég nem éreztem parfümben. Hirtelenjében egyetlen asszociációm támadt, mégpedig a kolozsvári Massimo Dutti boutique légköre, amely finoman szólva is bizarr. Nem tudom, hogy a világ minden pontján ilyen-e a Massimo Dutti üzletek illata, de ha igen, akkor érdemes szemügyre vennetek: kutyatáp, főtt kukorica, fa, füst és bőr furcsa, de egyáltalán nem kellemetlen keveréke. Én kis híján függővé váltam tőle. Az Ambre Fétiche számomra ennek az aromának a kifinomultabb, könnyebben befogadható változata; a kutyatáp eltűnt, viszont maradt a főtt kukorica, a puha bőr, a fűrészmosztos, fás illat és csatlakozott hozzuk egy nagyon kellemes, füstös, száraz tömjén. E mögé a díszes társaság mögé van beépítve az ámbra, amely nagy örömemre nem a túlontúl édes fajtából való, hanem száraz, csiszolatlan, és kissé púderes - engem leginkább az Ambre Russe ámbrájára emlékeztet.

Az első óra ennek a csodálatos, füstös-fás-kukoricás akkordnak a jegyében telik el, aztán a parfüm fokozatosan változni kezd. Alábbhagy a tömjén és a kukorica, s apránként teret nyer az ámbra hatást megteremtő/kiegészítő labdanum-benzoé-vanília tömb, amelytől kissé édesebbé válik az illat, de tényleg csak kissé; egyáltalán nem kerülünk szirupos, gourmand magaslatokba. Ugyanakkor megerősödik a parfüm fás jellege is, s egy csipetnyi írisznek köszönhetően a púderességre is nagyobb hangsúly kerül. Csodára azonban ne számítsunk, a fejjegyekhez hűen az Ambre Fétiche mindvégig kitart a száraz, fás, szikár jellege mellet, aminek okán én inkább férfias illatnak nevezném, de ezzel egyetlen hölgyet sem szeretnék elijeszteni a kipróbálásától. A parfüm tartóssága és hatósugara is egyaránt kielégítő (rajtam megbízhatóan hozza a nyolc órát), az intenzitása meg az Encens Flamboyant-ot juttatja eszembe. Mindvégig érezhetően jelen van, de egyetlen pillanatra sem válik nyomasztóvá, a fás jegyek szépen fellazítják az ámbrát.

A névválasztással ugyan nem vagyok teljes mértékben kibékülve - az én fejemben a fétis szócskához az erotika és perverzió kifejezések kapcsolódnak, ebből pedig nem sokat találtam az illatban - de ettől még egy igencsak jó parfümnek találom az Ambre Fétiche-t. A kezdeti bizarr illatjegyek elülte után a viselhetőség szempontjából is jól vizsgázik a parfüm, hűvösebb időben szerintem gond nélkül használható akár hétköznapokon, hétköznapi emberek között is. Ne hagyjátok magatokat megfélemlíteni a mezőgazdászos asszociációimtól, próbáljátok ki, ha tehetitek, mert tényleg jó anyag!

Illatjegyek: ámbra, tömjén, labdanum, sztórax (Liquidambra styraciflua, Liquidambra orientalis), benzoé viasz (Styrax tonkinensis, Styrax benzoin), írisz abszolút, vanília, orosz bőr

Kreátor(r): Isabelle Doyen és Camille Goutal