Parfums de Nicolai - Odalisque (1989) 7.5/10

Soha nem tartottam magamat a chypre műfaj nagy rajongójának (ellentétben Luca Turinnal, akinek ez a kedvence), de az utóbbi időben valami változás állt be az ízlésemben - egyre gyakrabban megkívánom a chypre-ek bergamott, labdanum és tölgymoha fémjelezte szúrós, szálkás, éles illatát. Azt hiszem, hogy viselhetőség szempontjából ez az egyik legelőnyösebb illatcsalád; egy jó chypre sosem válik nyomasztóan édessé, fullasztóvá, vagy orrfacsaróan szintetikussá, ugyanakkor tartós, elegáns és még egy kis érzéki vonzerővel is bír. Jól viselhető reggel, délben, este, hidegben és melegben. Ha valaki egyetlen parfümöt szeretne magának, akkor annak egy chypre-t javasolnék.

Ma, miután újból elkapott a szúrós élvezetek iránti vágyakozás, a Luca Turin által felmagasztalt Odalisque-re esett a választásom, amely egyike a legrégebbi Nicolai alkotásoknak. Az odalisque egy török eredetű francia szó, amely háremhölgyet jelent, de napjainkban leginkább a keleties környezetben megjelenített, erotikus kisugárzású, festett nőalakok megnevezésére használják ezt a kifejezést. Ezen információk birtokában érthető, hogy a gyanútlan tesztelő (értsd: jómagam, három évvel ezelőtt) valami mély, keleties, élveteg illatra számít, azonban mostanra kiokosodtam: tudom már, hogy a kutyából nem lesz szalonna, és a chypre parfümök sem fognak soha orientális erényekkel büszkélkedni. Ugyanis akkor már nem lennének többé chypre-ek...

Ennek a nagyon mélyenszántó gondolatmenetnek megfelelően az Odalisque sem egy keleties, buja illat, hanem egy tipikus előkelő, francia parfüm, azonban a kifinomultsága és a visszafogottsága még így is meglepő. Az első akkordok ugyan még nem szégyenlősködnek - kesernyés bergamott, aldehidek, és némi epés galbánum kavarog nagy bőszen - de nem túl meggyőzőek. Mintha nem találnák a helyüket. Csetepatéznak. Öt perc elteltével némiképp letisztulnak a dolgok,a bergamott letöröli vértől csöpögő kardját, s a szívillatból feltörekvő szappanos illatú gyöngyvirág segítségére siet, amely nem habozik, egy-kettőre átveszi az uralmat a parfüm fölött. Rövidesen megérkeznek a társalkodóhölgyek is, egy csipetnyi puha jázmin, és némi krémes tubarózsa gömbölyíti le a gyöngyvirág szögleteit. A dajka szerepét a tölgymoha tölti be, amely szokás szerint durva, sós-szúrós, őszi levegő illatú, de nem viszi túlzásba a gorombáskodást, nehogy szétmorzsolja a virágok törékeny szirmait. Összességében az egész szívillat visszafogott, viszonylag közel marad a bőrhöz, és régmúlt idők eleganciájáról mesél. Az alapillathoz három-négy óra alatt jutunk el, addigra csak egy sós, izzadt bőr illatú, természetes és áttetsző virágaroma marad rajtam.

Az Odalisque az az eset, amikor tudom, hogy jó parfümről van szó, minőségi alapanyagokkal, kifinomult megmunkálással és egyedi stílussal, s én mégsem igazán szeretem. Számomra hiányzik belőle a lendület, az erő, valami, ami bevési magát az emlékezetembe, bár tudom, hogy egy ilyen elem valószínűleg épp a parfüm nagyszerű viselhetőségét tenné tönkre. Megértem tehát azokat, akik ebben az illatban egy kiváló, klasszikus módon elegáns, előkelő, bármikor viselhető alkotást tisztelnek, én azonban továbblépek és újabb merész kompozíciók felkutatásába vágom a fejszémet.

Megjegyzés: A hírek szerint nemrég az Odalisque is az IFRA áldozatául esett; az új változat teljességgel nélkülözi a tölgymohát. A kifinomult, arisztokratikus francia hölgy a globalizáció butácska, jellegtelen lányává változott. Próbáltátok?

Illatjegyek: zöld citrusok, bergamott, tangerine, gyöngyvirág, jázmin, írisz, tölgymoha, mósusz

Kreátor(r): Patricia Nicolai