Houbigant - Fougére Royale (1882, 2010) 8/10

A Houbigant egy ősrégi parfümház, amelyet még 1775-ben alapított meg Jean Francois Houbigant. A siker nem váratott sokat magára, 1793-ban a guillotinera váró Marie-Antoinette francia királyné már akkora rajongója volt a Houbigant illatoknak, hogy az utolsó útjára is három üveggel vitt belőlük szíverősítőként. Ezt követően még rengeteg nagy nevű, és kevésbé szerencsétlen sorsú uralkodóháznak lett a kedvence a Houbigant, többek között Napóleon és Josephine, Viktória brit királynő, III. Sándor orosz cár, és utódai is igényelték a szolgáltatásaikat, de alkalomadtán holland és olasz királyi családoknak is készítettek parfümöket. És ha ez nem lenne elég, akkor állítólag Tolstoy, Guy de Maupassant, és a Rotschildok is a Houbigant-tól szerezték be az illatszereiket.

A parfümház leghíresebb alkotása, a Fougére Royale (Királyi páfrány) 1882-ben született meg Paul Parquet parfümőr jóvoltából. Ezt a parfümöt úgy szokás emlegetni, mint a modern parfümök atyját, és egyben a legnépszerűbb illatcsalád, a fougére megalapozóját. Ez volt az első parfüm, amely szintetikus elemet tartalmazott, mégpedig a szalicilsavból előállított koumarint, amely egyébként a tonkabab egyik legfontosabb illatanyaga, és a levendulában is jelentős mennyiségben megtalálható. Emellett, a Fougére Royale volt az első absztrakt parfüm is, amely nem egy, a természetben már létező illatot akart létrehozni, hanem valami teljesen újat. A legtöbb páfránynak, egy kis zöld növényszagtól eltekintve nincs saját, határozott illata, de Paul Parquet szerint, ha az Isten illatot adna ezeknek a növényeknek, akkor az olyan lenne, mint az általa megalkotott Fougére Royale.

A parfüm rövid idő alatt sikeressé vált, és széles körben másolni kezdték a stílusát, ám ahogy az már lenni szokott, lassan megváltozott az emberek ízlése, s vele együtt a parfüm is apránként átalakult. Emellett a válságos évek is beköszöntöttek a Houbigant-hoz, míg végül a 80'-as években, többszöri újraélesztési kísérlet után teljesen megszűnt létezni a Fougére Royale. 2010-ig kellett várnunk ahhoz, hogy a parfümtörténelem egyik legmeghatározóbb darabját végre újra kézbe vehessük és megillatolhassuk. Persze, ez már korántsem ugyanaz a parfüm, amely 1882-ben stílust teremtett - Rodrigo Flores-Roux és Roja Dove bevallásuk szerint csak az eredeti parfüm esszenciáját, a fougére illatcsalád alapkövét akarták újraalkotni, egy modern köntösbe öltöztetve.

Ez a kijelentés ugyan nem hangzik számomra túl kecsegtetően, de választási lehetőség híján (az eredetit valószínűleg soha nem fogom tudni megillatolni), kipróbáltam az új Fougére Royal-t, és tulajdonképpen egész kellemes élménnyel gazdagodtam. Ez nem egy bonyolult parfüm, inkább valami olyasmi, amiről Roja Dove is beszélt; egy alapkő, amiből építkezni lehet, és amelyre sok új, izgalmas fougére illatot lehet felépíteni. A fejillat üde, lédús, és nagyon jó minőségű citrusokból áll, amit zöld jegyek - főként rozmaring és levendula - tesz "páfrányosabbá". Nem mondhatom, hogy valami új, vagy egyedi lenne ebben az akkordban - a Paco Rabanne pour Homme, és a Cerruti 1881 is emlékeztet rá - de ilyen jó minőségben még sehol nem éreztem. A szívillathoz érkezve kissé fűszeresebbé, teltebbé válik a kompozíció, a háttérből előbújik egy hűvös, szinte mentolos illatú geránium, zsálya, némi feketebors, és egy csipetnyi szegfűszeg is felcsillan a levelek között, de az összhatás továbbra is citrusos, napsütötte, és lágyan zöld. A leszáradás során egyre csak fokozódik ez a puhaság, köszönhetően a mind nagyobb teret kapó meleg, vaníliás koumarinnak, amit csak egy csipetnyi moha és pacsuli ellensúlyoz. Ez a stádium sem kellemetlen, de sajnos egy kicsit anyagszegénynek, keskenynek érzem; nincs már meg benne a fejillat átütő ereje. Egyértelműen ez a leggyengébb láncszeme a parfümnek.

Összességében azt mondhatom, hogy egy szép, és kellemes átalakuláson megy át a Fougére Royale, amelyben minden nagyon a helyén van, az alapanyagok minősége meg egészen döbbenetesen jó, és ez feledteti velem az eredetiség, a meglepetés hiányát. Persze józan fejjel nem is remélhettem meglepetést egy olyan parfümtől, amelyet 1882 óta folyamatosan imitálnak. A parfüm élettartama rajtam öt-hat órát ölel fel, a hatósugara pedig diszkrét, de azért jól érezhető. Azt nem tudom, hogy az általam kipróbált illat mennyiben hű az eredetihez - valószínűleg kevésbé vad és állatias, a citrusok élei pedig le vannak kerekítve - de abban biztos vagyok, hogy a 2010-es Fougére Royale egy jó parfüm. Egyszerre érzem kellemesen régimódinak, és ugyanakkor tökéletesen modernnek, egy ízléses, elegáns, friss parfümnek, amit bárki feltűnésmentesen, de büszkén viselhet. Nem olcsó szórakozás, de szerintem megéri a próbát.

Illatjegyek: citrus olajak, marokkói kamilla olaj, levendula, mediterrán fűszernövények, Rondeletia odorata, geránium, százlevelű rózsa (Rosa centifolia), feketebors, fahéj, szegfű, ámbra, fás jegyek, tölgymoha, tonkabab, pacsuli, muskotályzsálya (Salvia sclarea)

Kreátor(r): Paul Parquet (1882), Rodrigo Flores-Roux és Roja Dove (2010)