Caron - Nuit de Noel (1922) 8/10

A Karácsony a legszebb és legillatosabb ünnepünk, s biztos vagyok benne, hogy mindnyájunknak van néhány erőteljes illatemléke róla. Számomra a Karácsony a konyhát belebegő töltött káposztáról, a sülő mákos és diós kalácsról, a fenyőfa tűleveleiről, gyertyákról, narancsról, és az új könyvek illatáról szól. Félicie Vanpouille - Ernest Daltroff parfümőr kedvese - is imádta a Karácsony illatát, és addig unszolta a jeles művész urat, míg az meg nem alkotta neki a Nuit de Noel (Karácsony éjjel) nevű parfümöt. Azt nem tudjuk, hogy a megszületett mű elnyerte-e a hölgy tetszését, a nagyvilágot azonban bizonyosan lenyűgözte: az illat sikerességét jelzi, hogy 1922 óta fennmaradt, és mind a mai napig az egyik legnépszerűbb Caron parfümnek számít. Sokak számára ez a tökéletes karácsonyi illat.

Műfaját tekintve a Nuit de Noel egy chypre, sok-sok virággal, fűszerrel és fás jegyekkel orientalizálva (létezik ilyen szó?). A parfümöt a csuklómra fújva, az első dolog ami szembetűnik, az az erőteljes Mousse de Saxe alap. Tudva, hogy szakértők szerint a Nuit de Noel az egyik legalkalmasabb parfüm a Mousse de Saxe-szal való megismerkedésre, ez nem is okozhat meglepetést, legfennebb azon lehet eltűnődni, hogy ha alapnak hívják, akkor miért a fejillatban fejti ki a hatását. A Papyrus de Ciane kapcsán már szóba került ez a hajdan oly népszerű kompozíció, de most újra összefoglalnám röviden, hogy miről is van szó: a Mousse de Saxe-ot Marie Thérése de Laire hozta létre egy szintetikus bőrös jegy, isobutyl quinoleine felhasználásával, amit gerániummal, ánizzsal, vanillinnal, iodinnal egészített ki, míg végül egy friss, zöld, de ugyanakkor sötét, fás-mohás, és kissé púderes jelleggel bíró illatot kapott. Ernest Daltroff nagyon szerette ezt az alapot és rengeteg Caron parfümbe beleszőtte, megadva ezzel alkotásai sötét, enyhén férfias tónusát. A Nuit de Noel esetében a Mousse de Saxe először a kesernyés, bőrös, tölgymohás oldalát mutatja meg, némi méregzöld, a Bandit galbánumos fejillatát idéző aromával kiegészítve. Ez a meglepően goromba, sötét akkord egy csokor klasszikus, szappanos illatú fehér virággal, meg sziporkázó aldehiddel van nőiesebbé, kedvesebbé téve, de jó fél órát kell várni ahhoz, hogy igazán megnyíljon az illat, és végre meleggé, vonzóvá, és ünnepivé váljon. Ekkorra elillan a bőr, és a keserűség, s előkerül a Mousse de Saxe fűszeres, édes, púderes oldala. A virágos jegyeket itt ánizs, szegfűszeg és vanillin teszi gazdagabbá, és a puha szantálfa is előbukkan a sötétből. Ha nem lenne a tipikus, kissé szúrós, zöldes tölgymoha, akkor most egy orientális parfümről beszélhetnék, de itt van, és én nem is bánom. Egyre jobban megszeretem ezt a markáns, régimódi jegyet, úgy érzem hogy a modern orientálisokból teljességgel hiányzó kifinomult eleganciát kölcsönöz az illatoknak.

Ezt követően már nem áll be nagy változás a parfüm életében; a Nuit de Noel egy szúrós, fűszeres, de mégis meleg, fás és barátságos illatban ér véget, öt-hat órával azután, hogy a bőrömön landolt. Számomra ez az aroma - talán a kissé szegfűszeges szívillatot leszámítva - egyáltalán nem a Karácsonyról szól, de hát nem is várhatom el egy parfümőrtől, hogy töltött káposzta illatát csempéssze a szíve hölgyének szánt alkotásába. Ennek ellenére szeretem a parfüm hangulatát, és el tudom képzelni, hogy a Chanel No.5 őrülettől dühöngő Párizsban a húszas évek elején épp ilyen aldehides, bőrös, meleg, fűszeres illata volt a burzsoázia Karácsonyának, és ez után áhítozott Félicie Vanpouille.

Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!

Illatjegyek: jázmin, rózsa, ylang-ylang, szantálfa, tölgymoha, ámbra, mósusz, Mousse de Saxe, vetiver

Kreátor(r): Ernest Daltroff