Cerruti – 1881 (1990) 6.5/10

A Cerruti cég 1881-ben született meg egy olasz kisvárosban, Biella-ban, és akkoriban még csak egy egyszerű kelme-kereskedésként működött. Divatházzá csupán 1967-ben alakult át, amikor is Nino Cerruti, a cégalapító unokája megnyitotta első divatszalonját Párizsban. Az illatok világához 1978-ban csatlakoztak, azonban az első komolyabb parfüm-sikert csak 1990-ben, a kezdetekre utaló 1881 nevű parfümükkel érték el, amelynek azóta számos vadhajtása is született.

Az 1881 egy tipikus 80’-as évek végi, fás-aromás parfüm, amelynek szúrós, zöld agresszivitása szöges ellentétben áll napjaink puha, simulékony, édeskés illat-divatjával. Meglepő, hogy mindössze húsz év alatt mekkora átalakuláson ment át a parfümvilág (előbb a vizes-sportos, majd az édes -transzszexuális volt a menő), s mennyire nem eviláginak, öregesnek hat egy húsz évvel ezelőtti alkotás. Az 1881 klasszikus, citrusos nyitánya még csak-csak rendben van, de a mögötte felsejlő élénk, zöld és olcsó arcszeszre emlékeztetően szúrós kavalkád már nagyon furcsán hat egy mai orrban. Hogy miből is áll ez az akkord, azt nehéz kihámozni, de szerintem a levendula, a borókabogyó és a rozmaring a legfontosabb képviselője a zöld résznek, míg a kissé fűszeres karcosságért a szegfűt, a friss rózsát, egy csipetnyi gyöngyvirágot és természetesen a tölgymohát (vagy annak szintetikus helyettesítőjét) tartom felelősnek. Ez a kemény, férfias, éles akkord elég hosszasan és erőteljesen elidőz a bőrömön és mindössze akkor érzek változást a szerkezetében, amikor kissé felhevül a bőröm (értsd: rálehelek). Ilyenkor előbújik egy kellemes púderes, balzsamos aroma, amely édesebbé, borbélyműhelyeket idézővé változtatja az illatot. Nem rossz, és gyanítom, hogy ha nem a szobámban ücsörögve, hanem a napon sétálva tesztelném a parfümöt, akkor rálehelés nélkül is előbújna ez az alap.

Nekem tulajdonképpen tetszik az 1881, mint érdekesség, és mint a gyerekkorom édesapjára emlékeztető illat, de a viselését már alaposan megfontolnám. Igencsak eljárt fölötte az idő, és egyáltalán nem jól öregedett, nem az örökkévalóságnak teremtődött, mint az igazán nagy parfümök. Persze az is lehet, hogy a reformulálások is rátettek egy lapáttal a sírjára, de a régebbi változatát nem ismerve, ezt nem jelenthetem ki biztosan. Azt sem tudom, hogy mennyire keresett napjainkban, de gyanítom, hogy már csak egy pár konzervatív veterán használ ilyesmit. Kár érte, mert sokkal több fantázia és munka van benne, mint a legtöbb modern alkotásban…

Illatjegyek: bergamott, citrom, szegfű, bazsalikom, tárkony, ciprus, rozmaring, levendula, borókabogyó, ylang-ylang, rózsa, gyöngyvirág, fekete ribizli, szantálfa, fás jegyek, mósusz, balzsamos jegyek, vetiver, pacsuli, ámbra, tölgymoha, cédrus

Kreátor(r): Martin Gras