Etro - Patchouly (1989) 8.5/10

Az Etro leírása szerint a Patchouly egy egocentrikus, és lázadó illat, amely az Európába szállított indiai sál, és vállkendő rakományokat kísérő légkört idézi meg. Ha arra gondolunk, hogy nem is olyan régen még a pacsulit elsősorban a molylepkék távoltartására alkalmazták, akkor ez nem egy kifejezetten romantikus leírás, ha azonban egy rikító színű sálakkal feldíszített, pacsuliillatot árasztó, kedélyes kis vonatot képzelünk magunk elé, amint épp átszeli India hegyeit a hippi mozdonyvezető irányítása alatt, akkor sokkal szimpatikusabbá válik a dolog, és ugyanakkor a parfüm megértéséhez is közelebb kerülünk.

Az utóbbi időben jó néhány pacsulis parfümöt kipróbáltam, de egynél sem tapasztaltam annyira markáns, erőteljes bemutatkozást, mint az Etro változat esetében. Brutálisan dohos, alkoholos, méregzöld, benzingőzös és gyümölcsös a kezdet, amelyből nehéz külön-külön kihámozni a pacsuli árnyékában gomolygó bergamottot, gerániumot, ciprust, ürmöt és mentát, de a jelenlétükben biztosak lehetünk. Ezen kívül határozottan itt van egy sűrű, likőrös, jellegű szilvadzsemes illat is, amely valószínűleg a rózsának köszönhető, és aminek a következtében a Patchouly egyszerre emlékeztet de Sade márki parfümére, és a L'Artisan Rózsatolvajára (Voleur de Roses). A különbség csak annyi, hogy amíg a Rózsatolvaj mondjuk három évet kapna a kihágásért, addig a Patchouly minimum életfogytiglant.

Ez eddig nem a sálakról, meg a vidám színekről szólt, sokkal inkább egy dühöngve száguldó, sűrű füstöt pöfékelő vonatról, de az első fél óra elteltével lecsendesednek az indulatok, elpárolognak az agresszív zöld, és szilvás jegyek, s egy vidám, kissé púderes, kissé földes pacsuli marad a bőrömön. Igazi hippiket ezidáig még nem sikerült megszaglásznom, de ez az akkord számomra elég közel van ahhoz, amit a hippikről és az ők illatukról elképzeltem. Karakteres, de laza, természetes és eleven. A halkan doromboló ámbrának köszönhetően van egy diszkrét meleg, barátságos árnyalata is az illatnak, de összességében azért a távolságtartás és a szabadság jellemzi. Más pacsulikkal összehasonlítva elsősorban a nagyobb életkedve, és a pezsgőbb hangulata tűnik ki, ami szerintem a fejillatból hátramaradt kevéske rózsás-gyümölcsös jellegének köszönhető. Ehhez a stádiumhoz már illenek a sálak, a színek, a tánc, és a jó kis indiai zene. A parfüm tartósságát sajnos nem tudom megdicsérni, mivel rajtam két-három óra alatt szinte teljesen elolvad, és az első óra után a hatósugara is elég visszafogott. Lévén egy őszinte, bátor illat, amely mindkét végén égeti a gyertyát, elfogadom tőle ezt a tartósságot, de nem örvendek neki.

Összességében az Etro Patchouly-ja azt nyújtja, amit ígér: egy igazi, erőteljes, hangulatos pacsulit, egyenesen a hippikorszakból. Nagyszerű minőség, jó kivitelezés, épp csak a tartósságára kellene valami gyógyír, bár valószínűleg, hogy ha nem bőrre, hanem ruhára fújnám, akkor ez a gond is elhárulna. Az egyik kedvenc pacsulim.

Illatjegyek: bergamott, narancs, üröm, geránium, levendula, zsálya, jázmin, rózsa, szantálfa, menta, vanília, pacsuli, ámbra, ciprus, tömjén

Kreátor(r): ismeretlen