Mostanában se szeri, se száma az újonnan megjelenő bőrös parfümöknek, és rengeteg eredeti, izgalmas kombinációban láthatjuk viszon ezt a klasszikus alapanyagot, az ibolyára azonban, mint lehetséges társra, látszólag nem sokan gondolnak. Pedig ha tudnák, hogy milyen jó… Úgy tűnik, ezidáig csak James Heeley-nek, és az ismeretlenség homályába burkolózó parfümőrének jutott eszébe ez a merész társítás, és a Cuir Pleine Fleur névre keresztelt illatukban gyönyörűen ki is aknázták az ötletben rejlő lehetőséget.
Ennek a parfümnek már az elnevezése is nagyon igényes, és kifinomult: a Cuir Pleine Fleur egy lefordíthatatlan szójáték, amely egyszerre jelent nagyon jó minőségű, puha bőrt, és virágokkal teli bőrt is. (Ha hiányos francia nyelvismereteimből kifolyólag rosszul értettem, akkor bátran javítsatok ki!). Az pedig már a parfümőr ügyességét dicséri, hogy ezt a szójátékot sikerült átvinnie az illatba is, és a létrejött alkotás tényleg egyszerre virágos, és rendkívűl puha, finom és előkelő. Az első, ami meglegyint a fejillatban, az a friss bergamott, de ezt rögtön követi az édeskés, zöld ibolyalevél, meg egy kesernyés, száraz akkord, ami vetiverből, és bőrből áll. A legtöbb bőr központú parfüm meglehetősen sötét, és szigorú légkörű, itt azonban a jelentős mennyiségű elegáns és kissé régimódi ibolyalevél szépen megédesíti a “füstjét”, aminek köszönhetően egy már-már mosolygós, baráti hangulat jön létre.
Az első fél órát követően jelenik meg a fahéj és a méz, de csak nagyon diszkréten, mintegy kiemelve az ibolya édes pikantériáját. Ha nem tudnám, hogy itt kell lenniük, talán sosem veszem őket észre, pedig valószínűleg fontos szerepük van az ibolyás jelleg fenntartásában. Hasonlóképpen, a virágos jegyek sem túl lármásak, egyetlen pillanatra sem veszélyeztetik a bőr és az ibolyalevél központi pozícióját, inkább csak lágyan beleolvadnak a háttérbe, tovább erősítve az illat elegáns, szofisztikált jellegét. A várttal ellentétben, a leszáradás során a Cuir Pleine Fleur nem egyre bőrösebb és szárazabb lesz, hanem fokozatosan puhábbá, édesebbé, púderesebbé válik, és az utolsó egy-két órára a bőr már inkább emlékeztet egy férfiasabbra sikerült íriszre, mint a megszokott goromba, füstös illatra. Tartósság és hatósugár egyaránt jónak mondható, de nem tolakodó, inkább csak úgy lazán körbelengi a viselőjét.
Amikor az Esprit du Tigre kritikámat írtam, akkor úgy említettem ezt az illatot, mint ami nem igazán nyerte el a tetszésemet, azóta azonban változott a leányzó fekvése. Most már igenis látom a benne rejlő előkelőséget, és időtálló szépséget, s az ötlet eredetiségét, az alkotói kreativitást is hiba lenne alábecsülni. Bár nem tudom megfogalmazni pontosan, hogy miért – talán az ibolyalevél az oka - de a Cuir Pleine Fleur engem erősen emlékeztet a Fahrenheit-ra, és meg merem kockáztatni*, hogy ha nem egy apró niche parfümháznál jelenik meg, hanem mondjuk a Dior-nál, akkor a Fahrenheit-hoz hasonló siker lehetett volna. Egy parfüm, amely új irányt adhatna a kissé eltévelyedett férfi illatoknak.
* - Csak azért nem merem biztosan kijelenteni, mert a Fahrenheit megjelenése óta eltelt közel negyed évszázadban látszólag alaposan megváltozott (értsd: elbutult) a fogyasztói társadalom.
Illatjegyek: ibolyalevelek, bergamott, fahéj, méz, szarvasbőr, rózsa, galagonya, vetiver, cédrus, nyírfa, fehér akác, kasztóreum
Kreátor(r): ismeretlen
A Cardinal-on kívül nem próbáltam tőlük még más parfümöt, de ez a Fahrenheit összehasonlítás felcsigázott. Ha jól értem nem olyan illata van, de ugyan olyan forradalmi lehetett volna?
VálaszTörlésEgyébként érti valaki, hogyan lesz a Heeley üvegéből váza? (Vagy a csomagolásából?)
Az ibolyalevél miatt valamelyest mégiscsak hasonlÍt a Fahrenheit-ra, de teljesen más stÍlusban közelÍti meg a témát. Puhább, kedvesebb, és édesebb, ezért gondolom, hogy akár nagy közönségsikerre is jó lenne. Ha befut a mintád, mindenképp jelezz vissza, kÍváncsi vagyok a véleményedre!
TörlésJa, és a Cardinal-t én nem próbáltam - mostanában túl sok jutott a tömjénből - ezért nem bánnám, ha röviden bemutatnád :)
http://design.jamesheeley.com/html/coll_vases_03.html
TörlésEzt az előbb elfelejtettem. Ezen a linken van egy fotó, ami elég jól szemlélteti, hogy miként lesz parfümös dobozból váza.
Két, számomra nagyon kedves parfümöt is tudok említeni, amelyik ibolyás és bőrös. L'Artisan Drole de Rose, és Sonia Rykiel Woman. Nem tudom hogy a CPF hasonlít-e valamelyikre, de nem annyira ritka párosítás ez. Ismered valamelyiket, Szimat?
VálaszTörlésA Drole de Rose-t ismerem, és szeretem is, de abban szerintem csak nagyon alárendelt szerep jutott a bőrnek, meg az ibolyának, ezért merem továbbra is eredeti gondolatnak nevezni a Cuir Pleine Fleur-t.
VálaszTörlésA Sonia Rykiel-t nem ismerem. Abban nagyobb szerepet kapnak ezek az anyagok?
A Drole de Rose-t én inkább érzem ibolyásnak és íriszesnek, mint rózsásnak, sőt a rózsát még a bőr is megelőzi. A S. Rykiel egy remekül komponált illat, az a fajta, mikor egyik összetevő sem kiabál ki, hanem összhatásában mutat egy szép kompozíciót. Nem állítom hogy kiérződik az ibolya-bőr kettőse, de mivel tudom hogy benne vannak, megtalálom, ha figyelek rá.
TörlésTudom, nem kerültél közelebb ettől a S. Rykiel-hez, de mindenképpen figyelemre méltó illat, ha lehetőséged lesz rá hogy megismerd, élj vele!
N_azaleával értek egyet, a Drole de Rose szerintem is nagyon ibolyás (már akkor is úgy gondoltam, amikor még nem is tudtam, hogy az egyik összetevője az ibolya) :)
TörlésÚjra fogom tesztelni a Drole de Rose-t. A S. Rykiel nevet pedig megjegyzem magamnak :)
TörlésSkacok, az elmúlt három éve folytonos szaglászása és illatpróbálgatása után határozottan kimondhatom, hogy nálam a Cuir Pleine Fleur az általános toplista csúcsán végez. Egy elképesztően intelligens, visszafogottan elegáns, harmonikusan vagány illatról van itt szó, amelyet a Basenotes és a Fragrantica – számomra kedves – szőrősszívű kommentelői is szuperlatívuszokkal illetnek, az amúgy mellékes Luca Turinról nem is beszélve. Ez a parfüm egyedül lemossa nálam a Neroli, a Le Parfum és a Madison kínálatát, már ha saját használatról van szó.
VálaszTörlés