Etat Libre d'Orange - Fat Electrician (2009) 9/10

Nem szeretnék senkinek az önérzetébe gázolni, de töredelmesen be kell vallanunk, hogy a villanyszerelő szót hallva a legtöbb embernek nem kifejezetten a parfümök jutnak elsőként eszébe, s ha ehhez a kövér jelző is társul, akkor még inkább eltávolodunk a művészi szépségű illatok világától. Ennek ellenére a Fat Electrician (Kövér villanyszerelő) egy parfüm neve, méghozzá nem is akármilyené. Ezúttal az Etat Libre d'Orange üdvöskéi nem az erotikára fektették a hangsúlyt, hanem annak ellentétére, a szexuális hanyatlásra, slamposságra, az eredmény pedig az lett, hogy összehozták az egyik legkellemesebb, legkönnyebben viselhető illatukat.

Antoine Maisondieu elmondása szerint az alkotói folyamat során egy olyan parfümöt próbáltak létrehozni, amely az olíva levelek fémesen csillogó, ezüstös színét tükrözi, az alapja pedig gesztenyekrémet idézően édes, és telt. Feltételezem, hogy a fémes, ezüstös színek az ifjúságot, meg villanyszerelői szakmát jelképezik, míg a gesztenyekrém az öregedést és az elhízást, de összességében nem vagyok elragadtatva ettől a szimbolikától. Meg egyébként is; nekem nem is tűnik fémesnek a parfüm. Számomra a fejillat a zöld, földes és zéró citrusosságot tartalmazó vetiverről szól, amelyet némi fanyar mirha, és egy kissé erjedő illatú valami egészít ki, ami részemről akár az olíva levél is lehet. Szerencsére ez az erjedt illat egy pillanat alatt feloldódik a légkörben, és átadja a helyét egy keserédes, diós akkordnak, amely döbbenetesen jól illik a vetiverhez. Általa egy ezidáig csak sejthető barátságos, gourmand oldala mutatkozik meg ennek az indiai fűfélének, amire utalások ugyan már voltak itt-ott (pl: L'Occitane Vetyver), de ebben a parfümben teljes fényében tündököl. Gyönyörű, ahogy a fás, gyökeres illatú vetiver egybeolvad a puha, vaníliás dióval, és egy krémes, barátságos, nyugalmat árasztó aromát eredményez. Az hat-hét órán átívelő leszáradás során a parfüm fokozatosan lágyul és édesedik, egyre nagyobb teret engedélyezve a vaníliának, de hála a mindvégig kitartó hűvös, zöldes, fás árnyalatnak, egyetlen pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy a Fat Electrician főállásban egy maszkulin vetiver, és csak aztán desszert. A parfüm hatósugara sajnos nem igazán jó, de ezt bőkezű permetezéssel ellensúlyozhatjuk, annál is inkább mivel a vetivernek megvan az a jó tulajdonsága, hogy szinte képtelen nyomasztóvá válni.

Mivel hosszas töprengés során sem tudtam igazán felfejteni a Fat Electrician elnevezés burkát, javasolom hogy feledkezzünk meg róla, vagy könyveljük el egy groteszk poénként (mivel valószínűleg az is), és reménykedjünk, hogy a következő alkotásuknak nem adják majd az Izzadt informatikus, neadjisten Szőrös titkárnő nevet. Ha ez megvan, akkor elkezdhetjük élvezni ezt az egyszerű, de nagyszerű parfümöt, amely az igazi jó barátokhoz hasonlóan rendelkezik azzal a ritka képességgel, hogy mindig kéznél van, és a legrosszabb formánkban sem utasít vissza. A Fat Electrician semmiféle eleganciát, megjelenést nem igényel a viselőjétől, és nem is kényszerít rá - egyszerűen csak egy laza, természetes és kellemes illat. Ha szakadt farmerben, kopott pólóban, és egy elnyűtt sportcipőben indulok neki a világnak, ez a parfüm akkor is jól működik, és ha egész nap otthon akarok ténferegni egy szál boxeralsóban, rá akkor is számíthatok. Gyanítom, hogy nagyon rövid idő alatt a leggyakrabban használt parfümömmé válna, ha egyszer egész üveg formájában kerülne be a gardróbomba.

Illatjegyek: vetiver, olíva levél, opoponax, mirha, vanília

Kreátor(r): Antoine Maisondieu