Carner Barcelona - Tardes (2010) 5/10

Nemrég Magyarországra is megérkezett az utóbbi idők legzajosabban felkonferált niche parfümháza, a Carner Barcelona, és az illatok olyan mértékben kezdték gyűjteni a dicséreteket a világhálón, hogy egyszerűen nem engedhettem meg magamnak, hogy kihagyjam őket. A Sara Carner által 2009-ben megalapított parfümház Barcelona kozmopolita, törtető, szabad légköréből ihletődött, a parfümök pedig elegáns, minimalista, sőtét fakupakkal ellátott üvegcsébe kerülnek, amelyek a Carner lány fás jegyek iránti vonzalmát tükrözik.

A Tardes (Délután) a nagy tehetségnek tartott Daniela Andrier orra alól került ki, és egy békés, harmónikus nyári délutánnak állít emléket - egy könnyed séta a gabonaföldeken, a mandulafák árnyékában, a vadrózsával, és gerániummal csipkézett dombok között. Ez egész jól hangzik, s még az sem zavar meg a leírás élvezetében, hogy egész nyilvánvalóan szöges ellentétben van Gaudi városának dinamikus, modern légkörével, ami ugyebár a parfümházat is kellene jellemezze. Minden jó, ha a vége jó, mondom, és a csuklómra löttyintek egy tisztességes adagot a mintámból. Sajnos azonban itt már a kezdet sem fényes, s a továbbiakban csak tovább romlanak a dolgok. A Tardes fejillatában egy pillanatra ugyan még érezni lehet egy kifejezetten kellemes, üde rózsaakkordot, és egy csipetnyi zöld fényű gerániumot, hogy aztán néhány perc elteltével mindent elborítson az édes, émelyítő púderesség. Van egy kevés mandula is ebben a púderfelhőben, de a nyomába sem érhet a Jour de Féte ínycsiklandozó gyönyörűségének, mivel az akkord nagyobb része egyszerű tonkabab, pontosabban annak koumarin nevezetű illatanyaga, és valósággal megfojtja a mandulát. Jó dolog a koumarin, ha ügyesen, mértékkel van használva, más jegyek kiegészítésére, itt azonban nagyon egyedül marad, és az eredmény egy meglepően vulgáris, olcsó hatású illat, amihez hasonlót a mainstrem polcokon is találhatunk szép számmal. Ha nagyon kitartóan boncolgatom a szívjegyet, akkor fel lehet benne fedezni még valami fásat, növényeset, ami talán a zeller, vagy a cédrus lehet, de igazán jelentéktelen akkord - ha nem kerestem volna tudatosan, akkor soha észre nem veszem. A parfüm tartóssága egész jó (hét-nyolc óra), melynek a végére egy karamellizált levendulás illattá alakul át, amely ugyancsak tele van koumarinnal, meg némi vaníliavirággal, de kicsit kevésbé púderes, és már nem annyira nyomasztó, mint a szívillat.

Az elmúlt időszakban elég sokat volt rajtam ez a parfüm, és most már nagyon örvendek, hogy végre megírtam, és befejezhetem a tesztelését. Annak ellenére, hogy csak az egyik csuklómon viseltem, rendszeresen zavarónak, fárasztónak éreztem; folytogató levegőjű parfümériák, és könnyűvérű, túlillatosított nők képei váltogatták egymást a fejemben. Egy púderes parfüm igazán érzéki, nőies tud lenni, és a Citizen Queen, a L'Heure Bleu, vagy akár a Teint de Neige is a magasba emelhet egy hölgyet, a Tardes szerintem azonban inkább nehezékként működik.

Összegzés: Lehet, hogy túl szigorúan bánok ezzel a parfümmel, és egy kis jóindulattal adhatnék neki egy hatost, esetleg hat felet, de úgy gondolom - és ezt mindenképp érzékeltetni szeretném - hogy nincs szükségünk ezekre az illatokra, a hasonló újkeletű niche parfümházakra, és az elrugaszkodott áraikra. Ez egy népbutító parfüm, nagyszerű marketinggel, hangzatos leírással és illatjegyekkel, szép üveggel, és már veszik is mint a cukrot, pedig a mögötte rejlő kreativitás, és művészi munka közelít a nullához, s szerintem még az alapanyagok minősége sem jobb egy átlag mainstream parfüménél. Nem fogom hiányolni, ha egyszer csak megszűnik létezni.

Illatjegyek: egyiptomi geránium, bulgár rózsa, rózsafa, mandula, virginiai cédrus, zeller, szilva, venezuelai tonkabab, mósusz, vaníliavirág

Kreátor(r): Daniela Andrier