Parfum d'Empire - Azemour Les Orangers (2011) 9.5/10

Azemmour, avagy Azamor egy aprócska, de gazdag tradíciókra és dicső múltra visszatekintő városka a marokkói tenger partján, nem messze Casablancától. Marc-Antoine Corticchiato parfümőr - miután kimerítette a nagy birodalmak által nyújtott ihletforrásokat - visszatért ifjonti éveinek eme gyönyörű helyszínére, és ezúttal önnön történelmét öntötte illatos formába. Marokkó mindig is híres volt fűszerekben gazdag piacairól, és termékeny narancsligeteiről, így nem meglepő, hogy Corticchiato gyermekkori emlékeiben is ezek az illatok játsszák a főszerepet, és azt, hogy a tengerpartról, meg a sós víz illatáról szinte teljesen megfeledkezett a mester, személy szerint egyáltalán nem bánom.

Ritkán ugyan, de néha összejön, hogy elolvasva egy parfüm leírását, kialakítok magamban egy képet, és miután megérkezik az illatmintám, pontosan azt találom benne, amire számítottam. Az Azemour esetében is éppen ez történt, és nem is eshetett volna meg jobbkor, mert miután elolvastam az illatjegyeit, és egy-két rövid leírást, egy nagyon pozitív elképzelésem alakult ki róla, s már alig vártam, hogy rátehessem a kezem egy illatmintára. Aztán születésnapomra be is futott a minta, én pedig egy-két szippantás múlva már tudtam, hogy nem lesz gond: az Azemour jó cucc. A parfüm a legjobb narancsillattal indít, amit a Concentré d'Orange Verte óta éreztem; lédús, sziporkázó, édes és savanyú, s egy kevéske citromnak köszönhetően vérpezsdítően friss. Ha csak ezzel maradnék sem panaszkodnék, de Corticchiato nem azért napjaink egyik legjobb parfümőre, hogy egyszerű parfümöket készítsen. Az igazi tánc csak az első fél óra elteltével kezdődik, amikor a narancs kissé alábbhagy az intenzitásból, és teret enged a szívillat fűszereinek és virágainak. Először a koriander és a római kömény bukkan elő egy animális, izzadt, piaci hangulatot kölcsönözve az illatnak (zseniális!), majd fokozatosan és diszkréten megjelennek a borsos jegyek is, valamint egy-két rózsabimbó, meg narancsvirág. Természetesen mindez a zöld, narancsos illat hátterében történik, amely egyértelműen az illat fő komponense, még ha nem is tudja tartani a nyitány szikrázó intenzitását.

Számomra körülbelül az első óra végén válik nyilvánvalóvá, hogy az Azemour egy chypre. Ekkora jelenik meg teljes pompájában a jellegzetes, száraz-szúrós tölgymoha, meg egy csipetnyi bőr és talán galbánum, a naranccsal és a római köménnyel egy olyan izgalmas és komplex illatot alkotva, amely Edmond Roudnitska fénykorát idézi (Eau Sauvage, Eau d'Hermés, Diorella stb.). Jobban szemügyre véve a parfümöt, tulajdonképpen egészen nyílvánvaló a Roudnitska-hasonlóság, csak míg a nagy öreg bergamottal, bazsalikommal, vagy virágokkal költötte a gyönyörű, római köményes chypre-jeit, addig Corticchiato egy némiképp modernebb, narancsos jeggyel dolgozik. Én azokat is imádtam, ezt is imádom.

Bár az Azemour az egyik legkönnyedebb illat a Parfum d'Empire istállóban, ráadásul a legillanékonyabb jegyekről, a citrusokról szól, a tartóssága mégis igencsak jó; rajtam simán hozza a hat-hét órát, és a hatósugara, intenzitása is rendben van. Ha szimpatikus Roudnitska stílusa, vagy úgy általában a chypre-ek, és egy jó nyári parfümöt kerestek, akkor a jelenlegi mezőnyben aligha találtok szebbet, jobbat az Azemour-nál. Engem teljesen meggyőzött, most már csak én kell meggyőzzem a barátnőmet.

Megjegyzés: Az illatjegyek között ugyan megjelennek vizes, jódos elemek, és egyes kritikusok érezni is vélik őket, számomra azonban nem létezőek, és őszintén szólva nem is hiányolom a "frissességüket". Ti érzitek őket?

Illatjegyek: narancs, grapefruit, mandarin, cédrátcitrom (Citrus medica), koriander, fekete ribizli, római kömény, feketebors, rózsaszín bors, galbánum, neroli, geránium, narancsvirág, bőr, rózsa, széna, tölgymoha, henna, jód, ciprus

Kreátor(r): Marc-Antoine Corticchiato