Christian Dior - Fahrenheit (1988) 9/10

A Christian Dior divatház 1946-ban alapult és nem sokat habozott, már 1947-ben belevágott a parfüm-bizniszbe is, ahol azóta az egyik legjobban csengő névvé vált. Sikersorozatuk talán legfényesebb csillaga a Fahrenheit, amely 1988-as megjelenésekor minden rekordot megdöntött: három hónap alatt 1.4 millió üveggel adtak el belőle Európában és töretlen népszerűségét bizonyítja, hogy azóta is rendszeresen az eladási listák élmezőnyében végez.

Hogy miért? Ezen már igen sokat törtem a fejem, de még mindig nem sikerült egy kielégítő választ találnom. Ugyanis ez a parfüm a lehető legtávolabb áll attól, hogy olcsó népszerűségre törekedjen. Sem a reklámfilm, sem az illat nem akarja velünk elhitetni, hogy ez a világon a legjobb dolog és mindenképp a tulajdonosai kell legyünk egy üveg Fahrenheit-nak, valamiért mégis megvesszük. Az üvegből kigőzölgő fejillat elsőre egyenesen ijesztően hat: tömény motorolaj és frissen facsart mandarin keveréke. Megértem, ha most fintorogsz, de hidd el, zseniális párosítás. Második-harmadik illatolásra már valósággal vonzza az orromat és bár az agyam nem érti, hogy mi szeretnivaló van a motorolajas mandarinban, a szaglószervem mindkét hüvelykujját a magasba böki. Százévvel ezelőtti bőrkabátos, olajas tenyerű repülőgép pilóta jut eszembe, aki épp most száll alá a fellegekből. Ez a furcsa akkord egy niche parfümnek is a büszkeségére válhatna, egy designer illat esetében pedig egyenesen vakmerőség volt a piacra dobása. De bejött... Az eladási mutatókból kiindulva, úgy tűnik, hogy a társadalom igenis igényli és megbecsüli az eredetiséget és a kreativitást, ennek azonban ellentmondani látszik az unalmas tucatillatok burjánzása. Vajon, csak a Fahrenheit esetében tettünk kivételt? Ha mások is hasonlóan bátrak lennének, nem működne? Én merem remélni, hogy működne és hogy ezt időnként elhiszi egy-két nagyobb parfümház is.

Visszatérve a parfümhöz, a szürreális fejillat után a folytatás sem lesz egyszerűbb, továbbra is a motorolaj dominál zöld háttérjegyekkel megtűzdelve, ami akár az ibolya is lehet, de úgy gondolom, hogy itt el kell felejtenünk az illatpiramist. Ez az illat nem a különálló, szétszedhető jegyekről szól, hanem azoknak egy elképesztő összhatásáról, ami furcsa módon a domináló motorolaj ellenére frissnek és szépnek hat. A teljes leszáradás hat-hét órát tart és mindvégig gyönyörűséges. Egyetlen hibaként azt tudnám felhozni, hogy néha zárt helyiségben nyomasztóvá válhat.

Szükség van meghökkentő alkotásokra?

Illatjegyek: mandarin, lonc, galagonya, ibolya, cédrus, szantálfa, szerecsendió, tonkabab, pacsuli, bőr

Kreátor(r): Jean Louis Sieuzac