2012. febr. 6.

Diptyque – L’Eau (1968) 9/10


A Diptyque –egy gyümölcstelen próbálkozás után a kárpitok és tapéták világában - kezdeti sikereit, és berobbanását a luxus köztudatába az illatos gyertyáinak köszönhette, és ez jól érződik az első parfümükön, a nemes egyszerűséggel L’Eau-nak (A Víz) keresztelt illaton is. Sokak szerint ez a primitív szerkezetű, és kissé szokatlan, egy XVI. századi potpourri receptjén alapuló illat, nem is méltó a parfüm kifejezésre, és csak szobaillatosításra alkalmas. Szerintem azonban a L’Eau-t vétek lenne a szobákra pazarolni, mivel emberi bőrön is csodálatosan működik, sőt mi több, egyike a Diptyque legjobbjainak. Egy illat, amely még magán hordozza az alkotói bátorság és egyediség egyre ritkábbá váló kézjegyét.

A potpourri szobák illatosítására szolgáló, szárított növényekből, és virágokból, és fűszerekből készített aromás keverék, amelyből szinte kihagyhatatlan a fahéj, a szegfűszeg és a rózsaszirom. Nem meglepő tehát, hogy a potpourri ihlette L’Eau is ezekre az alapanyagokra hagyatkozik, az viszont annál inkább meghökkentett, hogy mennyire tiszta, egyszerű, erőteljes, és őszinte formában vannak tálalva ezek az összetevők. Már az első pillanattól kezdve - egy csipetnyi gyömbér mellett - jól érezhetően jelen van a markáns, orrbavágóan erős szegfűszeg, de a friss, üde rózsavíz is igen jól kivehető. A fahéj egy árnyalatnyival visszafogottabb, de ennek a jegynek a detektálása sem jelenthet problémát senkinek. Ezek az aromák nincsenek különösebben összehangolva, eldolgozva, minden a maga nyers valójában van jelen, ahogy azt a természetben, meg Lorenzo Villoresi mesternél megszokhattuk. Talán épp ebből a bárdolatlan nyersességből adódik, hogy sokan viselhetetlennek tartják, és inkább csak a szobájuk légkörét frissítenék a L’Eau-vel.

Ahogy azt már sok Diptyque parfüm esetében tapasztaltuk, nem következnek be nagy változások az illat életében, mindössze annyi, hogy a szegfűszeg fokozatosan bedarálja a többi illatjegyet, és egy fél óra elteltével már csak a rózsa virít az árnyékában. A leszáradás utolsó órájára néhány szantálfa forgács is megjelenik, de annyira határozatlanul, hogy szinte említésre sem méltó. Tartósság és hatósugár egyaránt nagyon jó, a nap folyamán egyetlen pillanatra sem tudtam megfeledkezni arról, hogy ezt a parfümöt viselem.

A L’Eau tényleg nem egy megszokott alkotás - nyers egyszerűsége, és a hatalmas adag szegfűszeg miatt sokkal inkább emlékeztet egy illatos gyertyára, mint parfümre, és kifinomultnak sem igen lehet nevezni, viszont telve van karakterrel és energiával. Egy igazi drámai parfüm, a nagy érzelmek, és különleges pillanatok illata, mint ahogy ő maga is nagy, érzelemdús, és különleges. Én legutóbb színházba menet nyúltam érte, és azt hiszem, nem is választhattam volna jobban.

Megjegyzés: Egy hasonló stílusú, de kevésbé szegfűszeges, kifinomultabb, és komplexebb parfümért próbáljátok ki az Eau Lente-t!

Illatjegyek: fahéj, rózsa, geránium, szantálfa, szegfűszeg

Kreátor(r): Desmond Knox-Leet

14 megjegyzés:

  1. Leírásod alapján, valószínűleg nem nekem találták ezt ki.
    Fűszer téren engem csak Tauer vagy Villoresi illatai győztek meg eddig.
    ui: A L’Eau d’Épices ebben a hideg időben, rajtam nagyon jól teljesít, érdemes lenne kipróbálnod, pihenjen egy kicsit az a Jaipur! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó ötlet a L’Eau d’Épices. Megnézem, mi maradt a mintácskám alján :)

      Törlés
  2. A Dyptique-nek van pár nagyon jól megcsinált parfumje (Tam Dao, Philosykos), de én még mindig a gyertyák miatt kedvelem öket. A L'Eau egyszerüségét és transzparens mivoltát tisztelem (nem kell mindig túlkomplikálni...), de a szekfüszeg az egyik tabum parfumben... (Természetesen van 1 kivétel : Frederic Malle Noir Epices)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Noir Epices-t már nagyon hosszú ideje vadászom, de sehogy sem sikerül hozzajutnom. A ThePerfumedCourt-on tudom, hogy mgevan, de ott nagyon drága, meg mostanában nem is igen rendeltem tőlük.

      Törlés
  3. Jaj de örültem ennek a bejegyzésnek! Imádom a L'Eau-t!
    Igen, nekem is Villoresi ugrik róla be, akinek a műveiben nincsenek lekerekítve az összetevők amolyan franciásan. Az Eau Lente és a L'Eau is nagy-nagy kedvencem, de amiben ilyen markáns szegfűszeg akkord van, szerintem jöhetne. Tudsz esetleg valami hasonlót más alkotóktól?
    Métisz: Neked biztosan tetszene, próbáld ki, ráadásul van eredeti minta belőle a Neroli-ban (2 ml-s, fújós)! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Penhaligon's Amaranthine, Frederic Malles's Noir Epices, Serge Lutens' Vitriol D'Oeillet...

      Törlés
    2. Köszönöm, Lady Jane Grey! :)

      Törlés
    3. Szegfűszegért szerintem még érdemes lehet kipróbálnod a Comme des Garcons Carnation-ját. Én nem próbáltam, de állítólag szegfű helyett szegfűszeg van benne :)

      Ja, és ha még nem tetted, akkor szerintem próbáld ki a Miller et Bertaux Spiritus-át. Abban ugyan nincs szegfűszeg, de szerintem elég közel áll a stílusa a LEau-hoz.

      Törlés
    4. Spiritus-t kipróbáltam. Egyelőre nem tetszik, de azért még tesztelgetem. Férfiakon jobban mutathat.

      Törlés
    5. Igen, szerintem is inkább férfias, mint nőies.

      Törlés
  4. a l'eau nagyon kedves a szívemnek, az adventi időszak parfümje számomra. csodaszép, kristálytiszta leszáradása lesz rajtam, és a nagy női klasszikusokat idézi.

    VálaszTörlés
  5. Az én fejemben inkább bordó a színe, semmint lila, de azért el tudom képzelni, hogy miért kötődik nálad az adventhez :)

    VálaszTörlés
  6. Szerintem ez az illat körülöttünk és rajtunk is jól teljesít, nagyon szeretem.
    Rajtam egyébként erőteljesen szegfűszeges a régi klasszikusok közül az Opium.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az Opium nagyon jó javaslat. Én kifelejtettem, pedig igencsak beillik a szegfűszeges vonulatba.

      Törlés