M. Micallef – Gaiac (200?) 9/10

Az M. Micallef parfümház Martine Micallef, meg Geoffrey Nejman szerelméből és művészi törekvéseiből született meg 1996-ban, Franciaország egyik leggyönyörűbb vidékén, a Cote d’Azur-ön. A hölgyet inkább a festészet vonzotta, az urat meg az üzlet világa, valamiért mégis úgy döntöttek, hogy a parfüm lesz az, amiben egyesítik tudásukat , és ahol megpróbálnak kiteljesedni. Azóta eltelt tizenhat év, az M. Micallef pedig egészen jól csengő névvé vált a parfümkedvelők körében, az üzlet pedig annyira jól ment, hogy a nemek közti egyenlőség jegyében az alapító páros egy G. Nejman nevű fiókvállalatot is nyitott, amely ugyancsak egész jó parfümökkel örvendeztet meg minket.

Sokat gondolkodtam azon, hogy melyik illatukkal kezdjem az ismerkedést, és végül két okot is találtam arra, hogy a Gaiac-ot (Guajakfa) válasszam. Egyrészt ez a parfüm kapta a legjobb kritikát a világhálón, másrészt meg szinte semmit nem tudtam erről a különleges, illatos gyantájú fáról. Természetesen a parfüm kipróbálásával egyidőben dokumentálódtam is egy kicsit, így most már tudom, hogy a guajakfa egy dél-amerikai növény, amely a világ legsűrűbb, legkeményebb anyagú fájával rendelkezik – ezért vasfának is nevezik - ugyanakkor pedig a gyantája is nagyon értékes: különleges, balzsamos, benzoés, kissé teára, és ibolyára emlékeztető illatta mellet sokrétű gyógyhatása is van, amiért rászolgált a lignum vitae, azaz az élet fája elnevezésre is.

Röviden ennyit a központi elemként szolgáló fáról, most pedig rátérek a számunkra igazán lényeges dologra, a parfümre. A Gaiac egy orientális-fás parfüm, de olyan boszorkányos ügyességgel megkeverve, hogy szinte frissnek, és tisztának hat, ami, valljuk be, nem a legfőbb jellemzője az orientális műfajnak. A parfüm fejillata ugyan meglehetősen édes, benne ámbrával, vaníliával, és szegfűszeggel, de úgy ragyogja át a jázmin, vetiver, és guajakfa száraz, friss illata, mint ahogy az őszi napsugár áttör a szőlőlugas megsárgult levelei között. Zseniálisan megkomponált illat ez; egyszerre meleg, balzsamos, odabújós, és mégis szellős, energikus, meg üde. A jegyek tökéletes összhangban, és egyensúlyban vannak, egyik sem emelkedik ki a mezőnyből, egy kis szimatolással mégis minegyik felfedezhető. A vetiver használata különösen tetszik, gyönyörűen felszárítja a vanília, és ámbra szirupos cseppjeit, ugyanakkor pedig kisegíti a guajakot a fás hatás megteremtésében. A leszáradás során igazán nagy átalakulások nem jönnek létre, csak a fás-szegfűszeges-balzsamos jelleg erősödéséről beszélhetek, a vaníliás édesség kárára. A parfüm tartóssága jó, rajtam hét-nyolc órát teljesít, hatósugara pedig visszafogott, diszkréten bőrközelben marad.

A Gaiac egy nagyon jól viselhető, túladagolhatatlan, könnyed, mégis tartalmas, meleg alkotás, amely romantikus pillanatokban, de kényelmi illatként is megállja a helyét. Köszönhetően a fás, szegfűszeges, leheletnyit füstös jellegének, engem egy kicsit a Tea for Two alapjára emlékeztet, de annál kevésbé fűszeres, és talán egy kicsit férfiasabb. Ennek ellenére szerintem hölgyeken is nagyon jól megállja a helyét, és mindenkinek melegen ajánlom figyelmébe, aki egy édes, fás illatot keres.

Próbáltatok már valamit ettől a parfümháztól?

Illatjegyek: bergamott, jázmin, szegfűszeg, vetiver, ámbra, guajakfa (Guajacum officinale, Guajacum sanctum, Bulnesia sarmienti), vanília

Kreátor(r): Jean-Claude Astier