Maitre Parfumeur et Gantier – Santal Noble (1988) 8.5/10

A szantálfa a krémes, vajas, kissé kókuszra emlékeztetően fás illatával sosem tartozott a legkedvesebb alapanyagaim közé, és a közönségkedvenc Tam Dao-t is inkább csak tisztelem, mint szeretem, nemrég azonban találkoztam egy Nemes Szantálfával, akit akár el is tudnék képzelni magamon. Egész üvegre azért valószínűleg még belőle sem lesz szükségem, de egy Best of Breed kitüntetést és egy visszafogottan ujjongó cikket mindenképp megérdemel a Santal Noble.

Jean Laporte az Eau des Iles-ben már bebizonyította egyszer, hogy szereti a kávés jegyeket, és ami még ennél is fontosabb – ért is hozzuk, és most a Santal Noble-ban is meggyőződhettem erről. A parfüm egy fuvallat nyers pacsulival indít, amelyhez egy jól kidolgozott, de diszkrét, kesernyés, füstös kávé-jegy csatlakozik, majd hamarosan előkerülnek a mézeskalácsot idéző fűszerek is. Ne gondoljunk azonban valami gourmand finomságra, a pacsuli és a fokozatosan teret nyerő sötét, goromba tömjén épp elég erőteljes ahhoz, hogy egy komoly, férfias irányba billentse ki a mérleget.

Az első negyedórát követően jelenik meg a színen a főszerepben tündöklő szantálfa, amely Luca Turin szerint az olcsó ausztrál fajtából való, de ez ne ijesszen el senkit – ebben a szerepkőrben kifejezetten drágának, előkelőnek és arisztokratikusnak hat. Amint azt a szantálfáktól megszokhattuk, és el is várjuk, itt is jelentkeznek a fás, kókuszos, meleg jegyek, azonban a tömjén és a fűszerek annyira szárazzá teszik, hogy a krémességéből szinte semmi sem marad. Beletelik egy kis időbe, mire a tömjén levonul a színpadról, és teret enged az ámbrában és vaníliában gazdag alapnak, de megéri várakozni. Egyrészt azért mert a tömjénes résznek is megvan a maga sötét szépsége, másrészt meg azért, mert az alap gyönyörűen egyesíti a szantálfa fás jellegét a gyantás ámbra és a vanília melegével, egy gazdag, kifinomult, és még mindig férfias akkordot hozva létre. Gyanítom, hogy ebben a komplex, száraz, és mégis édes alapnak a megkomponálásában a tölgymoha és a kasztóreum is komoly szereppel bír, de én nem tudom külön-külön kihámozni őket – semmiképp se számítsunk a nyolcvanas évektől megszokott erőteljes, szúrós, macsós illatra. A parfüm tartóssága jó, a hatósugarát viszont néha kevésnek találtam, bár ezt valószínűleg ellensúlyozza a káprázatos Maitre Parfumeur et Gantier üvegeken található bőkezű permetező fej.

A szantálfa még mindig nem a kedvenc illatjegyem, de most már tudom, hogy ha a megfelelő jelmezben, a megfelelő színpadon lép fel, akkor igenis van mit csodálni rajta. A Santal Noble-ban Jean Laporte egy keleties, gazdag mintázatú, de nem túldíszített ruhába bújtatta a szantálfáját, és ezzel egy igazán nagy ívű, erőt sugárzó, de kifinomult parfümöt hozott létre. Kipróbálandó!

Illatjegyek: kávé, fűszerek, tömjén, szantálfa, pacsuli, vanília, vetiver, ámbra, tölgymoha, kasztóreum

Kreátor(r): Jean Laporte