Amouage - Dia Woman (2002) 7.5/10

Az ománi székhelyű Amouage nem a visszafogott, ártatlan illatairól híresült el, azonban még Ománban sem csak a fényűző estélyekről, és mámoros éjszakákról szól az élet - néha itt is felkel a nap, és be kell menni a munkahelyre, vagy jobb esetben egy légkondicionált étterembe egy könnyű ebédre. Az ilyen pillanatok kedvéért jött létre a Dia Woman, amely a lehengerlő Gold Woman nappali párja, és mint ilyen, lényegesen könnyedebb, és szerényebb parfüm. És ha már könnyed, szellős illatot akartak az Amouage fejesei, akkor ki máshoz fordulhattak volna, mint Jean-Claude Ellena-hoz, aki a légies parfümök talán legnagyobb mestere.

Persze, első hallásra még így is kicsit furcsának tűnik a komplex, gazdag parfümeiről híres Amouge, és a minimalista Ellena társulása, de a francia parfümőr tudását mutatja, hogy képes volt alkalmazkodni a helyzethez, és önmagán túllépve egy olyan illatot hozott össze, amely nagyon szépen beillik az Amouage portfólióba. A Dia Woman ugyanis - bár a Gold Woman-hez képest csakugyan egy könnyed, friss alkotás - a legkevésbé sem minimalista, hanem egy igencsak összetett, szofisztikált illat, amely stílusában engem leginkább a hajdani Chanel-ekre emlékeztet. A parfüm egy fényes, lédús, gyümölcsös-aldehides illattal indít, amely akár egy finoman gyöngyöző chardonnay bukéja is lehetne, benne barackos, citrusos, és könnyed virágos jegyekkel. Ezek a virágok -  főként az üde rózsa - a leszáradás során egyre nagyobb teret kapnak, de az aldehideknek köszönhetően a parfüm mindvégig megőrzi élességét; nem válik sem igazán púderessé, sem pedig édeskéssé. Indoloknak pedig színe-nyomát sem láttam. Sajnos ez a aldehides élénkség azzal is együtt jár, hogy közelről szaglászva a Dia Woman bizony elég fárasztó tud lenni, nekem legalábbis kifejezetten szúrja az orromat, ha azt a bőrömhöz közelítem, igaz, hogy ugyanakkor távolról nagyon kellemes, luxus kézkrémeket idéző, és rendkívül elegánsnak hat. Szóval, itt érdemes odafigyelni a felviteli felületre is - én például biztos, hogy csak a csuklómra tennék, és a nyakamat megkímélném tőle. Ezt a használati módot támogatja az aldehides illatoktól megszokott kiváló hatósugár is. Ahogy a parfüm fokozatosan leszárad, megjelenik az alapot képező fehér mósusz, valamint egy csipetnyi vanília, és szantálfa is, finoman utalva a Chanel No.5-ra. A híres ománi tömjént sajnos sehol sem találom, pedig, bizony nem bánnám, ha a fehér mósusz helyett abból kaptam volna egy nagyobb dózist. De hát az már egy egészen más, sokkal kevésbé elegáns illat lenne...

Összességében úgy gondolom, hogy műfaján belül a Dia Woman egy nagyon jó, gondosan összerakott parfüm, csak hát abszolút nem az én stílusom - talán ezért is a kisebb jegy. Nekem hiányzik belőle a meglepetés, a csavar, de ha valaki egy klasszikus francia hagyományokon nyugvó, kifejezetten elegáns, kifinomult nappali parfümöt szeretne magának, akkor az aligha talál jobbat a Dia Woman-nél. Politikus-feleségeknek külön is a figyelmükbe ajánlom! 

Illatjegyek: füge, ciklámen, bergamott, tárkony, zsálya, ibolya levelek, barackfa virág, rózsaolaj, narancsvirág, írisz, babarózsa (Prunus triloba), fehér mósusz, tömjén, vanília, vaníliavirág, cédrus, szantálfa, guajakfa 

Kreátor(r): Jean-Claude Ellena