Parfum d'Empire - Aziyadé (2008) 10/10

A minap játszottam egy kis "lakatlan szigeteset", és eltűnődtem azon, hogy ha csak egyetlen parfümházat tarthatnék életben a sok közül, akkor az melyik lenne? Rövid töprengés után a választásom - számomra is meglepő határozottsággal - a Parfum d'Empire-re esett. Ez az a parfümház, amely kellőképpen szélsőséges, erőteljes, és kísérletező az ízlésemhez, alkotásai mégis elég jól viselhetőek, és az illat-típusoknak szinte minden fontosabb területét lefödik. Az Aziyadé a parfümház arab piacos, fűszeres, és érzéki illata, s műfaján belül ezt is kiemelkedő darabnak tartom.

A szokásos történelmi ihletés ezúttal annyiban módosult, hogy nem egy birodalom, vagy fontosabb történelmi személyiség lett Corticchiato múzsája, hanem a francia író, Pierre Loti első regényének főszereplője, Aziyadé. Loti 1879-ben írta meg félig-meddig önéletrajzi ihletősű regényét, melyben Aziyadé-vel, egy isztambuli, tizennyolc éves háremhölggyel folytatott kacskaringós, és néha háromszögesedő viszonyát taglalja, a korszakhoz képest meglepő érzékletességgel. Bár a regény még nem sikerült kiolvasnom, nekem úgy tűnik, hogy Corticchiato elsősorban Törökországot, és a háremek buja hangulatát emelte ki belőle, a szerelmi szálat meg hagyta a fenébe. Legalábbis a parfümben én nem sok romantikát vélek felfedezni, testiséget, és keleti hangulatot viszont annál többet.

Az Aziyadé már a fejillatával vigyázzba állítja az érzékszerveimet, és kéjes vonaglásra készteti az orromat: fanyar gránátalmával indít, amelyet ragacsos aszalt gyümölcsök egészítenek ki, majd pillanatok alatt előkerülnek az igazi keleti fűszerek is. A narancs, szilva, és fahéj kapcsán egy pillanatra a Rochas Femme jut eszembe, de már vadulunk is tovább, lerázva magunkról a nyugati világ utolsó emlékeit is. Hatalmas adag izzadt római kömény illata csapja meg az orromat, mintha csak egy éjjel-nappal curry-t zabáló, olajas bőrű, perzselő testű piaci kofa méretes keblei közé fúrtam volna az orromat. Kevés kardamom is csatlakozik az orgiához, amely csak tovább fokozza a mosdatlan test-hatást, és az aszalt gyümölcsöket megbolondítva, egyszerre teszi ínycsiklandóan finommá, és irgalmatlanul érzékivé az illatot. Török édesség csordogál alá egy bronzszínű, ívbe feszült háton.

Később elcsitul a gránátalma keltette fanyarság, s csak az édes, fűszeres illat marad a bőrön, amelyben némi tömjén szárítja fel a fölösleges, ragacsos szirupot. A közösüléstől fáradt, de boldog test illata ez. Itt nem érvényes a latin közmondás, mely szerint minden állat szomorú az üzekedést követően - az Aziyadé mindvégig elégedett, jó hangulatú illat marad. Egyébként ennek az imént említett, ügyesen használt tömjénnek köszönhető, hogy a parfüm nem válik nyomasztóvá, nem hal bele az édességbe, mint ahogy az néhány Lutens illattal megesik, és a leszáradás teljes ideje alatt (rajtam legalább tíz órán keresztül) élvezetes partner tud lenni. Nekem a hatósugár is nagyon jónak tűnik, bár e téren hallottam már panaszokat is.

Az Aziyadé-t a Parfum d'Empire legmerészebb darabjának tartom, de talán azzal sem tévednék nagyot, ha azt állítanám, hogy az utóbbi évtized egyik legprofánabb illata. Egy ilyen parfümöt csak az értékelhet igazán, aki szereti a természetet annak minden szépségével és rútságával együtt, s nem talál undorítónak egy mosdatlan testet, egy izzadt ágyékot. Ezt a parfümöt nem a mindennapok igénye szülte, s nem hiszem, hogy bárki is ezt választaná munkahelyi illataként, feltéve, hogy nem egy piros lámpás házban dolgozik. Viszont ha kéjelgésről, bujálkodásról, az érzékek orgiájáról van szó, akkor az Aziyadé viszi a prímet. 

Illatjegyek: gránátalma, datolya, mandula, narancs, szilva, kardamom, fahéj, gyömbér, római kömény, tömjén, vanília, pacsuli, mósusz, labdanum, szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua), dohány

Kreátor(r): Marc-Antoine Corticchiato