A Caron egyike a legszín-vonalasabb francia parfüm-házaknak, ezt jelzi, hogy 1904-es megalapítása óta több világhírű alkotás is kikerült parfümőrei orra alól. A Yatagan nevű parfümüket a hasonló elnevezésű török kard ihlette, amely a 16.-19. század között a janicsárok kedvenc fegyvere volt. Véleményem szerint az illatnak egyáltalán nincs török jellege, de éppúgy uralkodik a parfümök világában, mint ahogy azt a törökök tették Európában.
Ahogy az illat kirobban az üvegből, az rögtön sejteti, hogy nem hétköznapi alkotással van dolgunk, a fejillatban hatalmas a csatározás és szinte lehetetlen különválasztani a jegyeket. Csupán sejteni lehet a petitgrain-t (a keserűnarancs éretlen terméseiből sajtolt illóolajat), amelyet elnyom az aromás zöld növények kavalkádja, egy vad, kusza elegyet alkotva. A levendula, bazsalikom, fenyő és édeskömény mintegy körülfogja, kiemeli a fehér ürömöt (Artemisia absinthium), amely kétségtelenül a parfüm központi figurája. Ez az üröm az az üröm, amely a művészek italának, az abszintnak is egyik legfontosabb alkotóeleme és ennek megfelelően kellő vadsággal is bír. Az összhatás egy csontszáraz, fűszeres akkordot eredményez, mely nélkülöz mindenféle melegséget vagy virágos elemet és szerintem leginkább az Unikum és az abszint illatvilágával jellemezhető.
A leszáradás során fokozatosan megjelenik a pacsuli és a tölgymoha aminek a hatására még férfiasabbá, még harciasabbá válik az illat és ez az a rész, ami nekem már sok. A tölgymoha szúróssága amúgy sem nagy kedvencem és ebben a szigorú környezetben semmi meleg sincs, hogy enyhítsen rajta. Ez a parfüm szőrös mellű, őszülő halántékú, markáns arcú háborús veteránokhoz illik és azt hiszem, hogy ez a típus kihalófélben van. Ennek ellenére egyáltalán nem tartom rossz illatnak, egy igazi klasszikus, amely nagyszerűen meg van komponálva, természetesnek ható alapanyagokkal, csak egyszerűen még nem mentem keresztül elég csatán, hogy megérjek hozzá. A tartóssága sem ad okot panaszra, tíz-tizenkét órát is elűl a bőrömön, mielőtt búcsút intene.
Hírek terjengnek arról, hogy a Yatagan-t néhány éve reformulálták, vagyis kissé átírták a receptjét és az új változat lényegesen szelídebbre sikerült, mint az eredeti. Én gyanítom, hogy az új változatot volt szerencsém megillatolni, de ez is soknak bizonyult...
Ti hogy álltok a veterán illatokkal?
Illatjegyek: petitgrain, levendula levelek, geránium, fenyő, édeskömény, bazsalikom, fehér üröm, tölgymoha, mósusz, kasztóreum, labdanum, vetiver, sztórax (Liquidambar styraciflua)
Kreátor(r): Vincent Marcello
a török jelleget én sem találom, még csak a malackaszag sem mondható törökösnek, mivel sertéshúst sem fogyasztanak, legalább... így, hát erőltetve sem lehet semmi törököset kihozni ebből az illatból...nekem Christian Diortól a Hypnotic Poison-t juttatja eszembe, s amit közösnek vélek felfedezni, az nem más, mint a malackaszag...
VálaszTörlésszval 1o-es skálán 6 pontra tudom értékelni:P és nem másért, csak a malacka szimpátiámért:))
Érdekes meglátás :) Egyébként egyet kell értenem veled, ennek a parfümnek tényleg van egy állatias jellege, amiért valószínűleg a kasztóreum okolható.
VálaszTörlés