Lorenzo Villoresi pszichológiát és filozófiát végzett, majd egy meglepő fordulattal 1990-ben megalapította saját nevét viselő parfümházát, amely rövid idő alatt Olaszország egyik legelismertebb niche parfümériájává vált és Villoresi úr 2006-ban elnyerte a nemzetközi parfümkészítés Coty díját is. Illatvilágára az összetett, bonyolult alkotások a jellemzőek, melyeknek nem céljuk, hogy mindenki tetszését elnyerjék, ehelyett inkább egyediségre és karakterre törekednek, ha azonban igazán keressük, akkor biztosan találunk egy illatot, amelyről úgy érezzük, hogy pontosan nekünk készült. Szerintem ettől lesz igazán niche a niche.
A Sandalo Villoresi egyik kedvenc illatjegyén, a szantálfán alapszik, amely egy Indiában élő félparazita növény, illóolaja száraz, fás, púderes, hosszan tartó illatot áraszt. Ezt az igen értékes alapanyagot ékesítette fel Villoresi a tőle megszokott komplexitással, melyben a jegyek olyan finoman vannak összehangolva, hogy számomra szinte lehetetlen külön-külön kiszimatolni őket. A fejillatban egy kevés citromot és rózsafát érzek, de már a nyomukban gomolyog a sűrű, sötét szantálfa felleg, amely beborítja az illat égboltját és nem is távozik onnan a teljes leszáradásig, ami rajtam hat-hét órát tart. Ez egy fás, gyantás, kesernyés akkord, néhol mogyoróhoz és kókuszdióhoz hasonló aromákkal. Teljesen száraz illat, nincs benne semmi zöld, vagy gyümölcsös és sajnos az illatpiramis által beígért virágos jegyeket (rózsa, narancsvirág) is elnyomja, legalább is én nem találom őket. Az alapillatban megjelenik a vetiver, de ezt sem tesz hozza zöld hangulatot, sokkal inkább a száraz érzetet erősíti. A parfüm terjengősségével nincsenek gondok, határozott, magabiztos, férfias aurát kölcsönöz a viselőjének, ami már távolról is észrevehető.
Bár igazán eredeti alkotásnak tartom és valószínűleg nagy mennyiségben tartalmaz minőségi szantálfa illóolajat is, mégsem érzem a szívemhez (orromhoz) közelinek. Számomra túl szigorú, merev illat, hiányzik belőle a jókedv és a játékosság. Egy sötét szobát jelenít meg előttem, nehéz fabútorzattal, melyben egy idősödő, komor férfi poros filozófiakönyveibe temetkezve maga elé dünnyög. Persze ennek is megvan a varázsa és biztos vagyok benne, hogy bizonyos személyeknek épp erre a kiegyensúlyozott, komoly parfümre van szükségük, én azonban más szantálfa után nézek.
Szeretitek a filozófiát?
Illatjegyek: citrom, levendula, narancs, petitgrain, rózsafa, szantálfa, narancsvirág, labdanum, rózsa, mirha, ámbra, guajakfa, tölgymoha, vetiver
Kreátor(r): Lorenzo Villoresi
Sziasztok:)ma szappanvásárlás céljaból ellátogattam a Sabon-ba, sikerült is egy
VálaszTörlésvaniliást beszerezni, miközben egy szimpatikus Patchulit illatoltam...ismeri valaki?
ja és egy testolajjal(PatchuliLavenderVanilla) is gazdagaodtam...hiába, ha nőből van az ember nehéz ellenállni:)
A Sabon-t én is szeretem, kivált a nagyanyáink illatát árasztó szappanaikat. A Patchoulit még nem teszteltem, de sort kerítek rá. Gratula a vásásrlásodhoz ;)
VálaszTörlés:))köszes;)
VálaszTörlés