Az egész ámbramániám ott kezdődött, hogy jobb ötlet híján rendeltem egy Ambre Extreme illatmintát. A leírás alapján ugyan egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet (akkoriban még nem sokat mondott nekem az ámbra kifejezés), de hát mégis csak Jean-Claude Ellena alkotásáról volt szó, én pedig új illatminták után áhitoztam. Így hát egy szép napon a kezemre löttyentettem az újonnan érkezett mintámból egy keveset, megszagoltam, majd összevontam a szemöldökömet. Elsőre ugyan nem volt világos előttem, hogy mit kell itt szeretnem, de azt már láttam, hogy nem egy hétköznapi illattal van dolgom és érdemes kísérletezni vele. Mire eltelt a nap, már égtem a felefedezés örömétől és a vásárlási láztól. Aztán nem lett belőle semmi…A fejillat kardamommal és egy kevés szerecsendióval van fűszerezve, ami a meleg, gazdag alappal igazán különleges akkordot eredményez. Pár perc után felerősödik a pacsuli ami kissé száraz, motorolajra emlékeztető, vad és szépen kiegyenlíti az alapjegyek édességét. Az ámbráról érdemes tudni, hogy eredetileg az ámbrás cetek beleiben termelődő szürke, iszapos anyagból nyerték ki, de mivel az ámbrás cetekből kishíján kifogytunk, a parfümipar kénytelen lett szintetikus anyagokkal megoldani a helyettesítését és ezek a szintetikus anyagok közt jelentős eltérések is lehetnek. Az Ambre Extreme-ben található ámbrapótlék azonban a legjobbak közül való. Meleg, gyantásan kesernyés, kissé púderes és szerintem alkalmas az angyalok Földre csalogatására is (feltéve, hogy nekik is van orruk). Ehhez már csak hab a tortán a vanília és benzoégyanta finom, krémes puhasága, ami végérvényesen megteremti az orientális hangulatot. Ez a stádium engem határozottan emlékeztet a világhírű Shalimar-ra, csak kissé kesernyésebb, kevésbé vaníliás és ezáltal sokkal inkább uniszex jellegű. Egy másik parfüm, ami szerintem karakterében közel áll hozza, az a Maître Parfumeur et Gantier Ambre Précieux-e, és hát ez sem egy szégyenlendő rokonság.
Hogy végül miért nem lett belőle egész üvegem? Talán azért, mert az Extreme jelző ellenére a teljes leszáradás mindössze öt-hat órát tart, ami nem sok egy ámbra esetében, és a hatósugara is erősen kurta, ez egyeseknél előny, nálam nem. És persze azért, mert időközben ráakadtam Serge Lutens Ambre Sultan-jára, amelyhez képest Jean-Claude Ellena alkotása halványnak és vérszegénynek tűnik. Bár gyönyörű illat, hiányzik belőle a test. Ugyanakkor, ha valaki egy könnyedebb, puhább ámbrára vágyik, vagy csak ismerkedni szeretne ezzel az anyaggal, akkor az Ambre Extreme neki lett kitalálva.
Illatjegyek: bors, kardamom, szerecsendió, rózsa, pacsuli, szantálfa, ámbra, benzoégyanta, vanília, mósusz, tonkabab
Kreátor(r): Jean-Claude Ellena
Nem kötözködésből kérdezem,sőt, inkább tájékozódásból; ez most akkor a L'Eau d'Ambre, az Ambre Extreme, vagy egyszerűen összevontad a kettőt? ;)
VálaszTörlésJó, látom, hogy az összetevők az Ambre Extreme-é, és ráadásul Jean-Claude Ellena készítette, míg a L'Eau d'Ambre-ot maga Jean Francois Laporte '78-ban! Most próbáltam kis ezt a '78-as illatot, azért is tettem fel ezt a kérdést, hogy vajon próbáltad-e mindkettőt és mi lehet köztük a különbség. Az én véleményem a L'Eau d'Ambre-ról, hogy kissé nőies, púderes vaníliás ámbra. Nagyon finom, de hamar illanós...
Az is érdekes, hogy senki nem írt még ide véleményt, több, mint 1 év után én lehetek az első!! :))
Ez az Ambre Extreme, aminek a teljes neve a L'Eau d'Ambre Extreme. Ha keresel egy fotót az üvegről, akkor meg fogod látni. Csupán az egyszerűség, könnyebben érthetőség kedvéért szerepel sok helyen Ambre Extreme néven.
VálaszTörlésA sima L'Eau d'Ambre-t nem próbáltam, a leírások szerint elég jellegtelennek tűnik.
Ó, kedves Szimat, mire leírtad, már én is utánajártam, és valóban igazad van, találtam is fotót a Luckyscent-en. Egyébként tényleg jóval egyszerűbb, jellegtelenebb illat a L'Eau d'Ambre. Az előzőért pedig bocs. :)))
VálaszTörlésSemmi gond. Örvendek a kérdéseknek :)
VálaszTörlés